URBAN LEGEND - Omár kalifa és az alexandriai könyvtár
A mai napig vissza-visszatérő az a középkorban keletkezett, majd a felvilágosodás alatt fontos karriert befutó hiedelem, miszerint Omár - az iszlám második kalifája, Mohamed egyik társa és tanítványa - Alexandria elfoglalásakor felgyújtatta az alexandriai könyvtárat.
Állítólagos mondása - "Ha a pogányok könyveiben olyan tudás van, amelyet a Korán is tartalmaz, feleslegesek. Ha olyan, amelyet nem, nemkívánatosak. Pusztítsátok hát el őket!" - a felvilágosodás legendáriumában a kultúrát pusztító fanatizmus egyik fontos illusztrációjává vált.
Az idézet és az esemény egyetlen szépséghibája, hogy nagy valószínűséggel egy szó sem igaz belőle.
Az alexandriai könyvtár - illetve pontosabban könyvtárak - pusztulásával kapcsolatban a történeti hagyomány több nagy kataklizmáról is beszámol. Az első ilyen pusztítás Caesar i.e. 48-as egyiptomi hadjárata alatt történt, amikor Caesar és XIII. Ptolemaiosz közti harcokban Caesar csapatai felgyújtották a kikötő környékét, majd a tűz átterjedt a könyvtárra is. Seneca mintegy 40 000 kötet megsemmisüléséről számol be, a későbbi történetírók - mint például Orosius pedig egyértelműen erre az időpontra teszi az alexandriai nagykönyvtár, a Museion pusztulását.
Ugyanakkor Caesar hadjárata nem okozta a Museion teljes pusztulását, az részben már Marcus Antonius alatt újjáépült, és úgy tűnik, hogy az i.sz. III. század végéig - bár egyre csökkenő jelentőséggel, de működött. A Museion pusztulását feltehetően a Zenóbia lázadás hozta el, amikor Marcus Aurelius csapatai 274-ben visszafoglalták a várost, kifosztották a könyvtárat, az épületet pedig felgyújtották.
Az alexandriai Szerapisz szentélyben található kisebb könyvtár azonban tovább működött egészen a IV. század második feléig. A negyedik század közepétől kezdve több beszámoló is született a keresztény felekezetek közötti, vagy éppen a pogányokkal, és zsidókkal vívott utcai összecsapásokról, melyek tanúsága szerint az utcai harcok közben ez a könyvtár is sérüléseket szenvedett. Caesareai Eusebius és Socrates Scholasticus is beszámol ilyen eseményekről ugyanakkor a Serapeum végső pusztulása valószínűleg 391-ben Theophilus pátriárka utasítására következett be, aki rendeletet hozott az összes pogány szentély bezárásáról és elpusztításáról, és a pogányok Alexandriából való kiutasításáról.
Az eseményről beszámol a kortárs Eunapius, Tyrannius Rufinus és Sozomenus is.
Ezt követően a történetírásban az alexandriai könyvtár működésére való utalások megszűnnek. Nem említi sem a könyvtár működését, sem esetleges pusztulását az iszlám hódítás korabeli történetírás sem, sem Caesareai Eusebius részletes leírása, de nem említi Johannes Nikiu kopt történetíró sem, aki pedig alexandriaiként élte meg az iszlám hódítást.
Az első forrás forrás, ami beszámol az omári pusztításról a XIII. században, tehát születik Bar Hebraeus (al-Farádzs) egyiptomi jakobita kopt püspök tollából. A beszámoló hitelességét azonban nem csak a leírt esemény és a leírás között eltelt mintegy hatszáz év gyengíti, de a szöveg inkonzisztenciája is. A szerző állítása szerint ugyanis Johannes Grammaticus kérte a hódító 'Amr ibn al-`Ászt, hogy kímélje meg a könyvtárat. A hadvezér hajlott is erre, és kérdést intézett Omárhoz, aki a fenti, hírhedtté vált választ adta volna. A probléma a beszámolóval az, hogy Johannes Grammaticus 575-ben, azaz 65 évvel a muszlim hódítás előtt meghalt.
Ugyanakkor tény az is, hogy a történet ebben a formában a XIII. században több kopt és néhány muszlim szerző tollából is megjelenik. Al-Qifti, XIII. századi muszlim szerző, Tárikhul-hukama című munkájában gyakorlatilag szó szerint megtalálható ez a történet, amit a kopt emlékezet a XX. század elejéig megőrzött, evvel párhuzamosan pedig az európai hagyományban is elterjedt klisévé vált.
Káldos János
