TÁRSADALOM / GENDER - Gázai és afganisztáni nők kerékpároznak, hogy felszámolják a sztereotípiákat
Íratlan szabályok ide vagy oda, a 33 éves Amna Suleiman és három barátnője biciklire pattantak, hogy a zsúfolt észak-gázai Jabalia kisvárosából egészen az izraeli határig tekerjenek, olyasmit téve ezzel, amit a 80-as évek óta felnőtt nők nem csinálhattak Gázában. Az úton többen is rájuk dudáltak, versenyre keltek velük, vagy éppen külföldinek nézve őket az út széléről rájuk kiabáltak, ám mindez nem szegte kedvét a csapatnak.
„Lányok, az én gyümölcsöskertemben tűzifán kívül már semmi sem maradt – a kifejezés, mely Palesztinában a vénlányokra használatos -, de ti még fiatalok vagytok. Szeretném, ha majd megházasodtok, a biciklizés lenne az egyik feltétel, amit kiköttök a házassági szerződésben.” - viccelődött Amna a többiekkel, mikor megálltak megpihenni az olajfák alatt.
Nem Amnáék az elsők, akik mostanában kerékpárra ültek Gázában. 2010-ben Asmaa al-Ghoul, egy gázai újságíró, már megkísérelt szembe menni az íratlan szabállyal, és 3 külföldi társával 15 kilométert biciklizett a Gázai övezet déli részéből Gázavárosba, amiért később meg is fenyegették.
Ahmad Muheisin, a gázai Ifjúsági és Sportminisztérium asszisztens államtitkárja szerint a közterületeken kerékpározó nők „sértik a gázai társadalmi értékeket”, ám ő addig nem tesz ellenük intézkedéseket, amíg a vallási vezetők hivatalosan nem rendelkeznek az ügyben.
Amna gyerekként sokat biciklizett Damaszkuszban mielőtt a 90-es években Gázába költöztek volna. Az ötlet, hogy ismét biciklire szálljon akkor jött, mikor egyik barátnőével eldöntötték, hogy megszabadulnak néhány felesleges kilótól és fittebbek lesznek. Úgy gondolta, a kenyérről, rizsről és tésztáról való lemondás, illetve a rendszeres úszás mellett a biciklizés lesz a legmegfelelőbb a további sikerekhez.
Amna először csak hajnalban tekert néhány kört a háztömb körül az új biciklin, mikor még szinte kihaltak az utcák, majd megfűzte barátnőjét is, a 24 éves Sara Salibit, aki bátyjától tanult meg biciklizni, hogy tartson vele. Nemsokára elhatározták, hogy szembeszegülve a társadalmi elvárásoknak biciklijükkel messzebbre is elmerészkednek.
Egyik pénteken vágnak neki a merész kalandnak. Amna, aki egyébként Koránt tanít a gyerekeknek és egy árvaházban önkéntes, fekete nadrágot és hosszú ujjú kabátot piros kendővel, míg Sara egy 70-es évek stílusát idéző kékes-fekete melegítőt vett fel, haja a gyapjúsapka alatt a vállára omlott. A két biciklizőhöz Sara 21 éves barátnője Nour és Asala csatlakozott. Az út lebombázott épületek törmelékkupacain és kihalt telkeken vezetett; a házak homlokzatán még mindig ott tátongnak a lyukak a 2014-es harcok óta.
„Biciklizés közben mintha repülnék” mondta nevetve Amna. „Úgy érzem, szabad vagyok” – tette hozzá Sara.
Az arab országokban nem sűrűn látni nőket utcán kerékpározni, bár Kairó, Bejrút és Amman folyó-és tengerpartjain húzódó járdákon már egyre sűrűbben tűnnek fel csapatban bicikliző nők. Sokan úgy gondolják, hogy a kerékpározás nem illik egy nőnek, mert fel-lemozgó lábai és feneke formája túlságosan láthatóvá válik a biciklin, és ezzel kiteszi a testét a bámészkodó járókelő férfiaknak.
„A nőnek az a dolga, hogy otthon főzzön, nem pedig hogy a férfiakat utánozva kint az utcán biciklizgessen.” - mondta egy katona, aki Amnáék célállomása közelében éppen barátjára várt mikor meglátta a kerékpározó nőket. Hasonlókat írtak néhányan a közösségi oldalakon is, mikor a hír megjelent a palesztin sajtóban.
Mások, mint például Abdul Salam Hussein nem lát semmi rosszat a
dologban. „És mi van akkor, ha egy nő biciklizik? Az emberek már a holdra is feljutottak!” – mondta az 53 éves palesztin férfi.
Afganisztánban 40 nő pattant kerékpárra, hogy - megküzdve a halálos fenyegetőzésekkel és utcai zaklatásokkal, lebontsák a köréjük tornyosuló sztereotípiákat. Zahra Husseini és csapata már évek óta tekernek azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a biciklizést és általánosságban a sportolást szülőföldjükön.
Zahra Nemzeti Női Kerékpáros Csapatát az idei Nobel Békedíjra is jelölték, miután az olasz rádiók és a közösségi média szorgalmazására 118 olasz parlamenti képviselő aláírásával támogatta a javaslatot. Az egyik képviselő, Ermete Realacci szerint ez egy nagyszerű kezdeményezés a háború sújtotta országban a nők jogainak kivívása érdekében.
„Azt mondják, a biciklizés kerékbe törheti egy lány jövőjét. Ám az emberek sok mindent mondanak. Ha hallgatnánk rájuk, még a bejárati ajtó küszöbét sem lépnénk át.” – mondta az egyik kerékpáros.
