A szabadságharc 1849-es leverése után számos katona, politikus, sokszor egész csapattestek hagyták el az országot a Török Birodalom irányába. 1849 augusztusában csak Vidinben mintegy 16 000 magyar emigráns gyűlt össze. A török Porta az osztrák és orosz nyomásgyakorlás ellenére megtagadta a katonák kiszolgáltatását, és szeptember 10-én általános menedékjogot biztosított az emigráció számára. Egy esetleges török-orosz háborúra való felkészülésként igen korán, már 1849 októberében megkezdték az emigránsok közötti toborzást. A katonák jelentős része - különösen az általános amnesztiában részesülő közkatonák - ugyan év végéig visszatért Magyarországra, azonban mintegy 4000 fő továbbra is török területen maradt. Az évek során a török emigráció létszáma fokozatosan csökkent, páran visszatértek Magyarországra, vagy Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba mentek tovább, az 1860-as évek elején pedig sokan csatlakoztak Garibaldi magyar légiójához. Bár a törökországi magyar migráció területe csak nagyon kevéssé feldolgozott, Csorba György "Az 1848-49-es törökországi magyar migráció történetét" feldolgozó tanulmánya elsősorban emlékiratokra, memoárok beszámolóira építve kísérletet tesz a témakör legalább részleges felkutatására, amit a török források részleges feltárásával Serim Derengil tanulmánya értékes adalékokkal egészít ki. A migráció Törökországban maradt tagjai változatos életutakat jártak be. Többségük hosszabb, rövidebb ideig a török hadseregben szolgált, többen kitüntették magukat a krími háborúban is, illetve a különböző oszmán-ellenes felkelések elleni harcokban, a későbbi években többen - elsősorban a polgári származású, tanult emigránsok - számos területen érvényesítették tudásukat, mérnökként, orvosként, gyógyszerészekként, illetve kereskedőként valósítottak meg jelentősebb karriert. A migráció tagjainak egy része az évek során felvette az iszlám vallást is. Mivel a törökországi emigrációra vonatkozó anyag jelentős részben a mai napig feldolgozatlan, ezért számukról csak becsléseken keresztül lehet információnk, nagyjából 300-400 fő közé tehető a számuk. Egy részük valószínűleg a korai időszakban az esetleges kiadatás elkerülése vagy a katonai előrejutás érdekében iszlamizáltak, és a török területek elhagyása után szinte azonnal megtörtént a rekrisztianizáció, ugyanakkor a migráció tagjai között többen kifejezetten vallásos életet éltek, sőt csatlakoztak valamely szúfi rendbe (többségében a bekhtasi dervisek közé).

A leghíresebb iszlamizált emigráns kétségkívül Bem József, vagy török nevén Murad pasa. A Szíriába internált Bem már 1849-ben elkezdte szervezni az oroszok elleni ellenállásra való felkészülést, és a török seregek modernizálását. Aleppóban ágyú és lőszergyártásba kezdett, majd az újjászervezett tüzérségével az akkor már beteg Bem súlyos csapást mért az Aleppó környéki lázadókra. Ez volt ugyanakkor Bem utolsó haditette, a helyi klíma miatt elhatalmasodó tuberkolózisa miatt 1850. december 10-én Aleppóban meghalt. Bem maradványait 1929-ben szállították Lengyelországba, azonban vallási okokból a katolikus egyház nem engedte keresztény földben elhantolni, így szarkofágja ma is hat oszlopon nyugszik.

Iszlamizált Guyon Richárd is, aki a szabadságharc talán legsikeresebb hadosztályparancsnoka volt. Ő Hurszid pasa néven a krími háborúban a török hadsereg vezérkari főnöke lett. Az üszküdári temetőben lévő sírfeliratán ez a magyar nyelvű szöveg áll: “Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülőttje, Magyarhon vitéze, Meghalt október 11-Èn 1856-ban, élete 44. évében”.

• Argay Hüszejn György - a 30. honvédzászlóalj hadnagya, később a török hadseregben szintén hadnagyi rangban szolgál.
• Balogh Szulejmán András - a szabadság harc alatt Guyon Richárd mellett szolgál. Később katona lesz Szíriában, és 1899-ben hal meg Isztambulban.
• Bangya Mehmed János bej - honvédezredes, később Isztambul rendőrfőnöke.
• Barabás Mihály - honvédhadnagy, a török hadsereg, majd az olaszországi magyar légió tisztje.
• Bernáth Mehmed József - honvédszázados, a háború után részt vesz a krími háborúban Kmety segédtisztjeként, majd damaszkuszi rendőrfőnök lesz.
• Bíró Ömer Ignác - honvédszázados, a török seregben századosi rangban szolgál, részt vesz a krími háborúban. 1869-ben hazatér, 1886-ban őrnagyi rangban nyugdíjazzák.
• Borsovay Kizlár Géza - tüzérfőhadnagy, Stein Miksa segédtisztje.
• Collin Ludwig von Colstein Musztafa - a 67. honvédzászlóalj századosa.
• Czillinger Iszkander Lajos - honvédszázados.
• Dempwolf Iszkander Adolf - hadnagy, a török hadseregben orvostábornagy, Abdulaziz szultán orvosa.
• Derecskey Iszkender János - honvédszázados.
• Éberhardt Abdulrahman Károly - honvédszázados, a török hadseregben őrnagy, majd Garibaldi seregében ezredesi rangot szerez.
• Farkas Oszmán Adolf - honvédőrmester, az oszmán hadseregben tábornok, Nigjár Hanim török költőnő apja.
• Fekete Nuri Miksa - honvédőrnagy.
• Fiala Rashid János - honvédőrnagy, a török seregben Bem mellett szolgál, később az amerikai polgárháborúban ezredesként harcol az északiak oldalán.
• Fleischer Salamon Ahmed - eredetileg izraelita vallású honvédhadnagy, Törökországban felveszi az iszlámot, belép a bekhtasi dervisrendbe. 1894-ben hazatér, elzarándokol Gül Baba türbéjéhez, majd a Dunába vetve magát öngyilkos lesz.
• Karl Abdullah Hammerschmidt - osztrák gyógyszerész, mineralológus, politikus. A bécsi forradalom során őrnagy, a magyar honvédségben mérnökkari százados Bem alatt. Az isztambuli katonai akadémia tanára.
• Hámorszky Murád Lajos - honvédfőhadnagy, később II. Abdelhamid szultán titkos tanácsosa 1884-ben hazatér Marosvásárhelyre.
• Hazay Mehmed - honvédszázados.
• Musztafa Tevfik - “igazi rejtői” személyiség, eredeti neve nem ismert, az emigrációba Huszár Jánosként került. Megjárta az Egyesült Államokat, Itáliát, az 1860-as években tűnt el Törökországban.
• Kalmár Emin Ödön - honvédszázados, a török hadsereg törzsorvosa. 1856-ban csatlakozni kíván Garibaldihoz, de az út során meghal. A pápai állam hatóságai - muszlim volta miatt nem engedik eltemetni.
• Kaufmann Murad Mór - a VII. hadtest törzsorvosa, az emigrációban a török hadsereg főorvosa.
• Király Ibrahim Ferenc - betyárvezér, részt vesz a krími háborúban.
• Kis Antal Ali - honvédtizedes. A török hadseregben Ömer pasa törzsében szolgál, őrnagyi rangban, majd csatlakozik Garibaldi felkelőihez, ahol a magyar légió zászlóaljparancsnoka, majd ezredes lesz.
• Kohlman Fejszi Josef - honvéd vezérkari ezredes, a török hadsereg tábornoka. Előbb Kmety mellett szolgál Karsz ostromakor, majd az 1878-as orosz-török háborúban a török hadsereg vezérkari főnöke.
• Körtevélyessy Ali József - honvéd hadnagy.
• Lóródy Núri Ödön - Szemere Bertalan miniszteri tanácsosa, harcol a krími háborúban, de 1858-ban az aleppói lázadás során a felkelők egy rajtaütésben megölik.
• Mandel Ahmed Ignác - honvédkapitány, majd a török hadseregben is szolgál kapitányi rangban, később az oszmán vasúti építkezéseken dolgozik mérnökként.
• Oroszdy Ali Adolf - honvédőrnagy. Törökországban török- magyar nyelvtankönyvet szerkeszt, később sikeres kereskedő lesz.
• Pap Szulejmán János - honvédhadnagy, majd a török seregben Guyon mellett kapitány. A krími háború után leszerel, néprajzi kutatásokba kezd, és kereskedelemmel foglalkozik. Miközben amerikai állampolgárságot is szerez. A törökországi magyar emigráció kulturális életének legfontosabb szervezője, majd Garibaldi seregében vállal szolgálatot. A kilenc nyelven beszélő Pap, a kiegyezés után a magyar királyi kúria irodaigazgatója.
• Pap Ahmed Pál - honvédőrmester, majd török százados, később az olasz légió tagja. Az 1870-es évektől olasz vezérkari ezredes.
• Pinczés Oszmán Lőrinc - honvédhadnagy, később a török hadsereg őrnagya. 1860-ban csatlakozik az olasz légióhoz.
• Rácz Jakab - izraelita vallású honvédhadnagy. Török emigrációban Músza néven felveszi az iszlámot, majd az 1860-as években krisztianizál, és protestáns lelkész lesz.
• Regelsberger Ömer Pál - honvédőrnagy, a török seregben orvosőrnagy.
• Robay Ahmed Adolf - orvoshadnagy, később az emigrációban orvostábornok.
• Rómer Ömer Endre - részt vesz a bécsi forradalomban, majd Bem alatt az erdélyi hadseregben szolgál tüzérként. A forradalom után az Egyesült Államokba megy, majd Garibaldi alatt a magyar légióba. Ezt követően Törökországba megy, felveszi az iszlámot és a szultáni fegyvertár tüzérségi igazgatója lesz.
• Schneidenberg Tahir József - honvédőrnagy, az emigrációban Guyon mellett szintén őrnagyi rangban szolgál, később orvos, majd vasúti mérnök.
• Schneider Hüszejn Antal - századosfőorvos, az emigrációban Bem háziorvosa. A krími háborúban részt vesz Karsz védelmében. Még a török emigrációból támogatja az MTA épületének építését, később csatlakozik a magyar légióhoz.
• Karl Schwarzenberg-Sondershausen Emin - belga származású honvédhuszár. Az emigrációban részt vesz Kmethy mellett Karsz védelmében, és Isztambulban lovardát vezet.
• Báró Splény Lajos Haydar - honvédezredes, majd 1849-ben isztambuli követ. Az emigrációban felveszi az iszlámot, s belép a bekhtasi dervisek közé.
• Báró Stein Maximilian Ferhad - honvédezredes, a török hadsereg tábornoka, az isztambuli tüzériskola tanára.
• Szász Murad - honvédszázados, a török hadseregben az 50-es években Ömer pasa segédtisztje.
• Tüköry Szelim Lajos - honvédhadnagy, a török seregben első osztályú lovaskapitány, Guyon, majd Kmethy segédtisztje. Később az olasz légió ezredese lesz.
• Udvarnoky Musztafa - honvédkapitány. A krími háborúban Ardahan városát védő csapatok parancsnoka.
• Auguszt Ludwig Wepler Tevfik - honvédőrnagy, az emigrációban a szíriai török sereg tábornoka.