A női jogi aktivizmus változásai Egyiptomban (összefoglaló)
A Nicola Pratt kutatásáról szóló tanulmány itt jelent meg:
http://www.jadaliyya.com/…/how-the-west-undermined-women%E2…
Nicola Pratt az elmúlt két évben közel száz egyiptomi, jordániai és libanoni nőjogi aktivistával készített interjút arról, hogy milyen volt az aktivizmus országuk függetlenségének kivívásától egészen az Arab tavaszig, és hogyan változott a nőkről szóló közbeszéd ezalatt az idő alatt. A fő kérdése az volt, hogy az évszázadra visszamenő női jogi aktivizmus ellenére miért maradt az arab világban ilyen nagy a gender-egyenlőtlenség.
Pratt két dolgot jegyez meg előzetesen: elsőként azt, hogy az arab világ egy nemi alapokon szegregált társadalom (Pratt, noha az arab világ kifejezést használja, és más nemzetiségű nőkkel is interjúzott, alapvetően végig Egyiptomról beszél), és a nőknek hagyományosan nem volt szerepük a nyilvános szférában. Az első változásokat a nők nyilvános szerepvállalása hozza. Kezdetben ezek a nők nem nőjogi, hanem modernizációért küzdő aktivistaként tekintenek magukra. Az adott társadalom modernitása ugyanis a nők láthatóságának mértéke alapján ítéltetett meg.
Pratt második megjegyzése pedig az, hogy az orientalista diskurzus nagyban meghatározza a nőjogi aktivizmus problémáját. Az orientalista diskurzusban ugyanis az arab világ elmaradottságának jelképe a nők helyzete, oka pedig az arab patriarchátus.
Ez a narratíva alárendeli a nőjogi célokat az arab kulturális és hitbeli értékeknek, és azzal a mögöttes tartalommal rendelkezik, hogy a női jogok kérdésében a nyugat gyakorlata az irányadó, és ehhez képest az arab világ el van maradva. Az orientalista narratívában az ugyanis alapigazságként jelenik meg, hogy az arab kultúra kevésbé értékes a Nyugathoz képest. Ez az alapvető hozzáállás – noha a közismert palesztin író, Edward Said sokat tett annak érdekében, hogy ez ne így legyen – azóta sem változott lényegesen.
Az 1967 utáni radikális mozgalmak
Az 1967-ben kezdődő, nemzeti-baloldali egyetemista mozgalmakban sok nő vett részt Egyiptomban, anélkül azonban, hogy a nyilvános szférában való megjelenésük hatással lett volna a privát szférában meglevő gender-egyenlőtlenségekre. A tüntetéseket és a megmozdulásokat követő, Anwar Szadat nevéhez fűződő ellenforradalom ellenségnek tekintette ezeket a szerveződéseket, a Nyugat, illetve kifejezetten az USA pedig Szadatot, és nem a baloldali mozgalmakat támogatta. Szadat beengedte az egyetemekre az iszlamista mozgalmakat, hogy szellemi harcot vívjanak a baloldaliakkal. Ekkor lett a nők teste hadszíntér: aki nem viselte a hagyományos muszlim öltözetet, az verbális és fizikális erőszakkal is számolhatott. Több akkori aktivista számolt be arról, hogy nyilvánosan lekurvázták. A Szadatot követő Nasszer elnök később egyrészt arra használta ezeket az iszlámista csoportokat, hogy eltörölje a baloldalt, másrészt pedig arra, hogy az állam által tudatosan gerjesztett iszlámista fenyegetettségre hivatkozva létrehozzon egy állam-feminizmust, amelynek keretében azt, hogy a nők hogyan beszélnek magukról, az állam határozza meg. Az infitáh (https://en.wikipedia.org/wiki/Infitah), azaz az egyiptomi szocializmus ideje alatt, amikor Egyiptom kibékült Izraellel az 1973-as Jóm Kippuri háború után, a nők nyilvános szerepét ez az állam-feminizmus határozta meg, és ekkor kezdődött a nyilvános vita a nők társadalmi szerepéről illetve otthonmaradásukról.
Iszlamisták és konzervatívok
Az infitáhra adott konzervatív ellenállás (párhuzamosan azzal, hogy a baloldali aktivisták kiábrándultak a Nyugatból, látva, hogy az a nasszeri rezsimet támogatja) 1977-ben tetőzött, az ún. szakáll-tüntetéseken (https://en.wikipedia.org/wiki/1977_Egyptian_bread_riots). Ennek kiváltó oka az állami fizetések csökkenése, és a kenyér, cukor és rizs árát alacsonyan tartó állami támogatás megvonása volt, aminek eredményeképp egy éjszaka alatt megduplázódtak az árak. Az országos tüntetések nyomán sikerült a baloldali aktivizmust szinte teljesen felszámolni, az aktivistákat bebörtönözni.
Tisztelhető nő, női jogi aktivizmus
Ezután tért vissza a gender-diskurzusba a „tisztelhető nő” kifejezés, aki alkalmazkodik a fennálló gender-hierarchiához. Ugyanakkor paradox módon új női jogi aktivista-csoportok jöttek létre, amelyek az arab tavasz kitöréséig működtek. Annak ellenére azonban, hogy a társadalomban jelen vannak ezek a csoportok, a nacionalista és iszlamista diskurzus kereszttüzében nem sikerült igazán tematizálni a közvéleményt.
2011, arab tavasz
Az arab tavasz kitörésével, 2011-ben sikerült a nőkérdést újra a politikai viták témájává tenni. A forradalom során a nők ismét láthatóvá váltak, napirendre került a nők társadalmi szerepe. Ez sem hozott azonban pozitív változást a nők társadalmi egyenlőségének tekintetében: a Murszi-rezsim szélesebb jogokat biztosított ugyan a nőknek, ugyanakkor korlátozta a gyülekezési- és véleményszabadságot. A rendszer megvédte ugyan a nők jogait, ha a nők cserébe lemondtak arról, hogy megszervezzék magukat, és meghatározzák azt, hogy miről is akarnak beszélni.
Gyöngyösi Csilla, iszlámkutató összefoglalója
