HETI HADÍSZ – A legtöbbet hagyományozó szemtanúk 1.
Abú Hurajra (أبو هريرة), Abdur-Rahmán b. Szakhr ad-Dauszí al-Jamani (mh. 678/59) a hadíszhagyományozás legfontosabb alakja. Jemeni származású, a Dausz törzs tagja, akik a Vörös-teger mellett laktak. Eredeti neve Abdus-Samsz, azaz a Nap szolgája, de gyermekkorában volt egy macskája, és a macska után kapta a nevét, amiről mindenki ismeri: „a kiscica apja”.
A hidzsra hetedik évében költözik Medinába, ott van a khajbari csatában (629), amit a Próféta a Khajbar oázisbeli zsidó törzsek ellen vív. A csata után veszi fel az iszlámot, majd két és fél-három évet tölt a Próféta közvetlen környezetében. A Próféta halála után először Bahrein, majd Medina kormányzója. Medinában iskolát alapít, ahol több mint 800 tanítvánnyal osztja meg a hadíszokat.
Összesen 5374 hadíszt hagyományozott, mivel ilyen nagy számban hagyott hátra hadíszokat, noha viszonylag kevés időt töltött a Próféta környezetében, felmerült a kérdés, hogy mennyire megbízható az, amit hagyományozott. Muhammad Zubajr Sziddíqi hadíszkutató szerint nagyon valószínűtlennek látszik, hogy ő maga hamisított volna hadíszokat, de olyan nagy mennyiségben maradtak fenn tőle hagyományok, hogy elképzelhetőnek tűnik, hogy a neve alatt hamisított hadíszok is bekerültek a gyűjteményekbe. A szunnita hadísztudósok hitelesnek tekintik a tőle származó hagyományokat, a síiták viszont csak akkor fogadják el a tőle származó hadíszokat, ha azt más, általuk elismert forrás is megerősíti, mert úgy tekintenek Abú Hurajrára, mint Ali ellenségére, aki az Ali és Muávijja vitájában Muávijja oldalára állt.
Hagyományozta nekünk Abdul-Azíz b. Abdullah, mondván:
hagyományozta nekem Málik, ibn Sihábra hivatkozva, aki al-Á’radzsra hivatkozik, aki pedig Abú Hurajrára, hogy azt mondta:
„Az emberek azt mondják, hogy Abú Hurajra túl sokat hagyományozott. Ha nem lett volna két ája Isten könyvében, egyet se hagyományoztam volna.” Ezután a következőket recitálta: {Bizony azok, akik elrejtik azt, amit leküldtünk a nyilvánvaló bizonyítékok közül, és a vezetést, miután világossá tettük azt az embereknek a Könyvben: ők azok, akiket Allah megátkoz, és megátkozzák őket az átkozók, kivéve azokat, akik megtérnek, igazul cselekszenek és nyilvánosan megbánják bűneiket. Ők azok, akiknek megbocsátok, mert én vagyok Az, aki elfogadja a bűnbánatot és az Irgalmas.} (A tehén szúrája 2.159-160).
„Bizony a muhádzsir testvéreink elfoglaltak voltak a piacokon való üzletkötéssel, míg az anszár testvéreink a vagyonukban való foglalatossággal, de Abú Hurajra rátapadt a Prófétára (Isten tegye áldottá és adjon neki üdvösséget), megtöltötte a gyomrát (azzal, ami volt), jelen volt ott, ahol ők nem voltak jelen, és megjegyezte azt, amit ők nem jegyeztek meg.” (al-Bukhári I, 118; ford. Dr. Muhammad Muhsin Khan, Darussalam Bilingual, Riyadh, 1997.)
Gyöngyösi Csilla, iszlámkutató
