Kultúra - A kúfi írás 2.
Az iszlám előtti korból viszonylag kevés írott arab nyelvű szöveg maradt fent, az ötödik század előttről alig van arab nyelvű felirat. Ez annak is az eredménye, hogy ha az emberek, akik le akartak írni valamit, nem a beszélt nyelvük, az arab írott változatát haszálták, hanem egy másik nyelvet, ammit kifejezetten írásra használtak: a nabateust, a szábeust vagy az arámit. Alig néhány felirat van, amiből következtetni lehet arra, hgy hogyan is alakul az arab írás története: egy felirat a Negev-sivatagból, néhány felirat Szíriából és Szaúd-Arábiából, görög szövegekben megjelenő arab személy- és helynevek.
Három nagyon korai Korán-kézirat is ismert: az egyik az „Uszmán Koránja”, ami Taskentben, Üzbegisztánban van. Ez kúfi írással íródott, de a rövid magánhangzókat jelző pontok és diakritikus jelek nélkül. (A sémi írások mássalhangzós írások, ahol a hosszú magánhangzók mássalhangzóként is működnek, ezért jelölik őket, a rövid magánhangzókat viszont nem jelölik, vagy csak a kiemelten fontos szövegekben jelölik. Később a Koránt is „kipontozzák”, mint a masszoréták a Tanakhot.) A másik a Sana’a kódex, aminek a legfőbb érdekessége, hogy a sztenderd uszmáni szöveg alatt egy másik szövegvariáns is található. (Az uszmáni „redakció” egységesítette a Korán-szövegeket.) A harmadik a frissen felfedezett Birminghami Kódex, ami jelen pillanatban is kutatás alatt áll.
A kúfi írást a Korán-kéziratok és más szövegek mellett mecset-díszítésre, tárgyak díszítésére használták. A modernkori kalligráfusok is ihletődnek belőle, sok újragondolt változata van.
