ISZLÁM HITVILÁG - Az egyiptomi maulídok
Minden év februárjának első felében egyiptomiak milliói gyűlnek össze Kairó óvárosában, hogy megemlékezzenek Mohamed Próféta unokája, Husszein születéséről a róla elnevezett mecsetben és környékén. A Maulíd al-Husszein néven ismert fesztiválra az ország minden tájáról érkeznek hívők, és ilyenkor körülbelül tíz napra a híres Khán el-Khalíli bazár szomszédsága a szokásosnál is pezsgőbb forgatag helyszíne lesz.
A maulíd szó arabul évfordulót jelent, szűkebb értelemben pedig a szunnita iszlám szúfi irányzatához köthető ünnepségeket jelöli, melyeket az Egyiptomot a 10-11. században uraló fátimida (azaz siíta) kalifák óta töretlenül ünnepelnek országszerte. A maulíd során a résztvevők egy szent férfi vagy nő (wali) sírhelyénél gyűlnek össze, hogy annak születéséről vagy haláláról megemlékezzenek. Az egyiptomi maulídok valamelyest a magyarországi búcsújárásokra hasonlítanak - az ünnepségnek a vidámság, a körhinták, a tánc, a hastáncos előadások, az evés-ivás, a rokonság zajos egybegyűlése ugyanúgy része, mint az Allahról való megemlékezés, a magasztosság, az elmélyülés, a fohászkodás, a bűnbánat, a szent szövegek recitálása és más vallási rituálék.
Egyiptom 90 milliós lakosságából hozzávetőlegesen 15 millióan vallják magukat a szúfizmus követőjének, és az arab világ 280 szúfi rendjéből körülbelül 74 (más adatok szerint 77) működik Egyiptomban. A maulídokon azonban nem kizárólag szúfik vesznek részt - sokan egyszerűen társadalmi eseményként tekintenek rá. Mások nem vallják ugyan szúfinak magukat, vallásgyakorlatukban azonban ugyanúgy keverednek az iszlám különböző irányzatának elemei, ahogyan Egyiptom kultúrájában keverednek az évszázadok során felhalmozott, különböző eredetű szokások.
A körbenállás, a körözés, a körforgás jellegzetes eleme minden maulídnak. Az ünnepségnek része az is, hogy az odaérkezők többször körbejárják a sírhelyet, illetve megpróbálnak legalább egy érintés erejéig a közelébe férkőzni, mert a szent előtt tanúsított bűnbánatért cserébe bűnbocsánatot remélnek, vagy valamilyen különleges kívánságuk beteljesüléséért fohászkodnak - a meddő nők gyermekáldásért, a betegek gyógyulásért, szerelmesek házasságért, a munkanélküliek munkáért.
A maulídokat vallási alapon ellenzők legfőbb érve éppen ebből a gyakorlatból indul ki: a sírokhoz való fohászkodást az iszlám hitvallásával ellentétes istentársításnak és bálványimádásnak tekintik, mondván, az iszlám egyik alaptétele, hogy Allahon kívül más hatalom nem létezik, és hozzá csak közvetlenül, közvetítők nélkül lehet közelíteni. A maulídokat elutasítók másik ellenérve, hogy az iszlámban szigorúan csak két ünnep létezik - a ramadán havát lezáró böjttörő ünnep és a zarándoklat havát lezáró áldozati ünnep, és ezeken kívül más ünnepek bevezetése az iszlámba szerintük tiltott újításnak számít.
Egyiptomban ötvennél is több, a szúfi hívek által szentnek tartott sírhely található, azaz egy évben ötvennél is több maulíd zajlik az országban, ám ezek népszerűsége és jelentősége a magyar búcsúkhoz hasonlóan igen változó, nagyságuk pedig az egészen szerény, pár tucat embert vonzó falusi fesztiváltól a milliós tömegrendezvényig terjed. Az ország legnagyobb maulídja a Husszein tiszteletére februárban rendezett Maulíd al-Husszein, aminek örömére a Husszein-mecset előtti tér megtelik sátrakkal, és a hétköznapokon is a mecset árnyékában tanyázó hennafestő nők, jövendőmondó asszonyok és mozgó teaárusok mellé piknikező családok és vidékről érkező fesztiválozók ezrei telepednek. A környék épületeit ilyenkor apró, színes égőkkel csinosítják, és minden sarkon hangszóróból szólnak a vallási töltetű énekek. A hangulat természetesen a mecset közelében és azon belül a legemelkedettebb; az érzékekre és érzelmekre is ható kavalkádban nem ritka látvány a bűnbánattól, gyásztól vagy meghatódottságtól síró férfiak látványa sem.
A Husszein-mecset Egyiptom legfontosabb vallási épületeinek egyike, többek közt azért is, mert otthont ad a világ egyik legrégibb Korán-kéziratának. Építése a 12. század közepén kezdődött, és mint arra a mecset alapjánál végzett munkálatok során az 1900-as években fény derült, a fátimida kalifák kairói temetkezési helyére épült. A jelenlegi épület nagy része azonban a 19. század végén, a magyar Országházhoz hasonlóan, újgótikus behatással készült. Az imahelyet a nemek elkülönítésének érdekében két részre osztották, így a férfiak és nők két külön ajtón jutnak el a bent található síremlékhez, ami az egyiptomi hiedelem szerint Husszein levágott fejét őrzi. Valójában az ereklye holléte máig vitatott a muszlimok között.
Husszein ibn Ali ibn Abí Tálib 625-ben született Mohamed Próféta lánya, Fátima Zahra, és Ali ibn Abí Tálib (a szunnita iszlám negyedik „helyesen vezetett” kalifája és a síita iszlám második imámja) gyermekeként. Életét 680-ben, azaz 55 évesen egy örökösödési háborúban vesztette, amikor a kerbelai csata néven ismert összecsapásban kíséretének zömét és szinte egész családját lemészárolták a karavánjukat meglepő ellenséges katonák. Husszein fejét a gyilkosok halálának bizonyítékául magukkal vitték először Kufába, később Damaszkuszba, Husszein testét pedig Kerbelában (jelenleg Irak területe) eltemették a követői - ez a kerbelai síremlék lett a síita iszlám második legfontosabb zarándokhelye. A síiták többsége szerint Husszein feje később Damaszkuszból visszakerült Kerbelába, ahol a teste mellé temették, ám a fátimidák és a szunniták többsége szerint Askelón (jelenleg Izrael területe) városon keresztül Kairóba került, és most is ott, egészen pontosan a Husszein-mecset mauzóleumában található, ahol a februári Maulíd al-Husszein ünnepen egyiptomiak milliói, de egyszerű hétköznapokon is ezrek fordulnak meg, hogy bűnbocsánatért vagy titkos vágyaik beteljesüléséért fohászkodjanak.
A most februárban is megrendezett Maulíd al-Husszein, és a maulídok általában remekül tükrözik az évezredes hagyományokat ötvöző egyiptomi kultúrát és társadalmat, melyben a profán játszi természetességgel keveredik a szakrálissal, és amelynek időtlen szellemét nem könnyen befolyásolják száraz érvek és ellenérvek.
Sabiq Eszter Fatima
