GENDER - Muszlim nők sportcipőben, boxkesztyűben - kendőben - harc a sztereotípiák és az iszlamofóbia ellen
Emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy – a könnyebb azonosítás érdekében – másokat bizonyos külső vagy belső jellemzők alapján kategorizáljuk. Egy vallás előírásait betartó, „konzervatívabb” utcai ruhát viselő muszlim hölgy láttán az utolsó, amit sokan feltételeznének róla, kiváltképp, ha sok bulvársajtót és ponyvaregényt olvasnak, az az, hogy az illető szabadidejében szeret mozogni, esetleg akár versenyszerűen is sportol. Valamiért összeférhetetlennek képzeljük a „vallásosságot” a sportolással, és ez nem kizárólag a muszlimokat érinti. (Adott esetben egy apácát, lelkészt, rabbit vagy éppen egy buddhista szerzetest is nehezebben vizualizálunk, amint éppen mondjuk, kosárlabdázik.)
Valóban kizárja a kettő egymást? Tényleg annyira lehetetlen vállalkozás lenne muszlim nőként betartani az erkölcsre vonatkozó előírásokat és a sport szenvedélyének is hódolni egyben? Már a muszlim országokat elnézve is elbizonytalanodunk, hiszen míg például Szaúd-Arábia csak tavaly engedélyezte a diáklányok iskolai tornaórákon való részvételét, és a Közel-Kelet más országaiban sincsenek éppen tele az edzőtermek mozogni vágyókkal, addig az indonéziai diákok már óvodás kortól kezdve – többek között – harcművészetet (Pencak Silat) tanulnak, a malájok pedig lábtoll-labdáznak (sepak takraw), tollaslabdáznak vagy teniszeznek.
Az iszlámnak – bizonyos kritériumok betartása mellett, melyek vonatkoznak mind a férfiakra, mind a nőkre – semmi problémája nincs azzal, hogy valaki sportoljon. Több hadísz is fennmaradt, hogy például Mohamed próféta feleségével Áisával több alkalommal is versenyt futott. A kritériumok egyike, mely talán a legproblematikusabbnak tűnhet, a ruházatra vonatkozik, miszerint amennyiben az illető koedukált helyen edz, ahol a másik nem képviselői is jelen vannak, úgy a férfiak esetében a köldök-térd közötti részt, nők esetében pedig – az arc és a kézfejek kivételével – az egész testet el kell fedni. Míg sok, elsősorban muszlim nőt, ez visszavet a sportolástól, a sport világában úgy tűnik, a vallási előírások betartása egyre kevésbé jelent problémát.
Miután a FIFA 2014-ben hivatalosan is engedélyezte a hidzsáb (kendő) viselését a pályán, a Nike és számos más sportmárka tervezett már sportruhát kifejezetten muszlim női sportolóknak. Legutóbb a dán Hummel döntött úgy, hogy külön futballmezt készít az afganisztáni női válogatott számára, mely kényelmes, de ugyanakkor összhangban áll az iszlám előírásaival. „Népszerű márkaként felelősségünknek tekintjük azt, hogy a játékosoknak a lehető legnagyobb kényelmet biztosítsuk… A muszlim nőknek joguk van eldönteni, akarnak hijábot viselni vagy sem, és a Hummel kötelességének érzi, hogy szlogenéhez hűen megadja nekik ezt a döntési lehetőséget a pályán is” – mondta Jeff Duback, a Hummel Sport USA elnöke.
A növekvő számú sportos muszlimák úgy tűnik más vallási felekezeteket is megihletnek. Gary Swickley, az izraeli Kosher Casual (Alkalmi Kóser) online női ruhaboltjának alapítója szerint az utóbbi két évben megugrott a kereslet az „erkölcsösebb” (tzniut) ruhák iránt. Így a repertoár többek között térdig érő bő vagy egész testet takaró, tapadásmentes és gyorsan száradó fürdőruhákkal és FIFA által engedélyezett fejkendőkkel bővült.
Érdekes, hogy míg nyugaton általánosságba véve egyre nagyobb tolerancia mutatkozik a muszlim női sportruházattal szemben, addig a Közel-Kelet egyes részein erősödik a kendős nőket ért diszkrimináció. Egyiptomban még tavaly novemberben nagy port kavart a közösségi média oldalakon Szára esete, aki az egyik szuezi hotelben burkiniben, vagyis az egész testet elfedő fürdőruhában akart volna megmártózni a kinti medencében, mikor a biztonsági őr megállította, mondván ilyen öltözetben kizárólag a nőknek fenntartott, fedett medencében lehet fürödni.
„Higiéniai okokra hivatkoztak, de ez nevetséges, hiszen a burkini ugyanabból az anyagból készül, mint minden más fürdőruha. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az exkluzivitás látszatát akarják fenntartani, amibe az „alsóbbrendű” hijáb és az efféle fürdőruha nem férnek bele” – panaszolta Szára.
Muszlim női sportolók nyugaton
Sokakat az egészséges életmódra való törekvés motivál abban, hogy sportolni kezdjenek, másoknak a sport önkifejezés vagy valamiféle cél megtestesítője.
A nyugati muszlim sportolónők egyik kiemelkedő alakja Ibtihaj Mohammad, aki vívásban a 2014-es Világbajnokság után az első kendős amerikai olimpikonként képviseli majd hazáját idén a riói Olimpián. A 30 éves Ibtihaj a Duke Egyetemen végzett nemzetközi kapcsolatok és afroamerikai tanulmányok szakon, és sporttevékenysége mellett a Louella divatmárka alapítója is. A vívás volt az a sportág, melyben úgy érezte, nem tűnik ki és önmaga lehet – muszlimként és afroamerikaiként. Ennek ellenére őt is érik atrocitások, ahogyan az a legutóbbi a texasi SXSW filmfesztiválon is történt. Elmondása szerint vannak napok, mikor fáradtnak érzi magát, hogy a világgal harcoljon, mely megkérdőjelezi abban betöltött helyének legitimitását, de aztán eszébe jutnak azok, akiknek nincs lehetőségük szólni.
„Úgy érzem, tartozom ezzel a közösségemnek. Tartozom azoknak, akik olyanok, mint én” – nyilatkozta Ibtihaj a Guardiannak. „A félelemkeltés, a gyűlölet és a bigottság, amivel minden egyes nap szembetalálkozunk – tartozom azoknak, akik felveszik a küzdelmet mindezekkel. Nem nézhetem tétlenül és nem hallgathatok, ahogyan előttem mások sem, akik felszólaltak az afroamerikaiak és más kisebbségek jogaiért. Úgy érzem, ebben a pillanatban tartozom ezzel mindannyiunknak.”
Ibtihaj nagy hatással van az európai muszlimákra is. Néhány brit diáklány „Vívó Muszlim Lányok” névvel indított projektet a Sport England és a Brit Vívó Szövetséggel együttműködve, hogy növelje a muszlim lányok önbizalmát és felvegyék a harcot a sztereotípiákkal. A vívó órákat heti rendszerességgel Linda Strachan olimpikon tartja.
Nyugaton az utóbbi időkben erősödő iszlamofóbia és a szélsőjobboldali politikai pártok térnyerésének hatására egyre több muszlim nő dönt úgy, hogy önvédelmet tanul. Az Egyesült Államokban a fekete öves Rana Abdelhamid az egyik, aki New Yorkban önvédelmet oktat kifejezetten muszlim nők számára. Néhány évvel ezelőtt megtámadták az utcán, és letépték a kendőjét. Akkor döntötte el, hogy önvédelmet fog tanulni, hogy kivédhessen egy következő esetleges támadást, illetve másokat is felkészítsen testük épségének védelmére.
Az Amerikai-Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (CAIR) szóvivője szerint csak az Egyesült Államokban a muszlimokkal szembeni bűncselekmények a háromszorosukra nőttek a szélsőségesek párizsi merényletei és a San Bernardio-i lövöldözés óta, melynek áldozatai 80%-ban ártatlan nők. A 2001. szeptember 11-ei támadások óta pedig ötszörösére növekedett a valószínűsége annak, hogy muszlim vallású essen áldozatul egy-egy gyűlölet-bűncselekménynek.
Muszlim női sportolók keleten
Nemcsak a nyugati muszlim nőket vonzzák a harciasabb sportágak; bokszkesztyűt húztak a jordániai, a pakisztáni, de még a szaúdi nők is.
„Szexuális zaklatás a világon mindenhol előfordul, a helyzet Jordániában ugyan sokkal jobb, mint például Egyiptomban, de miután a jordán törvények nem biztosítanak kellő védelmet a molesztálás és családon belüli erőszak ellen, fontosnak tartom, hogy egy nő képes legyen megvédeni magát” – mondta a jordán fekete öves taekwando Lina Khalifeh, aki az ország első és egyetlen harcművészeti központját nyitotta meg a fővárosban. A most 31 éves edző 2010-ben kezdte el barátait oktatni lakásukban, miután az egyikük bevallotta, édesapja és bátyja rendszeresen bántalmazzák. Sosem gondolta volna, hogy egyszer még a Fehér Házba is meghívják majd ezért.
Lina iskolájában eddig közel 14 ezer lányt és felnőtt nőt oktatott, a 7 évestől egészen a 75 évesig, köztük több ezer szíriai menekültet és az országban bejárónőként dolgozó vendégmunkást.
Pakisztánban Malala után többen is felvették a harcot az oktatásért, a nők egyenjogúságáért, és a becsületgyilkosságok ellen. Younis Qambrani még 1992-ben nyitotta boksziskoláját, és bár szeretett volna a pakisztáni lányoknak és nőknek is lehetőséget adni az edzésre, a társadalmi nyomás miatt inkább letett róla. Tavaly októberben a bokszolók helyi szövetsége Karacsiban nők számára tábort szervezett, mely az első olyan sportesemény volt, amin nők az állam jóváhagyásával hivatalosan is részt vehettek. Az esemény után Younist csapatostul keresték meg fiatal lányok azzal, hogy hadd edzhessenek az iskolájában. „Hogyan védjük meg magunkat, ha nincs ki megtanítson minket rá?” – hangzott a nyomós érv. Azóta a pakisztániak – Younis lányaival és rokonaival az élen, akik a négy fal között gyerekkoruk óta tanulnak bokszolni, kiscsoportokban gyakorolnak és tavaly már a Délkelet-Ázsiai Játékokon is sikeresen abszolváltak.
Szaúd-Arábiában a nők helyzete pedig ha lassan is, de javulni látszik; egyre több szférában képviseltetik magukat, és ez alól a sport sem kivétel. Általánosságában véve a sportolás még mindig férfitevékenységnek számít a szaúdi társadalomban, de szép számmal akadnak olyan bátor hölgyek is, akik azon vannak, hogy megdöntsék ezt a nézetet. A „mozgalom” éllovasának tekinthető a 39 éves Halah Al Hamrani, aki fitneszoktató dzseddai privát edzőtermében. Gyerekkora óta vonzzák a harcművészetek. 12 éves korában ismerkedett meg a karatéval, majd 4 évig jiu jitsut tanult és oktatott is. Jelenleg 12 éve thai bokszol, amibe az Egyesült Államokban szeretett bele még egyetemi évei alatt, és 7 éve kick-boxol.
„Szaúd-Arábiában a nőket nem igazán ösztönzik arra, hogy sportoljanak, pláne nem, hogy ezen a pályán építsenek karriert. Ám az idők változnak és egyre több szaúdi nőben tudatosul – korosztálytól függetlenül – a sport és az egészséges életmód fontossága. Szeretném megmutatni nekik, hogy kemény munkával és kitartással a sport világában is lehet nőként ugyanolyan fantasztikus sikereket elérni, mint a férfiak.”
Ám önvédelmen kívül számtalan más sportágban is jeleskednek muszlim nők – és döntögetik a tabukat – szerte a világban. Míg fiatal iraki lányok egy csapata a kosárlabdában találta meg önmagát, melyről „Salaam Dunk” címmel díjnyertes dokumentumfilm is készült, addig Palesztinában megalakult a Közel-Kelet első és eddig egyetlen női rally csapata, mely szintén felkeltette néhány producer fantáziáját és lett belőle a „Speed Sisters” című film.
A teljesség igénye nélkül a végére néhány kiemelkedő muszlim női sportoló a múltból és a jelenből:
Halet Cambel, az első – eredetileg régész – muszlim hölgy Törökországból, aki olimpián vett részt 1936-ban. Amikor Kamál Atatürk a nők sportban való részvételét szorgalmazta, Halet kapott a lehetőségen, és vívás sportszámban sikeresen képviselte hazáját Berlinben. Még Hitlerhez is meginvitálták, melyet politikai okokra hivatkozva elutasított.
Nawal El Moutawakel, az első muszlim és afrikai nő, aki olimpián aranyérmet nyert. Marokkó képviseltje az 1984-es Los Angeles-i Olimpián 400 méteres gátfutásban indult.
Ruqaya Al Ghasara, 33 éves bahreini születésű atléta, aki az első kendős arab női versenyző volt a 2004-es athéni olimpián 100 méteres futásban. Éremmel távozott a 2006-os Ázsiai Játékról, a 2008-as Bejingi Olimpiáról és a 2009-es Atlétikai Világbajnokságról is. 2009-ben jelentette be visszavonulását.
Nurcan Taylan, az első török sportoló, aki aranyérmet vitt haza Olimpiáról, 2004-ben.
Nur Suryani Mohammed Taibi, az első „legvárandósabb” muszlim olimpikon. Néhány nappal a hír után, hogy képviselheti Malajziát a 2012-es Olimpián, Nur megtudta, hogy terhes. A játékokon 8 hónapos terhesként vett részt, ami egyben első olimpiai részvétele is volt. Tavaly novemberben a Dél-ázsiai játékokon két aranyérmet is nyert 10 és 50 méteres légpuskalövésben.
Wojdan Shaherkani, Szaúd-Arábia 20 éves versenyzője judóban, Sarah Attar, 22 éves szaúd-arábiai-amerikai, a királyság másik képviseltje, futóként szerepelt a 2012-es nyári Olimpián. A két női sportoló egyébként azután került be az olimpiára, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfenyegette Szaúd-Arábiát, eltiltja őket a részvételtől, amennyiben továbbra sem engedélyezik a női sportolóknak a játékokon való részvételt.
Noor Hussain Al-Malki, Katar leggyorsabb futója 100 méteren, akit a katari Atlétikai Szövetség 2010 és 2011-ben a legjobb női atlétának választott. A 2012-es Olimpia számára sajnos rövidre sikerült egy hirtelen jött sérülés miatt. Katarnak szintén ez volt az első olimpiája, amin engedélyezték női sportolóik részvételét is.
Khadija Mohammed, 17 éves emirátusi olimpikon, aki az Arab-öböl első súlyemelőjeként vett részt Londonban.
A legutóbbi olimpián egyébként a legtöbb női sportolót Egyiptom delegálta. 39 egyiptomi nő versenyzett az aranyéremért íjászat, atlétika, tollaslabda, torna, öttusa, evezés, lövészet, úszás, asztalitenisz, taekwando, súlyemelés és birkózás versenyszámokban.
Csányi Tímea
