Nem lehet pontosan tudni, hogy az alább ismertetett rendszer [1] , amelyet Muhammad Mustafa al-Azami mutat be a Studies in Hadith Methodology and Literature c. könyvében (Rijád, 1977), mikor válik tényleges rendszerré és szokássá. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az iszlámban viszonylag korán elterjed ez a tanítási módszer, ami nem csak a hadíszokra, hanem mindenféle könyvre igaz lesz.

a. szamá’, hallgatás: a tanár olvas fel a diákjainak. Ennek a módszernek több változata vagy fokozata is van:

1. szóbeli recitáció: valószínűleg a kezdeti időkben ez volt a hadíszok továbbadásának leginkább használt módszere. A hallgatók rengeteg időt töltöttek tanárukkal, és részt vettek a tanár nyilvános előadásain.

2. hadíszok felolvasása könyvből: a tanár a saját maga által írt könyvet olvasta fel a diákjainak. Ez akkor vált népszerűvé, amikor megjelentek az írott hadísz-gyűjtemények, a társak alatt.

3. diktálás: al-Azami azt írja, hogy Wászila b. Aqsza’ (mh. 702/83), a Próféta egyik társa volt az első, aki hadísz-diktáló órákat tartott. Ez feltételezi, hogy azok, akik hallották a hadíszt, tökéletesen le tudták jegyezni, így ennek a módszernek előfeltétele volt az írásbeliség elterjedése. A második generációból az-Zuhri (mh. 741/124) volt ennek a módszernek a híve.

b. ‘ard, bemutatás: a hallgató felolvasta a könyvét a tanárnak, aki ellenőrizte, kijavította, a többi hallgató pedig összevetette a saját tudásával; al-Azami azt mondja, hogy a hidzsra szerinti második századtól ez volt a legelterjedtebb módszer a tanításra. Minden olyan hadíszt, amelyet a tanár jóváhagyott, megjelölt. Ha valaki nem követte ezt a módszert, könnyen megvádolták a hadíszok lopásával.

c. idzsáza: engedély a hadíszok továbbadására. A tanár engedélyezi, hogy az ő tekintélyére hivatkozzanak. Kezdetben ez megkövetetelte a diák személyes jelenlétét, később azonban már nem volt erre szükség. Ezt a módszert főleg később használták, a hidzsra szerinti harmadik századtól kezdve.

d. munáwala, átadás: amikor egy hagyományozó kész, megírt kéziratot hagyományoz, a továbbadásra való engedéllyel.

e. kitába, írás: amikor valaki levélben közvetít egy hadíszt. A rasidún kalifák (első négy kalifa) hivatalos levelei is tartalmaznak ilyeneket.

f. i’lám, információ: amikor valaki arról tájékoztat egy másik embert, hogy az illető hagyományozónak valóban van engedélye, hogy továbbadja a hadíszokat. Ez a módszer is viszonylag késői.

g. waszíja, instrukció: szinte ugyanaz, mint a munáwala. Kész kézirat hagyományozása a továbbadásra való engedéllyel.

h. wadzsáda, megtalálás: egy könyv megtalálása, engedély nélkül. Ezt a módszert a legtöbb hadísz-tudós elvetette.

Nyitókép: A damaszkuszi al-Zahra mecset azóta megszűnt Korán-iskolája lányoknak. Forrás: The light in her eyes c. dokumentumfilm, Julia Meltzer, Laura Nix (2011)