HETI KORÁN - 68. szúra – Az írótoll szúrája (részlet – folyt. az előző hétről)

(28) A legmérsékeltebb közülük azt mondta: "Nem megmondtam nektek, hogy miért nem magasztaljátok az Istent? (29) Erre azt mondták: "Dicsőség Urunknak! Bizony vétkeztünk." (30) Aztán egymáshoz fordultak, és egymást vádolták. (31) Azt mondták: "Jaj nekünk! Bűnösök vagyunk! (32) Talán a mi Urunk jobbal helyettesíti ezt, bizony, Urunkhoz vágyódunk." (33) Ilyen a büntetés, s a túlvilági büntetés bizony nagyobb! Bárcsak tudnák! (34) Bizony, az istenfélőket az Örömök Kertjei várják Uruknál! (35) Vajon úgy bánjunk az Istent elfogadókkal, mint a gonosztevőkkel? (36) Mi történt veletek? Hogyan ítélhettek így? (37) Vagy talán van valami Könyvetek, amit tanulmányoztok, (38) s megtaláltátok benne azt, amit választotok? (39) Vagy talán a Feltámadás Napjáig szóló esküvel köteleztük el magunkat nektek, hogy azt kapjátok, amit magatoknak ítéltek? (40) Kérdezd meg, hogy kezeskednek-e ezért! (41) Vagy talán más isteneik vannak? Hozzák elő őket, ha az igazat mondják! (42) Azon a napon, amikor felfedik a lábszárukat, és leborulásra szólítják fel őket, nem lesznek rá képesek! 

(ford.: Kármán Marianna)

(28)
A legmérsékeltebb közülük, azt mondta: "Hát nem mondtam nektek, hogy miért nem magasztaljátok?" [Kiss 2010]
A mértéktartó közülük azt mondta: "Nem megmondtam nektek, hogy inkább dicsérjétek Istent?" [Serdián 2010]
Aki a legmérsékeltebb volt közöttük, így szólt: "Nem mondtam-e nektek, miért nem magasztaljátok az Urat?" [Okváth 2007]
A közülük legigazságosabb azt mondta: "Vajon nem mondtam-e nektek: Miért nem dicsőítitek Allahot?" [Karasszon 2004]
Mondá legjobbikuk: Nem megmondtam-é nektek: Miért nem magasztaljátok (Allahot)? [Mihálffy 1994]
Aki a legmérsékeltebb volt közöttük, azt mondta: "Nem mondtam-e néktek, hogy miért nem magasztaljátok (az Urat)?" [Simon 1987]
Mondá pedig a kegyesebb ő közttök: nem jövendöltem é meg, mi következik rátok, ha Istent nem dicséritek? [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(29)
Azt mondták: "Dicsőség Urunknak! Bizony, bűnösök voltunk." [Kiss 2010]
Erre azt mondták: "Dicsőség Urunknak! Biztosan rosszat tettünk." [Serdián 2010]
Azt mondták: "Magasztaltassál Urunk! Bizony mi vétkesek voltunk!" [Okváth 2007]
Azt mondták: "Dicsőittessen Urunk! Mi bizony igazságtalanok voltunk!" [Karasszon 2004]
Mondák: Legyen Dicső Urunk! Lám! Mi bűnbe estünk. [Mihálffy 1994]
"Dicsőség Urunknak!" - mondták. "Vétkesek voltunk." [Simon 1987]
Felelének pedig azok: Dicséret a' mi Urunknak: gonoszok valánk. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(30)
Aztán egymáshoz közelítettek, és vádolták egymást. [Kiss 2010]
Ezután egymásnak estek, és szemrehányásokkal illették egymást. [Serdián 2010]
Majd egyikük a másikhoz fordult, és kölcsönösen korholták egymást. [Okváth 2007]
Majd egymás ellen fordulva hibáztatták egymást. [Karasszon 2004]
Majd egyik a másikat magához voná önvádaskodván. [Mihálffy 1994]
S egymáshoz fordultak, s kölcsönös vádaskodásokkal illették egymást. [Simon 1987]
Egygyik a' másikhoz menvén, vádolák egymást. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(31)
Azt mondták: "Jaj nekünk! Bizony, bűnösök voltunk." [Kiss 2010]
Ezt mondták: "Jaj nekünk! Áthágtuk a törvényes határokat. [Serdián 2010]
"Ó, jaj nekünk! Mi bizony túlkapásokra vetemedtünk!" - mondták. [Okváth 2007]
Mondták: "Jaj nekünk! Mi bizony túlkapásra vetemedtünk! [Karasszon 2004]
Mondák: Jaj nékünk! Való, hogy mi gyalázatosak voltunk. [Mihálffy 1994]
"Ó jaj nekünk!" - mondták. "Bizony, áthágtuk a határokat. [Simon 1987]
Mondván: Óh jaj nékünk! gonoszok, 's törvénytelenek valánk. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(32)
Talán Urunk valami jobbat ad cserébe. Bizony, buzgón Urunkhoz fordulunk!" [Kiss 2010]
De Urunk talán ennél jobb kerteket ad majd nekünk cserébe! Urunk felé fordulunk alázattal." [Serdián 2010]
Ám, talán Urunk jobbra cseréli (a kertet) ki. Az Urunkhoz vágyódunk mi. [Okváth 2007]
Reméljük, hogy az Urunk cserébe ennél jobbat ad nekünk. Mi bizony az Urunk (megbocsátás) után vágyakozunk!" [Karasszon 2004]
Megeshet, hogy a mi Urunk jobbat ád nékünk (ennél) amonnan. Lám! Mi vágyjuk Urunkat. [Mihálffy 1994]
Ám Urunk tán jobbat ad nekünk cserébe helyette. Urunkhoz fohászkodunk." [Simon 1987]
Még talán meglehet, hogy a' mi Urunk ennél jobb kertet ád nékünk: 's ezt várjuk mi áhétozva. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(33)
Ilyen a büntetés. És a túlvilági büntetés nagyobb. Bárcsak tudnák! [Kiss 2010]
Ilyen volt a büntetés! De a büntetés a túlvilágon ennél sokkal nagyobb lesz, bárcsak tudnák ezt! [Serdián 2010]
Ilyen volt a büntetés (az evilágon). Ám a Túlvilág büntetése még ennél is nagyobb. Bárcsak tudnák! [Okváth 2007]
Ilyen a büntetés, s a túlvilági büntetés bizony nagyobb! Bárcsak tudnák! [Karasszon 2004]
Eképpen hát a büntetés. S a Túlvilág büntetése bizony nagyobb, ha tudnák! [Mihálffy 1994]
Ilyen volt a büntetés. A túlvilág büntetése azonban még súlyosabb. Bárcsak tudnák! [Simon 1987]
Így fognak a' Mekkaiak megbüntettetni: pedig a' jövendő büntetés keményebb lesz' e' világinál. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(34)
Bizony, az istenfélőknek a boldogság Kertjei vannak Uruknál. [Kiss 2010]
De az istenfélőkre az Örömök Kertjei várnak Uruknál. [Serdián 2010]
Az istenfélőknek az Uruknál a Gyönyörök Kertjei (Dzsannátu-n-Na'ími) (Paradicsom) járnak (jutalmul tetteikért). [Okváth 2007]
Az istenfélőkre az Uruknál a gyönyörűség kertjei várnak. [Karasszon 2004]
Íme! Az őrizkedőké Uruknál a gyönyörűségek kertjei. [Mihálffy 1994]
Az istenfélőknek a gyönyörűség kertjei jutnak osztályrészül. [Simon 1987]
Bizony a' kegyesek' számokra gyönyörű Kertek vannak az ő Uroknál. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(35)
Vajon úgy fogunk-e bánni a muszlimokkal, mint a bűnösökkel? [Kiss 2010]
Talán bizony ugyanúgy bánjunk azokkal, akik alávetik magukat Nekünk, mint a gonosztevőkkel? [Serdián 2010]
Vajon a muzulmánokat ugyanolyanokká tegyük-e, mint a bűnösök? [Okváth 2007]
S vajon a muszlimokat egyenlővé tesszük a gonosztevőkkel (egyenlően bánunk velük)? [Karasszon 2004]
Hát megtegyük-é Mi a megbékélteket, akár a gaztevők? [Mihálffy 1994]
Vajon tekinthetjük-e a bűnösökhöz hasonlónak azokat, akik alávetették magukat (Allahnak)? [Simon 1987]
Hát egyformán bánunk é az Isten tisztelőkkel, és az Istentelenekkel. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(36)
Mi van veletek? Hogyan ítélkeztek így? [Kiss 2010]
Mi lelt benneteket? Végülis hogyan ítélkezhettek így? [Serdián 2010]
Mi történt veletek? Hogyan ítélkeztek? [Okváth 2007]
Mi van veletek, hogy (így) ítélkeztek? [Karasszon 2004]
Mi van véletek? Hogyan itéltek? [Mihálffy 1994]
Mi ütött belétek? Hogyan ítélhettek (így)? [Simon 1987]
Mi az oka hogy így itéltek? [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(37)
Vagy van Könyvetek, amiből tanultok? [Kiss 2010]
Vagy talán van egy könyvetek, ami szerint [Serdián 2010]
Vagy talán írással rendelkeztek, amelyet tanulmányoztok? [Okváth 2007]
Vagy van kinyilatkoztatott írásotok, amelyből ezt tanuljátok, [Karasszon 2004]
Avagy néktek az Írás miben tanuljátok, [Mihálffy 1994]
Vagy talán Írásotok lenne, amit tanulmányoztok, [Simon 1987]
Hát van é oly Könyvetek, mellyben azt olvasnátok? [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(38)
Hogy az a tiétek, amit ti választotok magatoknak? [Kiss 2010]
az történik veletek majd, amit kiválasztotok magatoknak? [Serdián 2010]
És abban megtaláljátok választásotokat? [Okváth 2007]
(és) az van benne, amit eszerint választotok? [Karasszon 2004]
Higy tiétek benne az, mit jónak láttok? [Mihálffy 1994]
és megtalálnátok benne azt, amit magatoknak választotok? [Simon 1987]
Hát igértünk é mi néktek megelégedést, a' ti kívánságotok szerint. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(39)
Vagy van eskütök Tőlünk, hogy a tiétek az, amit ítéltek? [Kiss 2010]
Vagy talán esküvel megerősített kötelezettséget vállaltunk a Feltámadás napjáig, hogy azt kapjátok, amit ti ítéltek meg saját magatoknak? [Serdián 2010]
Vagy pedig a Feltámadás Napjáig érvényes esküvésünket bírjátok, hogy a ti javatokat fogja szolgálni az, amiről ítélkeztek? [Okváth 2007]
Vagy a Feltámadás Napjáig tartó eskü betartásával tartozunk nektek? Azt fogjátok kapni, ami mellett döntöttetek? [Karasszon 2004]
Avagy néktek a fogadalom Tőlünk, mi elér a Feltámadás Napjáig, hogy Tiétek az mit elrendeltek? [Mihálffy 1994]
Vagy elköteleztük-e magunkat esküvéssel néktek a Feltámadás napjáig érvényesen, hogy a ti javatokra lesz az, amiről ítéletet mondotok? [Simon 1987]
Hát megesküdtünk é néktek, hogy a' Feltámadáskor kénnyetek szerint lesz' dolgotok? Bizony által fogjátok látni, hogy itéletetekben megcsalatkoztok. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(40)
Kérdezd meg, hogy melyikük képes kezeskedni ezért. [Kiss 2010]
(Próféta!) Kérdezd meg tőlük, hogy ki az közülük, aki kezeskedik ezért? [Serdián 2010]
Kérdezd meg őket, ki fog ezért kezeskedni? [Okváth 2007]
Kérdezd meg őket, melyikőjük kezeskedik ezért! [Karasszon 2004]
Kérdezd őket (Ó, Muhammad), melyikük teszi fel ezt! [Mihálffy 1994]
Kérdezd meg őket, melyikük kezeskedik ezért? [Simon 1987]
Kérdezd-meg őket, ki lehet erről nékik kezes? [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(41)
Vagy vannak társaik? Akkor hozzák elő a társaikat, ha igazak! [Kiss 2010]
Vannak talán társaik: Isten mellett? Hozzá csak ide a "társaikat", ha igazat beszélnek. [Serdián 2010]
Vagy talán nekik társaik vannak? Jöjjenek hát elő társaikkal, ha tényleg igazmondók! [Okváth 2007]
Vagy ha nekik társaik vannak, akkor hozzák elő a társaikat, amennyiben igazat mondanak! [Karasszon 2004]
Avagy nékik a társak? Hát hadd hozzák el társaikat, ha igazak. [Mihálffy 1994]
Vagy talán társaik vannak? Hozzá hát elő a társaikat - ha az igazat mondják - [Simon 1987]
Kezeskedhetnek é hamis Isteneik? ha úgy van hozzák-elő azokat. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(42)
A napon, amikor a lábszár felfedetik, és felszólítják őket a leborulásra, de nem lesznek rá képesek. [Kiss 2010]
Azon a Napon, amikor az ügyük szorongatóvá válik, és felszólítják őket, hogy boruljanak le a földre, nem lesznek rá képesek. [Serdián 2010]
Azon a Napon, midőn a Lábszár kimutattatik, felszólíttatnak a leborulásra, ám ők képtelenek lesznek arra. [Okváth 2007]
Egy napon felfedetik majd a lábszár, és leborulásra szólíttatnak fel, de nem lesznek erre képesek. [Karasszon 2004]
A Napon, midőn az valóban bekövetkezik, s azok felszólittatnak a leborulásra, s nem képesek. [Mihálffy 1994]
azon a napon, amikor komolyra fordul a dolog, s fölszólíttatnak arra, hogy leboruljanak, ám ők erre képtelenek lesznek, [Simon 1987]
Majd egy nap a' vétkek fel fognak fedeztetni, 's parancsoltatni fog a' gonoszoknak, hogy Istent imádják: de nem tselekedhetik azt. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(szerk. és a nyelvtani magyarázatot írta: dr. Kármán Marianna)

ISZLÁM AFRIKA - AFRIKAI ISZLÁM - A lány, aki nemet mondott a házasságra

Bár az iszlám vallásjogban már nem engedélyezett a gyerekházasság, és egy házasság csak akkor számít vallásjogi szempontból érvényesnek, ha mindkét érintett fél felnőttkorba ért és beleegyezését adja a frigybe, mind a kényszerházasság, mind pedig gyermekházasság valós társadalmi problémát jelent számos iszlám többségű közösségben - más, nem iszlám többségű közösségekhez hasonlóan, ráadásul annak ellenére is, hogy sok érintett országban a törvény mindkettőt tiltja.

A BBC World új sorozata négy részben mutatja be a fiatal nigeri lány, Balkissa Chaibou küzdelmét a kényszerházasság és a gyermekházasságok ellen. Balkissa mindig arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz, ám legnagyobb rémületére12 évesen az egyik unokatestvérének ígérték feleségül. Elhatározta, hogy harcol a jogaiért, még akkor is, ha bíróság elé kell vinnie a saját családját.

"Délután 6 körül értem haza az iskolából, és anyukám rögtön magához szólított" - meséli Balkissa Chaibou. „Egy csoport látogató felé intett, majd egyikükre rámutatott, és azt mondta: ’Ő fog feleségül venni.' Először azt hittem, viccel. De aztán így szólt. 'Menj, bontsd ki a fonatodat és mosd meg a hajad!' Ekkor ébredtem rá, hogy komolyan beszél.”

A fiatal nigeri lány mindig is ambiciózus volt. "Már kislánykoromban arról álmodoztam, hogy egyszer orvos leszek. Hogy másokról gondoskodom, fehér köpenyben járok. Hogy embereken segítek."

Balkissa tudta, hogy a Nigériából érkező unokatestvérrel kötött házassága lehetetlenné tenné, hogy álmait megvalósítsa. "Azt mondták, ha hozzámegyek, nem tudom folytatni a tanulmányaimat. De nekem a szenvedélyem a tanulás. Tényleg szeretek tanulni. Éppen ezért biztosra vettem, hogy a vele való kapcsolat nem fog tudni működni."

Nigerben - ahol a gyermekházasságok aránya a világon a legrosszabb - a fiatal lányok kiházasításának szokása részben a mélységes szegénységben gyökerezik.

Monique Clesca, az ENSZ Népességalapjának nigeri képviselője így magyarázza: “Az emberek úgy gondolkodnak: Sok gyermekem van, ha az egyiket kiházasítom, eggyel kevesebb szájat kell etetnem.”

Balkissa szüleinek öt lánya volt, ezért a kiházasítása anyagi szempontból logikusnak tűnt. Van viszont a gyermekházasságoknak egy másik oka is. Sokan úgy vélik, hogy a korai frigy megakadályozza a hajadon lányok teherbe esését. “Manapság fegyelmezetlenek a gyerekek” - magyarázza Hadiza Almahamoud, Balkissa édesanyja. “Ha nem adjuk őket elég fiatalon férjhez, könnyen szégyent hoznak a családra.”

Balkissa továbbra is keményen tanult, rendre hajnal 3-kor kelt, hogy az iskolára készüljön, de ahogy teltek az évek, a közeledő házasság veszélye egyre jobban aggasztotta. Aztán egy nap, mikor már 16 éves volt, bőröndök, jegyajándék és esküvői ruha érkezett. “Belém hasított a fájdalom, és összetört a szívem” – emlékezik vissza Balkissa. “Mert úgy gondoltam, hogy míg én keményen küzdök, hogy megvalósítsam önmagamat, ezek az emberek a fejlődésem útjába állnak.”

Miután letette a gimnáziumi előkészítő vizsgákat, összeszedte bátorságát, és megpróbált kibújni a házasság alól. „Arra gondoltam, hogy ha megemberelem magam, talán találok valami kiutat a helyzetből.”

Az édesanyja támogatta érzelmileg, de nőként nem volt kellően erős pozíciója a családban, hogy segíteni tudjon neki. Ezért Balkissa az édesapjához fordult, és kompromisszumot javasolt: hozzámegy a kijelölt vőlegényhez, de tanulmányai befejeztéig csak iskolaszünetben találkoznak.

A tuareg hagyományok szerint, melyeket Balkissa családja is követett, a legidősebb fiútestvérnek hatalma van a fiatalabb testvérek gyermekei fölött. Mivel Balkissa nagybátyja, azaz a vőlegény édesapja volt a kiterjedt családban a legidősebb fiútestvér, Balkissa édesapja nem mert ellentmondani bátyjának a házasság ügyében.

Elkeseredésében Balkissa az iskolaigazgatótól kért segítséget. Mamouni Harouna a Centre for Judicial Assistance and Civic Action nevű jogvédő civil szervezethez irányította őt, akik házasságra való kényszerítés miatt eljárást kezdeményeztek az édesapa és a nagybácsi ellen.

A bíróságon a nagybácsi tagadta a vádakat, mondván, hogy félreértés történt, ezért az ügyet lezárták. Otthon azonban halálosan megfenyegette a lányt, ha ellenszegül. “Azt mondta, hogy akkor is magukkal visznek Nigériába, ha hullazsákban kell vinniük” - meséli Balkissa.

A lány emiatt egy nőotthon menedékébe szökött. “Az első éjjel nem aludtam túl jól. A szüleimre gondoltam, és a nehéz helyzetre, amiben hagytam őket, különösen a nagybátyám haragja miatt. Biztos voltam benne, hogy szidalmazni és fenyegetni fogja őket, ezért nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni.”

A börtönbüntetéstől való félelem miatt azonban a násznép végül visszatért Nigériába, és egy héttel később Balkissa is haza mehetett. “Mikor felvettem az iskolai egyenruhámat, úgy éreztem újjászülettem” - emlékezik vissza Balkissa az egyetemi előkészítő első napjára.

Édesanyja azt nyilatkozta, megváltozott a véleményük a kényszerházasságról. „Ebben a családban nem lesz több ilyen. Megijedtünk tőle. Ha a lányaink felnőnek, maguknak választhatnak férjet. Mi nem tehetjük meg helyettük.”

Mariama Moussa, az annak idején Balkissának is oltalmat adó nőotthon elnöke szerint Nigerben komoly probléma a házasságon belüli erőszak, és ennek egyik legfőbb oka éppen a kényszerházasság.

Miután elnyerte szabadságát, Balkissa kötelességének érzi, hogy sikeres legyen a tanulmányaiban és meghálálja családjának az érte hozott áldozatokat. „Tudom, hogy a családom minden reménye bennem van. Mindenki számít rám” - nyilatkozta.

A most 19 éves fiatal nő azért kampányol, hogy más lányok is kövessék a példáját, és merjenek nemet mondani a kényszerházasságra. Iskolákban tart előadást, törzsi vezetőkkel konzultált az ügyben, és felszólalt egy ENSZ gyűlésen is, ahol a korai házassághoz köthető anyasági halandóságról beszélt - Niegerben a serdülőkori halálozások 34 %-a gyermekszüléssel kapcsolatos.

A jelenleg orvostudományi tanulmányokat folytató Balkissa Chaibou nyilvános szerepvállalása azért nagyon fontos, mert példájával számos fiatal lányt inspirál, hogy ki merjen állni magáért.

„Nem azt mondom, hogy ne menjetek férjhez, hanem azt, hogy jól válasszátok meg a házasságkötés idejét. Csak azt tudom tanácsolni, hogy harcoljatok; hogy minden erőtökkel tanuljatok. Tudom, tanulni nem könnyű, de meg kell tennetek, mert az oktatás az egyetlen reményetek!”

Sabiq Eszter Fatima

Forrás: http://www.bbc.com/news/magazine-35464262…

ISZLÁM ÉS TÁRSADALOM - Az iszlám szerepe a romani népek nyugatra vándorlásában

Bár egyes Indiából származó domari népcsoportok már az V. század környékén megjelentek Perzsiában, a nagyobb mértékű nyugati irányú migrációs hullám, ami más indiai csoportokkal együtt a romani népcsoportokat is mobilizálta, a VII. század végén és a VIII. század elején veszi kezdetét, vagyis pont abban az időszakban, amikor az iszlám tartósan megveti a lábát az indiai szubkontinensen.

Bár hadifogolyként, rabszolgaként korábban, a szasszanida perzsák vagy a fehér-hunok hódításai során is jelentős számú indiai kerülhetett át Perzsia területére, a létrejövő iszlám államalakulatok azonban több olyan változást is hoztak, amelyek megnyitották az utat a Nyugat felé való vándorlás előtt. Egyrészt a Marokkótól Indiáig terjedő egységes birodalom, illetve kultúrkör lehetőséget nyújtott arra, hogy a népességmozgás immár ne csak háborús okokból (katonák és hadifoglyok mozgása), hanem békés úton is megindulhasson, elsősorban a kereskedelmi utak mentén.

Másrészt az iszlám megjelenése alapjaiban borította fel az indiai kasztrendszer intézményeit, az addig a kasztrendszer kötöttségeibe szorított iszlamizálódó népesség hirtelen egy olyan közegben találta magát, ahol a társadalmi és földrajzi mobilitást nem korlátozták származási akadályok, ugyanakkor a megélhetési, sőt vallási motivációk (pl. a mekkai zarándoklat) kifejezetten erősítették a népesség vándorlását.

Ennek következtében a romani és domari népcsoportok igen gyorsan megjelentek az iszlám civilizációhoz tartozó területeken, kisebb csoportjaik a X. századra Észak-Afrika legnyugatibb pontjára, Marokkóba, sőt az ekkor muszlim fennhatóság alatt álló Hispániába, al-Andalusba is eljutottak (belőlük lettek később, a keresztény hódítást követően a gitanók). A népesség Mediterraneumban való megjelenéséről természetesen a keresztény források is beszámolnak. Arról, hogy a bizánciak által "atsziganosznak" - kitaszítottnak nevezett csoportok megjelentek a birodalom határterületein, a IX. század első felétől vannak forrásaink. Ugyanakkor nagyon érdekes a bizánci szóhasználat etimológiája. Az európai nyelvészet ugyanis - a fogalomból kiindulva - a középkori hagyományok alapján a cigány elnevezést konzekvensen valamilyen dehonesztáló jelentéssel párosította. Ugyanakkor ez az Európa-centrikus megközelítés nem veszi figyelembe a görög területtől keletre eső nyelvi párhuzamok meglétét. Közép-Ázsiában ugyanis számos olyan népcsoport található a mai napig is, amelynek gyökerei az indiai szubkontinensről való elvándorlásra utalnak vissza. E csoportok nevei részben mesterségre utaló elnevezések (pl. ahangari - 'kovács', luri, luṭi, tušmāl - 'zenész'), másrészt származási helyre utalnak, mint például a Perzsiában a romani és domari csoportokra általában alkalmazott "khowli", azaz kabuli elnevezés is.

A "cigány" kifejezés etimológiája szempontjából ugyanakkor a leglényegesebbek a régi Nagy-Perzsia, a mai Irán és Azerbajdzsán területén élő "čegini" és "čingāna" elnevezések, amelyek szintén egy-egy indiai szubkontinensről származó népcsoport elnevezései. A név jelentése pedig semmi mást nem jelöl, mint azt, hogy az illető 'Cingar városából való'. 

Ilyen módon a cigány elnevezés etimológiailag egyáltalán nem dehonesztáló, még csak nem is külső elnevezésként jelenik meg, hanem egyszerűen a Közép-Ázsiában élő számos romani és domari népcsoport egyikének származási helyét jelölte. A bizánci források valószínűleg ezt az elnevezést hallották félre, és értelmezték saját fogalmi készletükben.
A romani népesség ugyanakkor egészen a XIII. századig csak szórványosan jelent meg Európa keresztény országaiban. Ez végül több hullámban, valamilyen, az iszlám világgal kapcsolatos krízis kapcsán történt meg. Az első ilyen jelentősebb bevándorlási hullám a XIII. században a mongol hódítás idejére tehető, amikor a mongol invázió elől, az összeomló iszlám civilizációból számos romani nemzetség menekült az európai kontinensre. E népesség európai, és egyben magyarországi megjelenésének egyik írásos nyoma, hogy az Árpád-kori oklevelek között a XIII. századtól datálhatók a Cigány mint családnév első említései erdélyi területeken, illetve Északkelet-Magyarországon.

A betelepülés második hulláma az Oszmán Birodalom terjeszkedésének időszakára esik. Egyrészt, a korábban Bizánc területére vándorolt, időközben kereszténnyé lett romani népesség a török elől menekülve kezdett el északra húzódni, másrészt a törökök balkáni megjelenésével jelentős létszámú új, a Közel-Keletről érkező romani és domari népesség jelent meg a Balkánon.

Az iszlám világban Irántól Marokkóig ma is megtalálhatóak a domari és romani nyelvek valamely változatát beszélő közösségek, népcsoportok, hol szinte teljes egészében asszimilálódva a környező népekhez, hol megőrizve sajátos kultúrájukat, szokásrendszerüket, sajátos funkciókat betöltve az adott társadalmakban.

Káldos János, szociológus

MULTIKULTI - A Harvard Egyetem ingyenes online kurzussal segíti a világvallások megértését

Bár 9/11 óta a Korán példányok eladási száma Nyugaton jelentősen megugrott, mégsem vitte közelebb az embereket az iszlám vallás megértéséhez. A párizsi támadások, a migráns válság és az ISIS terrorhálózat megerősödésével pedig pont ennek az ellenkezője történt: elhatalmasodtak az iszlámmal szembeni félelmek és előítéletek. Ám a muszlimok vallásához hasonlóan más világvallásokat is félreértések tucatja övez.

Ezen félreértések tisztázását tűzte ki célul Diane Moore, a Harvard Egyetem teológiai tagintézményének “Vallási műveltség program” vezetője, aki öt másik professzorral együttműködve egy ingyenes kurzussorozatot indít az egyik legismertebb angol nyelvű online oktatási felületen, az edX-en, melyet 2012-ben hozott létre a Harvard Egyetem a Massachusettsi Műszaki Egyetemmel közösen.

„A vallási analfabetizmus a szűklátókörűség és az előítéletek fűtőanyaga, mely akadályozza a helyi, az országos és a globális szinten való együttműködést” - mondta Moore.

A sorozat összesen hat, egyenként 4 hetes kurzusból áll, melynek első képzését március 1-től Diane Moore tartja „Vallási analfabetizmus: tradíciók és szentírások” címmel. A diákok a továbbiakban a kereszténységet, a buddhizmust, az iszlámot, a hinduizmust és a zsidó vallást ismerhetik meg behatóbban. A program célja, hogy a résztvevőket megismertesse a vallási szövegek történelmi hátterével és azok különböző értelmezéseivel, érzékeltetve ezzel az egyes vallások belső diverzitását, illetve hogy milyen komplex szerepet is játszanak az emberek életében.

Ingyenes online program lévén a szervezők körülbelül 50 000 jelentkezőre számítanak, ám a képzés elvégzését tanúsító bizonyítvány 50 dollárba kerül. A kurzusra elsősorban oktatókat, illetve vallások közötti párbeszédre nyitott hitközösségek tagjait várják, de emellett természetesen bárki jelentkezhet.

Csányi Tímea Aya

Forrás:
http://www.huffingtonpost.com/entry/harvard-world-religions-online-class_us_56c76b55e4b041136f16dd0a?8a935wmi

VÉLEMÉNY - A hidzsáb, mint identitáskérdés

Ha nincs robbantásos merénylet, és a migránsok sem csináltak épp semmit, akkor a világ iszlámmal kapcsolatos hírei között igen nagy arányban képviseltetik magukat a hidzsábbal kapcsolatos hírek. Kötelező hordani, nem kötelező; az állam kényszerít, sőt ellenkezőleg, kényszerít levenni; az elnyomás jelképe, de nem is, az önrendelkezésé; senki nem kényszeríti a nőket arra, hogy hordják, de, van társadalmi-közösségi-állami nyomás. A jelenkori iszlámnak ez az egyik legnagyobb vitatémája, mintha a hétköznapi kegyességnek ez lenne a legfontosabb problémája.

Az tény, hogy a hidzsáb, azaz a teljes testet elfedő vallásos öltözet a muszlim nők vallási hovatartozásának az egyetlen látható jelképe, amely lehet az identitás vállalásának és a vallási-kulturális meghatározottságnak is az eszköze, amit a tulajdonosa büszkén vállal, még akkor is, ha ezért esetenként diszkrimináció éri Európában. Megkülönböztető jelet hordani azt is jelenti, hogy az ember kiteszi magát azok megjegyzéseinek, akik az adott népcsoportot éppen valamiért gyűlölik - gondoljunk csak a sárga csillagra. Európában, ahol a szekuláris öltözet a norma, és a vallásos öltözet az eltérés a normától, mindenképp szükség van egy nagy adag bátorságra is, hogy valaki így vállalja fel az identitását.

Egy olyan „szekuláris” környezetben, ahol az állam veszi magának a bátorságot, hogy megmondja bizonyos állampolgárainak, hogy mit ne hordjanak, ugyanakkor maga a tiltás szelektív és álságos, mert a látható vallási jelképeket tiltja, és a hidzsábnak pont a láthatóság a lényege, a jelkép akár az ellenállás, az ellenkultúra, a kulturális lázadás szimbólumává is válhat: a tiltás így semmiképp nem éri el vélelmezett célját, azaz azt, hogy „felszabadítsa” az „elnyomott” nőket a „családi” férfiuralom alól azért, hogy egy másik, állami férfiuralom alá helyezze őket (úgy tűnik, az, hogy a nők mit akarnak, senkit nem érdekel). A felek ebben a diskurzusban, az orientalizmustól olyannyira megszokott módszerként tárgyiasítják az alanyukat, sajnálnivaló, elnyomott, felszabadításra váró, megnevelni való, nem önálló döntési helyzetben levő tárgyként kezelik a muszlim nőket. Az ilyen diskurzus ellen teljesen jogosan lázadnak azok a nők, akik a hidzsábot önként, vallási előírásként hordják.

Arról nem is beszélve, hogy a kriptofeminista álláspont szerint az öltözetnek csak és kizárólag egy olvasata lehet, mégpedig az, hogy egy elnyomó patriarchális rendszer kényszeríti a nőket arra, hogy ilyen öltözetet hordjanak, és ha valóban szabadok volnának, nem tennék, de ezzel szemben annyira el annak nyomva szegények, hogy még azt sem tudják, hogy el vannak nyomva, és azt hiszik, hogy önként teszik. Az európai diskurzusnak a saját felsőbbrendűségébe vetett tudata, az, hogy majd mi megmondjuk a Keletnek, hogyan legyenek szabadok, és hogyan legyenek nyugatiak, ebben is érvényesül. A World Hijab Day, amit ez az oldal is támogatott, az erre adott egyfajta válasz.

A másik, hasonlóan fontos része a diskurzusnak Keleten zajlik, ahol szintén néhány politikai rendszer akarja megmondani a nőknek, hogy mit viseljenek, és mi legyen a szemérmességük mértéke; a nők ott is saját kezükbe akarják venni a sorsukat, és önként dönteni erről, azért sok olyan nő, aki ilyen rendszerből származik, az elnyomás jelképeként tekint a hidzsábra, nem pedig a vallásosság mértékeként. Ezekben a rendszerekben, ahol börtönbe zárhatnak terrorizmus vádjával és eséllyel halálbüntetésre ítélhetnek, ha nőként autót vezettél, valódi bátorságra vall levenni a hidzsábot.

A harmadik olvasat magukban a muszlim közösségekben jelentkezik: a muszlimok közül sokan tekintenek úgy a hidzsábra, mint a női vallásosság egyetlen mértékére, mint egy hatodik pillérre: aki hordja, azzal minden rendben van vallásilag, aki meg nem, azzal valami nagy gond van. Ha valóban igaz az, hogy egyedül csak a nőnek joga eldönteni, hogy hordja-e vagy sem a vallási öltözetet, akkor viszont nem helyezhető közösségi nyomás alá, hogy egy ruhadarabon múljék a kegyessége és közösségben elfoglalt helye. A Korán elismeri a nőket független, önálló jogi és vallási entitásokként, akik két speciális esetet kivéve, egyenlőek a férfiakkal; ugyanakkor sokszor úgy tűnik, hogy bár elméletben létezik ez a jog, a közösségi nyomás a muszlim nőkön annyira erős, hogy sokszor inkább hordják a kendőt, minthogy vitába bocsátkozzanak.

A negyedik olvasat pedig maga a hit és a kegyesség mértéke. Megmérhető-e egy másik ember Istenhez-tartozása egy ruhadarabbal? Ki az, akinek jogában áll eldönteni, hogy egy nő mennyire vallásos? Az iszlámban elvileg szigorúan tilos a másik ember iszlámját, Istennek való alávetettségét megkérdőjelezni, akkor azonban, amikor a kendő válik a kegyesség egyetlen fokmérőjévé, gyakorlatilag ez történik. Ha tényleg felnőttnek, jogilag önállónak és önálló vallási entitásnak tekintjük a muszlim nőket, akiknek megfelelő tudása van az iszlámmal kapcsolatban, akkor valóban hagyni kell őket önállóan dönteni, és utólag nem megkérdőjelezni semelyik oldalról a döntésüket, amelyért egyedül ők felelősek.

Az ötödik olvasat az egész muszlim világban erősen érződő arabizálódás és identitáskeresés. Sokan úgy gondolják, hogy azzal, hogy betérnek az iszlámba, egyúttal el is arabizálódnak, noha az iszlám világ kisebbik része arab, és annak még kisebb része az Öböl-menti monarchiákban érződő abajás-nikábos női identitás; sokkal többen vannak olyan muszlimok, akik nem ezt a vonalat képviselik. Ugyanakkor az iszlám jelenkori legnagyobb problémája, az uniformizálás és az egyféle olvasatra törekvés ide is beszivárog: csak az a jó muszlim nő, függetlenül attól, hogy Marokkóban, Amerikában vagy Indonéziában él, aki a monarchiákra jellemző módon követi az iszlámot (és nem a helyi közösség vagy a saját hite szerint), miközben az iszlámnak kezdetektől fogva az jelentette a siker egyik kulcsát, hogy könnyedén alkalmazkodott sokféle társadalomhoz és társadalmi igényhez, és támogatta a plurális olvasatokat. Az öbölmentiesedés és az uniformizálódás sok esetben abba az irányba hat, hogy eltüntesse az iszlám helyi változatait.

Gyöngyösi Csilla, iszlámkutató

ISZLÁM és TÁRSADALOM - Saría-bíróságok a nyugati világban

Szinte közhelynek számít, hogy az európai és észak-amerikai muszlim közösségekből párhuzamos társadalmak alakulnak ki, amelynek legeklatánsabb példája a saját igazságszolgáltatási rendszer, az ún. saría-bíróságok létrejötte és működése. Ezen intézmények hatásairól, veszélyeiről, esetleges funkcióikról és arról, hogy beilleszthetők-e a nyugati jogrendszerbe, élénk diskurzus folyik, ugyanakkor nem mindig tisztázott, hogy tulajdonképpen mit is értünk e fogalom alatt.

Az angolszász jogrendszerekben nagy hagyománya van az arbitrátori, békéltető testületeknek. Ezen országokban a kereskedelmi, üzleti ügyeken kívül az arbitrátori testületek hatásköre kiterjed más, polgárjogi ügyekre is, így például a családjogra vonatkozóan is. Ezen arbitrátori testületek egy része nem feltétlenül adott jogi területen, hanem adott esetben egy-egy vallás vagy népcsoport hagyományait, szokásjogát is figyelembe vevő testületként működik. Saját békéltető testületet tartanak fenn különböző őslakos népek, de van kifejezetten a halacha előírásai alapján működő zsidó arbitrációs testület is mind Észak-Amerikában, mind az Egyesült Királyságban.

E társaságok között jelentek meg a muszlimok számára szolgáltatásokat nyújtó, de a helyi arbitrátori testületek működését szabályozó törvények szerint működő békéltető szervezetek, mint például a Muslim Arbitration Tribunal (http://www.matribunal.com/). 

E törvény által szabályozott arbitrációs fórumok jellemzője, hogy állásfoglalásaikat az adott ország jogrendszere és az iszlám jog összehangolásával hozzák, a döntéshozásban mindenképpen részt vesz egy állami jogszabályok területén jártas személy. E szervezetek ügymenete jellemzően jól dokumentált, ilyen módon döntvényeiket, illetve az eljárás során született dokumentumokat (tanúvallomások, bizonyítékok) az esetleges későbbi bírósági szakaszban a bíróságok is figyelembe veszik, a procedúrában résztvevők pedig hivatalból tájékoztatást kapnak a jogi lehetőségeiket illetően.

Ezek mellett a közbeszéd által saría-bíróságoknak titulált, de a valóságban klasszikus arbitrációs testületként működő intézmények mellett azonban működik egy állami törvények által nem szabályozott "szürke zóna" is, amely ugyanakkor jogszolgáltatást végez muszlimok számára.

Ezek a különböző "bíróságok", "tanácsok" közös jellemzője, hogy az európai jog tekintetében nincsen tulajdonképpeni szerepük, jogérvényes döntéseket nem hozhatnak, ugyanakkor egyes közösségek tagjait érintően mégis erős informális befolyást gyakorolnak. Szerepüket az is erősíti, hogy az európai jogrendszerek az iszlám világban előforduló gyakorlatokkal kapcsolatban sok esetben nem csak az iszlám hagyományoktól különböző szabályokat írnak elő, de egyszerűen inadekvátak, nem tudnak érdemben mit kezdeni személyek között fennálló kapcsolatokkal.

Csak egy példaként említhető a többnejűség vagy az időszakos házasság kérdése; az európai jog tiltja a bigámiát, ugyanakkor - mivel nem ismeri az egyházi házasságot - a muszlim közösségekben megkötött második, harmadik házasságokat nem szankcionálja. Ez viszont azt is jelenti, hogy a második, harmadik feleség, mint házastárs és gyermekei tulajdonképpen kikerülnek a jog védelme alól. Hiába kötnek ugyanis az iszlám házasság megkötésekor érvényes szerződést (például a válás esetén a nő számára járó utólagos hozomány mértékéről), az a legtöbb európai ország joggyakorlata szempontjából semmis.

Bár az európai sajtóban elsődlegesen az a narratíva jelenik meg, hogy ezen intézmények alapvetően a muszlim közösségek patriarchális jellegét erősítik, és a nőket számos kérdésben hátrányos helyzetbe hozzák, a gyakorlat azt mutatja, hogy a számos ilyen testület kialakulásának fő mozgatórugója éppen az volt, hogy ezen exlex állapotok miatt jogfosztott és kiszolgáltatott helyzetben lévő nők számára legalább a legalapvetőbb védelmet biztosítsa.

Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a nők másodrendű szerepét firtató narratíva teljes egészében hamis lenne. Ezek a gyakorlati igények miatt létrejövő saría-testületek meglehetősen esetlegesen alakulnak ki, befolyásukat és tekintélyüket informális úton, esetleg egy mecset vagy egy zárt etnikai közösség belső elismertsége alapján nyerik. E szervezetek döntési mechanizmusát erőteljesen befolyásolja, hogy milyen iszlám jogértelmezési iskolát követnek, illetve nem másodlagos az etnikai háttérrel hozott szokásjog befolyása sem. Az általuk nyújtott szolgáltatások színvonala és a működési elveik éppen ezért nagy változatosságot mutatnak. Sok helyen mecsetekben, iszlám közösségekben működő állandó vagy ad hoc szervezetekként tevékenykednek, de adott esetben csak egy helyi közösségben tekintélyként elismert személy vállalja a "kádi" szerepét a garázs végében berendezett helységben.

Az intézmények működése sokszor csak részlegesen dokumentált vagy teljesen informális, az "ítéleteket" hozó szereplőknek pedig sok esetben nemcsak az adott államjogban nem járatosak, de előfordul, hogy az iszlám jogot és hagyományokat illetően sincsen adekvát végzettségük.
Ennek megfelelően az eljárások menete, a döntések tartalma is sok esetben esetleges, egy-egy kényesebb helyzetben (pl. családon belüli erőszak családjogi következményei esetében) kifejezett kockázatokkal jár. Az, hogy a közösség tagjaira milyen mértékű nyomás nehezedik a döntvények elfogadása kapcsán, az változó, ugyanakkor egyes családjogi esetekben - különösen, ha az adott esetben szülői nyomásgyakorlással párosul, sokszor erősebbnek bizonyulhat a tényleges állami jognál. Persze evvel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az informális nyomásgyakorlás ilyen bíróságként működő szervektől függetlenül is megvalósulhat.

Káldos János, szociológus