PORTRÉ - Az első muszlim kung fu mesternő Magyarországon
Külföldön már egyáltalán nem ritka az, hogy muszlim nők különböző harcművészetek mestereiként hittársaikat tanítják önvédelemre. (http://america.aljazeera.com/watch/shows/america-tonight/articles/2016/2/5/a-self-defense-class-for-muslim-women-by-muslim-women.html) Sajnos az évek során – különösen az utóbbi években – egyre jobban erősödő iszlamofóbia sok áldozatot szed a muszlim közösségekben, az ellenük irányuló támadásoknak pedig leginkább a nők vannak kitéve, akik „láthatóan” muszlimok. Amerikában, Londonban, Párizsban egy-egy terrortámadás után megemelkedik a zaklatások, bántalmazások, bűnesetek száma, melyek regisztrációja és statisztikai nyilvántartása korántsem egyszerű feladat, hiszen a bántalmazottak nagy része fél megjelenni a rendőrségen, nem érez bizalmat a hatóságok irányába.
Ahogy Nyugaton, úgy Magyarországon is tudunk nem egy olyan esetről, amikor ártatlan muszlim nők fejéről – akár gyerekeik szeme láttára – átlagos kinézetű férfiak lerángatják a kendőt, és haza akarják küldeni őket Palesztinába vagy Szíriába, még akkor is, ha Magyarország a szülőhazájuk.
Alex Szilvia hosszú évek során szerzett tapasztalatait és tudását osztja meg nemcsak a muszlim, hanem általában a magyar nőkkel is. Hiszen ha a regisztrált bűneseteket nézzük, akkor Magyarországon nemcsak a muszlim nők esnek áldozatul nyilvános vagy családon belüli erőszaknak, hanem a nem muszlim nők is. A nokjoga.hu statisztikája szerint „minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját”. (http://nokjoga.hu/alapinformaciok/statisztikak)
Szilva Si-Mei a nemzetközi hírű Emin Boztepe – török kung fu mester – által vezetett EBMAS rendszer első fokozatú mestere. Óráit az V. kerületi Arany János utcai Aranytíz Kultúrházban tartja minden hétfőn és csütörtökön.
KM: Talán az életed során a legtöbbet neked szegezett kérdést fogom elsőnek feltenni: hogyan és mikor lettél muszlim, hogyan találkoztál először az iszlámmal?
ASZ: 2002-ben találkoztam először muszlimokkal, ráadásul magyarokkal. Ennek a társaságnak köszönhetően ismertem meg az iszlámot, később magam is elolvastam a Koránt, elfogadtam a benne leírtakat, és muszlim lettem.
KM: Milyen változást hozott az életedbe, hogy muszlim lettél?
ASZ: Erre nehéz egyszerűen válaszolni, mert nyilván az évek alatt változik az ember, és változik az iszlámmal való kapcsolata is. Eleinte kevesebbet tudtam az iszlámról, akkor is máshogy álltam hozzá, most pedig hogy többet tapasztaltam, megint csak változott az életem, az életvitelem. Ez egy folyamat.
KM: Mikor került bele a wing chun kung fu az életedbe?
ASZ: Pontosan 2007-ben, de tulajdonképpen az nekem mindig is egy gyermekkori álmom volt, hogy egyszer kung fu mester legyek. Csak nem alakult így az élet. Végül egy szórólap miatt mentem el Kispestre a régi egyesületemhez, ahol elkezdtem kung fut tanulni. Rögtön az első edzésen tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni.
KM: Mennyire összeegyeztethető az, hogy te muszlim nő vagy és kungfuzol?
ASZ: Igazából én sohasem gondoltam azt, hogy ne lehetne összeegyeztetni a kettőt. Különösen, hogy mind az iszlám, mind a kung fu mondanivalójában nagyon hasonló: megtanítja, hogyan legyél türelmes, hogyan álld ki a próbatételeket, alázatra nevel, és arra, hogy hogyan viselkedj másokkal szemben.
KM: Amikor először mentél edzeni, a mestered és az edzőtársaid teljesen elfogadtak, mint nőt, illetve mint muszlimot?
ASZ: Nagyon furcsán néztek rám. Nem is egyedül mentem oda, hanem az egyik kedves ismerősömmel, aki szintén muszlim. Furcsának találtak minket, de végül megszerettek. A fő ok, amiért elhagytam a régi egyesületem, elsősorban a felsőbb vezetésben megmutatkozó elvek voltak, az általuk magyar kultúrának vélt értékek pedig nem egyeztek az én elveimmel, és magasabb szintekre jutva már problémáim lehettek volna. Jobbnak láttam elkerülni az ilyen helyzeteket. Nem vártam meg, hogy konfliktusom legyen abból, hogy muszlim vagyok – bár a mesterem és a csapatom maximálisan elfogadó volt.
KM: Az új egyesületedet kifejezetten azért választottad, mert ez egy multikulturálisabb közeg?
ASZ: Amikor otthagytam a régi egyesületemet, akkor még nem nagyon ismertem az EBMAS-t, mert a régi egyesületemnél más kung fu iskoláknak rossz volt a megítélése; úgy gondolták, hogy az a legjobb, ahogy ők kungfuznak, így nem is volt rálátásom más szervezetek munkájára. Petz János, az egyik számomra nagyon kedves edzőtársam, abban az időben lett mester, amikor még odajártam edzeni. Jani is arra a döntésre jutott, hogy tanítványaival kilép a régi egyesületből, és akkor már én is könnyebben meghoztam ezt a döntést. Tulajdonképpen az ő választása esett éppen az EBMAS-ra, ő mesélt erről a szervezetről, ami számomra nagyon szimpatikus volt; így végül ő lett a mesterem az EBMAS rendszerén belül.
KM: Az, hogy végül a wing chun kung fut, és nem más irányzatot, mint például a shaolin kung fu különböző változatait választottad, az is pusztán véletlen vagy tudatos döntés eredménye?
ASZ: Tulajdonképpen egyrészt igen, hiszen ez jött szembe velem a szórólapon, másrészt viszont, amikor megnéztem a bemutatót, akkor lett egyértelmű, hogy ez egy nagyon meggyőző és hatásos harcművészeti forma.
KM: Mennyi idő és milyen munka kellett ahhoz, hogy mester lehess?
ASZ: Ez mindenkinél változó. Én tavaly – nyolc év folyamatos edzés után – értem el a 12. tanulói fokozathoz, mely után a következő lépcső az első mestervizsgám (technikusi fokozatom) letétele volt nyáron. Nagyon sok gyakorlást, magánórát és edzést igényelt. Több mesterrel is kapcsolatba kerültem, hogy megismerjem az ő módszerüket, mire eljutottam a saját utamra. Az elmúlt nyolc év folyamatos próbatételek sorozata volt.
KM: Van különbség abban, hogy nőként vagy férfiként készülsz kung fu mesternek?
ASZ: Nőként az egyik legnagyobb kihívás az erősítés. Egy férfinak más a testfelépítése, és míg ő sokkal könnyebben tud szembenézni a fizikai kihívásokkal, addig nekünk, nőknek pl. egy fekvőtámasz helyes kivitelezéséhez sokkal előnytelenebb fizikai adottságaink vannak. Ahhoz, hogy egy nő magasabb szintre eljusson a kung fuban, sokkal több edzésre és időre van szüksége, mert fontos, hogy mesterként igenis meglegyen a megfelelő fizikai erőnléte.
KM: A wing chun kung fut tulajdonképpen egy nő találta ki, aki pont ezeket az eltérő adottságokat is próbálta figyelembe venni. Mi az, amiben ő mást tudott nyújtani a többi irányzathoz képest?
ASZ: Valóban, magát a rendszert egy nő találta ki, de ne feledjük, hogy ő egy shaolin szerzetes volt, nem egy kis vékony testű, elesett nő. Nagyon sok előképzettsége volt a harcművészetek terén, és fizikailag is olyan felépítése volt, hogy meg tudta védeni magát a módszerével. Olyan rendszert hozott létre a többi mesterrel közösen, ami anatómiailag az emberre van kitalálva, nem pedig az állatok mozgását utánozza, mint a többi kung fu stílus. Mindezek tökéletesítésében pedig szakmailag tudományos hátteret biztosítanak azok az elvek, amelyek fizikai, mértani és anatómiai megfigyeléseken, törvényeken alapulnak.
KM: Magyarországon miért van szükség arra, hogy női oktató tanítson harcművészetet nőknek?
ASZ: Sokan – attól független, hogy muszlimok vagy nem – nem szívesen mennek olyan edzésre, ahol férfiak is vannak, mert túl durvának találják az edzéseket. Ráadásul az erőbeli különbségek eleinte frusztrálóak lehetnek, ezért szívesebben és felszabadultabban edzenek lányok között. A muszlim nők számára pedig kifejezetten kényelmes edzési forma, hiszen csak nők között szabadabban öltözhetnek edzés közben. Felismertem, hogy erre lett igény, és elkezdtem edzéseket tartani. Természetesen igyekszem figyelni az ilyen edzések hátrányaira is, hiszen csak nők között edzeni, nem feltétlenül mutatja a reális, életszerű küzdelmi helyzetet. Bár a nők nálam nem edzenek férfiakkal közösen, mégis nagyon kemény edzéseink vannak, csak én ezt fokozatosan adagolom az újonnan érkezőknek, míg fel nem ismerik, hogy fáradságos kemény munkával mi az, amire képes lehetnek.
KM: Bármikor lehet csatlakozni hozzád? Mikor és hol tartasz edzéseket?
ASZ: Természetesen, folyamatosan van tagfelvétel. Minden hétfőn 18.30-20.00 és minden csütörtökön 18.30-19.30 tartok edzéseket az V. kerületi Aranytíz Kultúrház alagsorában.
KM: Köszönöm a beszélgetést!
(Alex Szilviával Kármán Marianna beszélgetett.)
