URBAN LEGEND
Sharia Police és Christian Patrol
Az iszlámmal és bevándorlással kapcsolatos közbeszéd egyik visszatérő toposza "az Angliában és Németországban egyes negyedekben már sarí’a rendőrség működik" kezdetű tiráda, amely után a borzasztóan aggodalmas arcot vágó iszlámszakértő és/vagy jeles közéleti gondolkodó komoly arccal veti fel, hogy a létrehozott párhuzamos iszlám társadalmak mindjárt átveszik a hatalmat.
Érdemes azonban megnézni, hogy e toposznak mennyi a valóságtartalma. Röviden összefoglalva: így ebben a formában nem sok.
A "Sharia patrol" nevű jelenség ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a valóságban Londonban soha még csak közelében sem volt annak, hogy bármilyen terület felett valós befolyást vagy ellenőrzést gyakoroljon, a németországi - nagy nyilvánosságot kapott kísérlet pedig sokkal inkább egy nagyon szűk, néhány fős társaság bulvármédia-mozgósító akciója volt, bármiféle - akár helyi jelentőség nélkül. Persze etnikai gettók, elkülönülő közösségek valóban léteznek, és ez számos kihívást is jelent, azonban a "sharia patrol" jelenség pont nem mutat túl sok összefüggést evvel.
De nézzük csak, hogy akkor milyen jelenségről is beszélünk? East London szegényebb területein hagyományosan nagyon erős a bűnöző gangek jelenléte. Egyes ma is aktív csoportok már a XX. század első felében, illetve akár már a XIX. században is működtek, és a város egy adott területén vették át a fekete gazdaság irányítását. E gangek egy része kifejezetten kisebbségi, etnikai jellegű (ilyen például a nagyobbrészt jamaikaiakból álló Peckham Boys, a jamaikaiakat és afrikaiakat tömörítő Tottenham Manden, a tamil-hindu Webley Boys, több bengáli és bangladesi csoport, vagy a régebben befolyásosabb, ma már visszaszorulóban lévő, orosz zsidókat toborzó "The Yiddishers", a ciprusi törökökből álló "Arif" vagy ukránokból álló "Odessians". Etnikai alapon szerveződnek a különböző "fehér brit" gangek, mint a "Hoxton Group" vagy a "Brick Lane Massive" is, és jelentős szerepet játszanak az Észak-Írországból Londonba érkező ulsteri lojalista csoportok.
Ezt az underclass gang-környezetet időről időre megtalálja a politika, jellemzően valamilyen politikai szélsőség, pl. a harmincas években a Yiddishers tagjai, és más baráti gangek nyílt utcai harcokat folytattak a helyi brit fasiszta párt tagjaival, akik viszont a helyi "brit" gangekből verbuváltak tagokat. Ugyanígy az eredetileg nem rasszista, de a fehér brit gangekben (pl. Hoxton Group) megjelenő, a jamaikai "rudeboyokkal" szemben létrejövő skinhead mozgalmat is igen gyorsan megtalálták a neonácik, ami aztán a skinhead mozgalom szakadásához is vezetett.
Ebben a környezetben jelentek meg a 90-es évek második felétől különböző szélsőséges iszlamista prédikátorok és teoretikusok, akik e gangekből próbálnak híveket (és mint időközben kiderült, nem egy esetben későbbi katonákat, merénylőket, terroristákat) toborozni. Ezek közül a legjelentősebb csoport az ún. Muhajirun szervezet, amely különböző névváltozatokban (Sharia Project, Khilafa 4UK, Sharia4) folytattak, és folytatnak toborzó tevékenységet mind a mai napig.
A szervezet - őket támogató etnikai közösség hiányában - a londoni gang-életre nem tudott komolyabb hatást gyakorolni, a csoporttal közvetlenebb kapcsolatban állók létszáma csak nagy ritkán haladja meg a néhány tucat főt. Arra, hogy más gangekhez hasonlóan egy konkrét területet irányítás alá vegyenek, egyetlen alkalommal, 2013-2014-ben tettek sikertelen kísérletet, amikor "Sharia Patrol" néven kezdtek járőrözésbe East London egyes területein, ahol több alkalommal terrorizáltak nekik nem tetsző "civileket", többször kerültek összetűzésbe a rendőrséggel és más bandatagokkal, illetve megpróbáltak védelmi pénzeket is szedni néhány üzlettől.
Ez a kísérlet azonban sikertelen maradt, és a szervezet néhány tagjának letartóztatásával (két hullámban összesen 11 főt tartóztattak le) 2014 közepére meg is szűntek az ilyen kísérletek.
Persze, tegyük hozzá, hogy az Anjem Choudary vezette Muhajirun, mint szervezet által jelentett veszély nem elhanyagolható, hiszen - mint azóta kiderült - több terrortámadás szervezéséhez van köze, és többé-kevésbé nyíltan toboroz az ISIS-nek. Azonban látni kell, hogy az a veszély, hogy egy iszlamista szervezet valóban átvegye az irányítást egy terület felett, és ott mondjuk saját "rendőrséget tudjon működtetni", még az ő esetükben sem valós veszély, és messze meghaladja az ilyen szervezetek kapacitását.
A németországi Sariapolizei esetét azt gondolom, e kérdésben már nem is érdemes említeni, hiszen itt egy nagyon szűk, összesen öt fős, egy szalafi konvertita (Sven Lau) által vezetett médiahackről volt szó. Persze itt is igaz, hogy ebből az öt főből ketten később kimentek Szíriába harcolni.
Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy míg a gangekből toborzó politikailag motivált szélsőséges csoportok a bevándorló-közösségekből nem tudnak nagyobb létszámú tagságot toborozni (veszélyük inkább a kisszámú beszervezettek fanatizálásában van, illetve abban, hogy nem válogatnak az eszközökben, és adott esetben kifejezett céljuk minél több embert megölni, tekintet nélkül bármilyen következményre), addig a "többségi fehér" csoportok Európában több helyen megtalálták a kapcsolatot akár az országos politikával.
Így például az alig egy éven keresztül megjelent, néhány tucat ember által végzett "Sharia Patrol" gyakori emlegetése mellett viszonylag kevés szó esik arról, hogy a fehér-brit (vagy korábbi fehér bevándorló) gangekből verbuváló, sőt az anyaszigetre települt militáns ulsteri lojalisták által erősen befolyásolt Britain First szervezet "Christian Patrol" néven folytat rendszeres járőrözést, támad meg nem britnek kinéző személyeket, rongál meg mecseteket, és keveredik összetűzésbe más, nem fehér gangek tagjaival.
Persze a Britain Firsthez hasonló szervezetek önmagukban nem jelentenek komoly politikai erőt, azonban egyre több ilyen csoport ápol direkt kapcsolatokat különböző, szélsőjobbosnak vagy populistának tartott pártokkal. A Britain First például kifejezetten a szélsőjobbos BNP mellett kampányolt, de ugyanilyen szervezet mondjuk a Svéd Demokratákat támogató nyíltan neonáci SMR, amely 2016. január végén mintegy száz tagját tudta mozgósítani egy stockholmi "külföldiellenes" pogromra, vagy akár magyarországi Betyársereg, amely meghitt kapcsolatot ápol a hazai nemzeti érzelmű cicáspárttal és annak ifjúsági tagozatával, illetve a ’nemtudjukhányvármegyénkvoltdelegalábbamagyarhimnusz
Káldos János, szociológus
#saríarendőrség #AnjemChoudary #BritainFirst #ShariaPatrol #ChristianPatrol #bevándorló #migráns #iszlám #iszlamista #szélsőjobb
Sharia Police és Christian Patrol
Az iszlámmal és bevándorlással kapcsolatos közbeszéd egyik visszatérő toposza "az Angliában és Németországban egyes negyedekben már sarí’a rendőrség működik" kezdetű tiráda, amely után a borzasztóan aggodalmas arcot vágó iszlámszakértő és/vagy jeles közéleti gondolkodó komoly arccal veti fel, hogy a létrehozott párhuzamos iszlám társadalmak mindjárt átveszik a hatalmat.
Érdemes azonban megnézni, hogy e toposznak mennyi a valóságtartalma. Röviden összefoglalva: így ebben a formában nem sok.
A "Sharia patrol" nevű jelenség ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a valóságban Londonban soha még csak közelében sem volt annak, hogy bármilyen terület felett valós befolyást vagy ellenőrzést gyakoroljon, a németországi - nagy nyilvánosságot kapott kísérlet pedig sokkal inkább egy nagyon szűk, néhány fős társaság bulvármédia-mozgósító akciója volt, bármiféle - akár helyi jelentőség nélkül. Persze etnikai gettók, elkülönülő közösségek valóban léteznek, és ez számos kihívást is jelent, azonban a "sharia patrol" jelenség pont nem mutat túl sok összefüggést evvel.
De nézzük csak, hogy akkor milyen jelenségről is beszélünk? East London szegényebb területein hagyományosan nagyon erős a bűnöző gangek jelenléte. Egyes ma is aktív csoportok már a XX. század első felében, illetve akár már a XIX. században is működtek, és a város egy adott területén vették át a fekete gazdaság irányítását. E gangek egy része kifejezetten kisebbségi, etnikai jellegű (ilyen például a nagyobbrészt jamaikaiakból álló Peckham Boys, a jamaikaiakat és afrikaiakat tömörítő Tottenham Manden, a tamil-hindu Webley Boys, több bengáli és bangladesi csoport, vagy a régebben befolyásosabb, ma már visszaszorulóban lévő, orosz zsidókat toborzó "The Yiddishers", a ciprusi törökökből álló "Arif" vagy ukránokból álló "Odessians". Etnikai alapon szerveződnek a különböző "fehér brit" gangek, mint a "Hoxton Group" vagy a "Brick Lane Massive" is, és jelentős szerepet játszanak az Észak-Írországból Londonba érkező ulsteri lojalista csoportok.
Ezt az underclass gang-környezetet időről időre megtalálja a politika, jellemzően valamilyen politikai szélsőség, pl. a harmincas években a Yiddishers tagjai, és más baráti gangek nyílt utcai harcokat folytattak a helyi brit fasiszta párt tagjaival, akik viszont a helyi "brit" gangekből verbuváltak tagokat. Ugyanígy az eredetileg nem rasszista, de a fehér brit gangekben (pl. Hoxton Group) megjelenő, a jamaikai "rudeboyokkal" szemben létrejövő skinhead mozgalmat is igen gyorsan megtalálták a neonácik, ami aztán a skinhead mozgalom szakadásához is vezetett.
Ebben a környezetben jelentek meg a 90-es évek második felétől különböző szélsőséges iszlamista prédikátorok és teoretikusok, akik e gangekből próbálnak híveket (és mint időközben kiderült, nem egy esetben későbbi katonákat, merénylőket, terroristákat) toborozni. Ezek közül a legjelentősebb csoport az ún. Muhajirun szervezet, amely különböző névváltozatokban (Sharia Project, Khilafa 4UK, Sharia4) folytattak, és folytatnak toborzó tevékenységet mind a mai napig.
A szervezet - őket támogató etnikai közösség hiányában - a londoni gang-életre nem tudott komolyabb hatást gyakorolni, a csoporttal közvetlenebb kapcsolatban állók létszáma csak nagy ritkán haladja meg a néhány tucat főt. Arra, hogy más gangekhez hasonlóan egy konkrét területet irányítás alá vegyenek, egyetlen alkalommal, 2013-2014-ben tettek sikertelen kísérletet, amikor "Sharia Patrol" néven kezdtek járőrözésbe East London egyes területein, ahol több alkalommal terrorizáltak nekik nem tetsző "civileket", többször kerültek összetűzésbe a rendőrséggel és más bandatagokkal, illetve megpróbáltak védelmi pénzeket is szedni néhány üzlettől.
Ez a kísérlet azonban sikertelen maradt, és a szervezet néhány tagjának letartóztatásával (két hullámban összesen 11 főt tartóztattak le) 2014 közepére meg is szűntek az ilyen kísérletek.
Persze, tegyük hozzá, hogy az Anjem Choudary vezette Muhajirun, mint szervezet által jelentett veszély nem elhanyagolható, hiszen - mint azóta kiderült - több terrortámadás szervezéséhez van köze, és többé-kevésbé nyíltan toboroz az ISIS-nek. Azonban látni kell, hogy az a veszély, hogy egy iszlamista szervezet valóban átvegye az irányítást egy terület felett, és ott mondjuk saját "rendőrséget tudjon működtetni", még az ő esetükben sem valós veszély, és messze meghaladja az ilyen szervezetek kapacitását.
A németországi Sariapolizei esetét azt gondolom, e kérdésben már nem is érdemes említeni, hiszen itt egy nagyon szűk, összesen öt fős, egy szalafi konvertita (Sven Lau) által vezetett médiahackről volt szó. Persze itt is igaz, hogy ebből az öt főből ketten később kimentek Szíriába harcolni.
Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy míg a gangekből toborzó politikailag motivált szélsőséges csoportok a bevándorló-közösségekből nem tudnak nagyobb létszámú tagságot toborozni (veszélyük inkább a kisszámú beszervezettek fanatizálásában van, illetve abban, hogy nem válogatnak az eszközökben, és adott esetben kifejezett céljuk minél több embert megölni, tekintet nélkül bármilyen következményre), addig a "többségi fehér" csoportok Európában több helyen megtalálták a kapcsolatot akár az országos politikával.
Így például az alig egy éven keresztül megjelent, néhány tucat ember által végzett "Sharia Patrol" gyakori emlegetése mellett viszonylag kevés szó esik arról, hogy a fehér-brit (vagy korábbi fehér bevándorló) gangekből verbuváló, sőt az anyaszigetre települt militáns ulsteri lojalisták által erősen befolyásolt Britain First szervezet "Christian Patrol" néven folytat rendszeres járőrözést, támad meg nem britnek kinéző személyeket, rongál meg mecseteket, és keveredik összetűzésbe más, nem fehér gangek tagjaival.
Persze a Britain Firsthez hasonló szervezetek önmagukban nem jelentenek komoly politikai erőt, azonban egyre több ilyen csoport ápol direkt kapcsolatokat különböző, szélsőjobbosnak vagy populistának tartott pártokkal. A Britain First például kifejezetten a szélsőjobbos BNP mellett kampányolt, de ugyanilyen szervezet mondjuk a Svéd Demokratákat támogató nyíltan neonáci SMR, amely 2016. január végén mintegy száz tagját tudta mozgósítani egy stockholmi "külföldiellenes" pogromra, vagy akár magyarországi Betyársereg, amely meghitt kapcsolatot ápol a hazai nemzeti érzelmű cicáspárttal és annak ifjúsági tagozatával, illetve a ’nemtudjukhányvármegyénkvoltdelegalábbamagyarhimnusz
Káldos János, szociológus
#saríarendőrség #AnjemChoudary #BritainFirst #ShariaPatrol #ChristianPatrol #bevándorló #migráns #iszlám #iszlamista #szélsőjobb
