GENDER – ’Áisa Bint Abí Bakr: A szunnita iszlám feminizmus egyik példaképe
Az iszlám körül keringő sztereotípiákat és a mai patriarchális iszlám társadalmakat elnézve az ember azt gondolná, hogy az iszlám közel 1400 éves történelmének alakításában kizárólag férfiak játszottak szerepet; hogy az ismert kalifák, hadvezérek és vallástudósok között a nőknek az anyaságon kívül más szerep nem jutott, férfiakkal való interakciójuk szigorú korlátokba ütközött, döntésekben szavuk nem lehetett. Nos, ez így nagy tévedés!
Sokszor még maguk a muszlimok sincsenek tisztában azzal, hogy a muszlim nők milyen aktív szerepet töltöttek be a korai iszlám társadalmában. Voltak köztük sikeres üzletasszonyok, mint Khadídzsa bint Khuvajlid, Mohamed próféta első, Khadídzsa haláláig egyetlen felesége; harcosok, mint Nuszajba bint Ka‘b al-Anszárijja, aki az uhudi (625), a hunajni (630) és a jamamai (632) csatában is küzdött, vagy köztisztviselők, mint Lajla bint Abdullah, akit a második kalifa, Omár ibn Khattáb nevezett ki a medinai piac felügyelőjévé.
Muszlim nők tanultak és tanítottak, jelen voltak olyan jeles eseményeken, mint a muszlimok és a mekkai pogányok közötti hudajbijjai egyezmény megkötése (628), illetve fontos döntések meghozatala előtt Mohamed próféta az ő véleményüket is kikérte a férfiaké mellett. Az iszlám történelme tele van olyan kiemelkedő nőkkel (pl. Seik Dr. Mohammad Akram Nadwi eddig még kiadatlan, kb. 50 kötetes „Al-Muhaddiszát: tudós nők az iszlámban” c. kompilációja 8000 női életrajzot tartalmaz), akikek a hagyományozása nélkül a hadísztudomány sokkal szegényebb lenne.
A korai iszlám társadalmának egyik ilyen nőalakja Mohamed próféta harmadik felesége, ‘Áisa Bint Abí Bakr (614-678), akinek szerepe kulcsfontosságú mind a hadísztudomány, mind az iszlám jogtudomány terén. Édesapja a Próféta legkedvesebb barátja és a legelső muszlimok egyike, Abú Bakr asz-Sziddíq volt, akit Mohamed halála után elsőként választottak kalifának.
‘Áisával kapcsolatban sokan előszeretettel támadják az iszlámot és pedofíliával vádolják Mohamedet, aki 52 év körül járt, mikor – ‘Áisa hitelesnek nyilvánított elmondása szerint – hat évesen elvette ‘Áisát. ‘Áisa azonban a pubertáskor eléréséig a szülői házban maradt, és csak utána költözött Mohamedhez, kilenc vagy tíz éves korában. Ezeket az életkorbeli adatokat mindenesetre fenntartással kell kezelni: egyrészt az akkori társadalomban nem volt szokás sem születésnapot ünnepelni, sem hivatalosan anyakönyvezni az újszülötteket; a közösség tagjai maguk között tartották számon a fontos dátumokat. Továbbá, több hadísz is létezik ‘Áisa és a próféta házasságának körülményeiről, melyeket összevetve, orientalisták véleménye szerint csupán annyi látszik biztosnak, hogy ‘Áisa 9 és 19 éves kor között lehetett, mikor ténylegesen feleségül ment a prófétához (nem pedig feleségül adták, ugyanis az iszlámban a házasság alapfeltétele mindkét fél szabad akaratából történő beleegyezése.)
A felnőtt- és gyerekkor közti határvonalat lányok esetében (többek között) a menstruáció kezdete jelentette, aminek következtében az akkori szokások szerint egy nő éretté vált a házasságra, ahogyan Európában is bevett szokás volt a szemérmetlenül fiatal királylányok és hercegnők kiházasítása, férjük kijelölése hosszú évszázadokon keresztül: gondoljunk csak II. Ulászló, II. Lajos, vagy Mátyás király első feleségére. Már az iszlám vallásjogban sem engedélyezett a gyerekházasság, azaz egy nő akkor mehet férjhez, amikor felnőtt és beleegyezését adja a házassághoz (az, hogy mi számít felnőttkornak, mindig egy adott társadalom szabja meg), de mára az iszlám vallásjog is sok tekintetben kiegészült máshonnan származó polgári törvényekkel, így a gyerekházasság főleg ott maradt szokásban, ahol az állam nem elég erős, hogy ellenőrizze a házasságkötéseket.
Több hadísz és egyéb történet szerint ‘Áisa volt a próféta legkedvesebb felesége korábban elhunyt első felesége, Khadídzsa után, akire ‘Áisa gyakran féltékeny volt, és ezt nem szégyellte társai előtt is több alkalommal bevallani. Ő volt az egyetlen, aki szűzen ment feleségül a prófétához, akinek a többi felesége mind elvált vagy özvegy volt; vele kapcsolatban a Koránban, ha nem is név szerint, de több utalást is találunk. ‘Áisa volt az egyetlen feleség, aki többször is jelen volt, mikor a próféta isteni kinyilatkoztatást kapott, illetve Mohamed az ő ölében fekve hunyt el 632-ben és az ő házában lett eltemetve.
A korabeli feljegyzések szerint ‘Áisa intelligens és határozott nő volt, gyakran tett fel kérdéseket férjének, és mindent pontosan akart tudni. Véleményét nem rejtette véka alá még Mohamed előtt sem. Közismert történet, mikor a próféta beteg lett, megkérte Áishát, mondja meg apjának, Abú Bakrnak, hogy ő vezesse helyette a közösségi imát a mecsetben (al-Bukhári I, 678. ford. Mohammed M. Khan, Darussalam Bilingual, Riyadh, 1997, ). ‘Áisa, ismerve apja érzékeny természetét, aki elmondások szerint mindig elsírta magát, mikor a Korán recitálását hallotta, megpróbálta meggyőzni a prófétát, hogy az erősebb természetű Omár ibn Khattabot válassza inkább imámnak, ám ő továbbra is Abú Bakrhoz ragaszkodott. ‘Áisa nem adta fel: megkérte Hafszát, Mohamed másik feleségét, hogy próbálja meg ő is meggyőzni férjüket a dologról, ami végül nem sikerült. Bár maga a kísérlet kudarccal végződött, maga az a tény, hogy ‘Áisa megpróbált beleszólni a prófétai döntésbe, sok mindent elmond a természetéről és önállóságáról.
‘Áisa Mohamed prófétával való bizalmas kapcsolatának köszönhetően rengeteg hadíszt adott tovább a férj és feleség közötti viszonnyal vagy a tisztálkodással kapcsolatban, de tőle tudunk olyan intim momentumokat is a Próféta életéből, mint például, hogy hogyan aludt, hogyan fürdött, mit csinált zárt ajtók mögött és hogyan viselkedett családjával. ‘Áisa összesen 2210 hadíszt hagyományozott, így az első 3 legtöbbet hagyományozó narrátor között tartják számon.
A próféta halála után kulcsszerepet játszott a muszlim közösség oktatásában is, mivel Korán-értelmezés, költészet, orvoslás és történelem terén kiemelkedően műveltnek tartották a korabeliek. Vallásjogi tanácsokat adott (at-Tirmizi VI, 3883, haszan szahíh garíb, Szunan at-Tirmizi, ford. Abu Khaliyl, Darussalam Bilingual, Riyadh, 2007), nyilvános beszédeket tartott, nőket és férfiakat egyaránt tanított (utóbbiak esetében általában függöny vagy valamilyen lepel mögül, amennyiben azokhoz nem fűzték vérrokoni szálak.). A „kegyes kortársak” (szahába), de még a második és harmadik kalifa is gyakran fordult hozzá tanácsért jogi ügyekben.
Abú Bakr lányaként és a Próféta feleségeként ‘Áisát nagy tisztelet és megbecsülés övezte a közösségben. Többször felemelte a szavát a harmadik kalifa, Oszmán ibn Affán ellen, majd mikor őt meggyilkolták és a muszlim közösség politikai rendszere megrendült a belső megosztottság és a konfrontációk miatt, ‘Áisa annak a csoportnak az élére állt, akik bírálták a negyedik kalifát, Ali ibn Abí Tálibot, amiért halogatta Oszmán gyilkosságának megbosszulását. Mekka egyik mecsetében az ott lévők előtt megesküdött, a Próféta több társával együtt, hogy megbosszulja a harmadik kalifa halálát; a korabeli szokásjog szerint ezt meg kellett tennie, hiszen Oszmán a Qurays-törzs tagja volt, de ha ez nem is lett volna elegendő, az umma, a vallási közösség tagja.
Beszédével rengeteg muszlim támogatottságát elnyerte, de serege a Teve csatában (656) végül vereséget szenvedett Ali csapatával szemben, ami után visszavonult a politikai élettől és békésen élt Medinában, haláláig. A történtek miatt a síita muszlimok körében ‘Áisa nem túl népszerű, mert többek között a polgárháborús helyzet kialakulásával vádolják, és ezért az általa hagyományozott hadíszokat sem fogadják el.
A szunni muszlimok körében viszont ‘Áisa az az ideáltípus, aki muszlim nők millióinak szemében követendő példaként áll, ő az akihez hasonlítani szeretnének, legyen szó tudományos ismeretekről, politikai vagy akár katonai szerepkörről.
http://www.huffingtonpost.com/…/legacy-muslim-women-leaders…
http://www.theguardian.com/…/20…/sep/17/muhammad-aisha-truth
http://www.academia.edu/…/A_isha_bint_Abu_Bakr_A_review_of_…
Csányi Tímea Aya, pszichológia és iszlám tanulmányok szakos hallgató
