Az iszlám kultúrában a mecset szent helynek számít, ahova nem szabad cipővel bemenni. Sőt nem minden országban lehet a mecsetbe általában belépnie nem-muszlimnak, Marokkóban például csak a casablancai II. Hasszán mecsetet szabad mindenkinek látogatnia. De ha be is lehet menni, a legelemibb udvariasság az, ha a látogató megfelelő módon fel van öltözve, és leveti a cipőjét. Sok, turisták által látogatott mecsetben fel is vannak erre készülve, adnak hosszú leplet a bejáratnál. Ha valaki nem akarja kint hagyni a mecset előtt a cipőjét, akkor a hátizsákjában beviheti.

Ramadán az iszlám böjti hónapja, a muszlimok ilyenkor napkeltétől napnyugtáig nem esznek, és nem isznak. A nem-muszlimokra persze nem vonatkoznak az étkezési tilalmak, de ettől függetlenül nagyon udvariatlan böjtölő emberek szeme előtt enni és inni. Ilyenkor az éttermek és utcai árusító helyek sincsenek nyitva napközben. Ha iszlám országba utazol, érdemes előtte leellenőrizni, hogy abban az évben mikorra esik a ramadán (az idén június 6-án kezdődik).

Sok iszlám országban lehet alkoholt kapni, ettől függetlenül az alkohol többé-kevésbé tabunak számít. Az alkoholtilalom általában nem vonatkozik a nem-muszlimokra, de nyilvánosan alkoholt fogyasztani nagyon udvariatlannak számít, és sok országban törvényellenesnek is. Viszont nem is lehet az utcán részeg embereket látni, és ha mégis, azt az asszonyok haragja könnyen utoléri.

A muszlimoknak – még akkor is, ha ők maguk nem szigorúan gyakorló muszlimok – az iszlám, Isten és a Próféta nem vicc tárgya. A vallással – bármilyen vallással – viccelni nagyon udvariatlannak számít, még baráti körben is. Egy másik kultúra humorérzékét elsajátítani amúgy is a nyelvtanulás legfelső szintje, turistaként ez a lehető legrosszabb belépő egy adott kultúrába. Ugyanígy sokkal egyszerűbb, ha az ember nem fejti ki, hogy ő tulajdonképp vacillál az agnoszticizmus és az ateizmus között, hanem egyszerűen azt mondja a kérdezősködő taxisnak, hogy keresztény. Ugyanakkor a köszönés és az udvariassági formulák roppant fontosak a Közel-Keleten. A köszönéshez tartozik, hogy az ember érdeklődik a másik ember, a taxis, a boltos, a rendőr hogyléte és a családja felől. A taxiban teljesen természetes, hogy a taxis kifaggat a családi állapotunk, gyerekeink, vallásunk felől. A köszönés rendszerint üdvözléskor asz-szalámu alajkum (béke veled), amire a válasz: va’alajkum asz-szalam (veled is béke), búcsúzáskor ma’asszaláma (menj békével), amire a válasz ugyanez. Ugyanakkor, ha megtudtuk a taxistól, boltostól, eladótól, pincértől, recepcióstól, hogy ő jól van, a családja is, a gyerekei is, akkor erre a reakció: hála Istennek (al-hamdu lilláh). Ugyanezt válaszoljuk akkor is, ha megkérdezik tőlünk, hogy vagyunk: itt nem kell magyar szokás szerint kifejteni az összes személyes és családi nyomorúságunkat, elég csak annyit mondani: hála Istennek.

Minden muszlim többségű országban fontos probléma az öltözködés, kivéve az európaiaknak fenntartott nyaralóhelyeken. Ha valaki a valódi országot akarja látni, és nem a reszortot, akkor a férfiak számára hosszú nadrág, rövid ujjú ing, a nők számára hosszú nadrág vagy szoknya és zárt nyakú ing, blúz a legmegfelelőbb ruha, persze csak ott, ahol nincs kötelező dresszkód. A legtöbb helyen a kendő nem kötelező a nem-muszlimok számára, bár sok problémától meg tudja kímélni az embert, és hasznos is a meleg ellen, ugyanígy a férfiaknak sem árt a kalap.

Ha valaki eljut odáig, hogy meghívják egy családhoz enni, látni fogja, hogy sok helyen még mindig közös tálból esznek. Ilyenkor mindenki a felé eső részt eszi, szigorúan jobb kézzel. A bal kezet tisztálkodásra használták/használják, és nagyon udvariatlannak számít azzal enni. A köszönés mellett ez a másik hasznos kifejezés, amit illik elsajátítani. Étkezés és az ivás (víz, tea) elkezdése előtt elmormolhatunk egy csendes biszmillát (Isten nevében), ezzel mintegy megszentelve az ételt és az italt, ami általános szokás az iszlámban. Ugyanakkor, ha a koldusoknak adunk, akkor is Isten nevében tesszük. Ha elindul velünk a taxi, akkor sem árt, ha elmormoljuk magunkban vagy félhangosan, ami az iszlám országok közlekedési morálját tekintve egyáltalán nem felesleges óvatosság. De bárminek a kezdetekor használják.

A politikai helyzet még a nyugodtabb országokban is elég zavaros, nehéz átlátni a viszonyokat, idegenként pedig egyáltalán nem fogják tőlünk jó néven venni, ha tele szájjal kritizálunk és kommentálunk bármit is. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy az illető, akivel beszélgetünk, velünk egyetért-e vagy sem. Politikai témájú beszélgetést leginkább baráti körben lehet folytatni, de itt is vigyázni kell a kritikával, hogy ne tűnjünk udvariatlannak és ne vigyen a helyi TEK.

És itt nem feltétlenül a mutatványosokról, kígyóbűvölőkről van szó, akik abból élnek, hogy a turisták fényképezkednek velük, hanem az átlagemberekről. Általában szívesen állnak be egy mosolygós képhez, és roppant természetesen mutatnak rajta, de mindig kérni kell az engedélyüket.

A legtöbb országban az állami épületek katonai objektumoknak számítanak. Mivel a legtöbb iszlám ország katonai-félkatonai diktatúra vagy fél-diktatúra, ahol a katonaság nem játékból áll őrt, és nem is díszből, igencsak zokon veszik, ha bármilyen objektumot, legyen az régi vagy új, le akarunk fényképezni. Turistahelyeken sokszor ki is van téve a tábla, hogy tilos fényképezni, de az a biztos, ha meg sem próbáljuk.

Ha valaki eljut odáig, hogy betekintést nyer egy család életébe, ami elég szoros bizalmi viszonyt feltételez, akkor a nemek közötti érintkezésre kifejezetten ügyelni kell, már persze ha az ember nem egy olyan családba vagy társadalomba csöppen, ahol a nemek külön esznek. Mindenféle szexuális vicc, célzás, bók szigorúan tilos.

Az iszlám országokban a társadalmi érintkezés a nyílt utcán sokkal formálisabb, mint Európában. Még az is ritkaságnak számít, főleg konzervatívabb helyeken, hogy férj-feleség kézen fogva sétáljon. A nyilvános puszi, csók, ölelés mind a magánélethez tartozik, amit nem az utcán élnek meg, hanem a házak belső részében, ahol nem látják mások. Minden tér, ahova mások beláthatnak, nyilvános térnek számít, így egy ház terasza is, ahol bikiniben mászkálni, napozni, nemi életet élni nagyon udvariatlannak számít.