Marokkó, Szíria vagy Jemen lakói vajon iszlámok, iszlamisták vagy muzulmánok? És az országok építészete muszlim vagy iszlám? Hogy valamiről érdemi diskurzust lehessen folytatni, ahhoz nem árt elsajátítani a téma alapszókészletét. Ehhez adunk most segítséget egy rövid bevezetéssel az esetenként ügyetlenül használt szavak jelentésébe.

ISZLÁM: A vallás megjelölésére az iszlám szót használjuk, amely az arab Sz(ín)-L(ám)-M(ím) szógyökből képződő igei főnév, és aminek szó szerinti jelentése „Isten akaratának való alávetettség” vagy „Isten akaratába való belenyugvás”. Ugyancsak az Sz-L-M gyökből erednek a béke (szalám) és egészség, teljesség (szaláma) szavak, ám ebből nem következik, hogy azok jelentése közt közvetlen összefüggés volna, egy gyökből ugyanis számos egymástól független szót lehet képezni magánhangzók beillesztésével.

Az iszlám hit szerint a vallást Allah nevezte el, és a Koránban több helyen is említésre kerül, többek közt az Al-Ma'ida (Az asztal) és Al-Imrán (Imrán családja) című fejezetekben (szúrákban):

Al-Imrán 3:19: „Bizony a vallás Allahnál az iszlám!”

Al-Ma'ida 5:3: „És az iszlámot rendeltem el nektek vallásul.”

Az iszlám szó arabul mindig főnévi szerepben használatos, magyarul azonban gyakran használjuk melléknévként az arab iszlamí (hímnem)/ iszlamíjja (nőnem) vagy az angol „islamic” szó fordításaként olyan szerkezetekben, mint „iszlám világ,” „iszlám építészet,” vagy „iszlám vallásjog.”

MUSZLIM: A hívők megjelölésére leginkább a muszlim szó használatos, amely ugyancsak a Sz-L-M gyökből képződik magánhangzók és egy mu- passzív melléknévi igenévképző segítségével. Szó szerinti jelentése „Isten akarata előtt meghajló”. Az arabban ezt a szót csak a hívek megjelölésére használják, és az arab nyelvnek megfelelően toldalékozzák, azaz a női hívő az arab nyelv szabályainak megfelelően arabul egy nőnemű - a végődést kap, és muszlima lesz - innen ered a nőkre gyakorta használatos muszlima szó. Ettől függetlenül magyarul bátran lehet egy muszlim nőt muszlimnak nevezni, a magyar nyelv ugyanis nem ismeri a nemek szerinti megkülönböztetést a toldalékolásban. Ha mindenképp magyar párhuzamot próbálunk keresni a muszlim szó arabban betöltött funkciójának megértéséhez, akkor a legmegfelelőbb szó erre talán a „hívő”.

A magyar sajtóban gyakran olvasni muszlim iskoláról, muszlim országról, muszlim törvényekről. Ilyen értelemben arabul hímnemben az iszlámí, nőnemben az iszlámíjja jelző használatos, amit angolra az „islamic” szóval fordítanak. Ilyen szerkezetekben éppen ezért szerencsésebb magyarul az iszlám szó használata, azaz iszlám iskola, iszlám ország, iszlám törvények, bár a Pakisztánban beszélt urdu nyelv köznyelvi változatába az angolon (és nem az arabon!) keresztül beszivárgó „muslim” szót éppen ilyen értelemben használják az urdu „iszlámí” szinonimájaként.

MOHAMEDÁN: A mohamedán szó számos változata ismert magyarul is (például mahometán, mohamédánus) és több más nyelven is; az angolba a a középkori latin mahometus, és latin mahometanus szóból került, melynek jelentése Mohamed követője. Bár eredetét és szándékát tekintve nincs benne semmi pejoratív, mégis olyan konnotációkat hordoz, ami könnyen félrevezető lehet. A muszlimok ugyan valóban Mohamed próféta követői, azonban nem imádják őt isteni lényként, az iszlámra pedig Allah vallásaként tekintenek, és nem Mohamed vallásaként, aki az iszlám hívei szerint nem vallásalapító volt, hanem Isten vallásának közvetítője, mondhatni egyszerű üzenethozó. Mohamed próféta nem mellesleg egyenrangú volt az előtte küldött többi prófétával, köztük például Jézussal, akit a muszlimok Iszá néven ismernek. Ezen okok miatt, és mert a muszlimok sem definiálják magukat mohamedánként, ezt a szót manapság nem ajánlatos használni a muszlimok megnevezésére.

MUZULMÁN: A muzulmán szó különböző változatai a mohamedán szóhoz hasonlóan sok nyelvben megtalálhatóak. Eredetét tekintve perzsa; jelentését tekintve pedig az arab muszlim szó többesszáma perzsa ragozással (muszliman), ami ilyen többes számú alakban aztán átkerült több nyelvbe, köztük a törökbe és az urduba is. Az urdu anyanyelvű hívek például magukat ebből kifolyólag muszalman szóval jelölik, és ahogy fentebb már szó volt róla, a szó eredeti arab formája (muszlim) csak angol közvetítéssel került be az urdu beszélt nyelvbe, abban a melléknévi szerepben, amiben arabul az iszlamí/ iszlamíjja szavak használatosak. Hogy a magyarba milyen nyelv közvetítésével került, az pontosan nem ismeretes, de az esélyesek közt fut az oszmán-török, a szerb, a horvát, a középkori latin és a német is. A muzulmán szó használatát a hívek megnevezésére sokan kifogásolják - talán azért, mert nem közvetlenül az arabból származik, talán azért, mert egy többes számú alakból ered - pejoratív jelentése azonban eredetileg nincs.

A perzsából az európai nyelvekbe került szó talán legkülönösebb felbukkanása a második világháború és a Holokauszt tragédiájához köthető. A koncentrációs táborok lakói a szó német változatát, azaz a „Muselmann” szót (jelentése németül: muszlim, az iszlám vallás követője) azokra a társaikra használták, akik megítélésük szerint a következő kiválasztáson egészen biztosan a gázkamrákba kerültek, mivel már végzetesen lesoványodtak, legyengültek, apátiába estek és látszólag teljesen megadták magukat a közelgő halálnak. A kifejezés az Auschwitz-Birkenau táborokból több más táborba is átkerült, ám a túlélők elmondásai nem adnak pontos magyarázatot a szóhasználat okára. Egyes találgatások szerint a szó eredeti jelentése miatt - a sorsba való beletörődés - került használatba, mások szerint azért, mert a „Muselmannok” jellegzetes testtartása a muszlimok imádkozás közbeni meghajlására emlékeztetett. A témáról bővebben angolul az izraeli Yad Vashem Központ dokumentuma a következő linken található: http://www.yadvashem.org/od…/Microsoft%20Word%20-%206474.pdf

ISZLAMISTA: Az iszlamista szó az egyetlen a listában, aminek tulajdonképpen nincs arab megfelelője, mert nem magából a vallásból ered, hanem az iszlám világ politikai-szellemi mozgalmainak nyugati tanulmányozása során a Nyugaton született. A magyar médiában leginkább a terrorista szó szinonimájaként szerepel, ám hogy pontosan mit is takar, azzal kevesen vannak tisztában.

A magyarba az angolon keresztül került szó francia eredetű, és kezdetben franciául egyszerűen annyit jelentett, hogy „az iszlám vallás követője”. Miközben a francia nyelvben a szó helyét átvette az arab „muszlim” szó, az iszlamista kifejezés elfelejtődött, és csak az 1970-es években bukkant fel újra, immár egy újabb, ma is használatos jelentéssel. Az angol nyelvbe 1985 körül, francia nyelvű szakmai publikációk nyomán került, és az angol nyelv globális használatával a világ számos más nyelvébe is utat talált.

No, de mi is ez az új jelentés? Az iszlamista tulajdonképpen egy politikai gyűjtőfogalom, és minden olyan politikai mozgalmat és annak követőjét értjük alatta, ami és aki arra törekszik, hogy az iszlám vallás általa elfogadott értelmezésének alapelvei határozzák meg egy ország vagy közösség politikai tevékenységét és társadalmi berendezkedését.

Az iszlamista mozgalmak megszületése a gyarmati rendszer 20. századi összeomlásához köthető, amikor számos muszlim gondolkodó és vallási vezető arra a következtetésre jutott, hogy az iszlám világ zűrzavarának, a muszlim közösségek szerencsétlenségének és Nyugat általi megalázottságának az az oka, hogy a világ muszlimjai eltávolodtak a vallástól; a nyomorúságból pedig csak úgy tudnak kilábalni a leigázott iszlám társadalmak, ha visszatérnek a vallás gyökereihez. Ebben a szellemben és ebben az időben, 1941-ben alapította az iszlamizmus történetében jelentős szerepet játszó Abu-l’álá Maudúdí indiai (később pakisztáni) muszlim gondolkodó az iszlám szigorú és szélsőséges értelmezését promótáló Dzsama’atul-’iszlámí pártot; és ugyancsak ebben a szellemben és ebben az időben kezdett publikálni az iszlamizmus másik jelentős, egyiptomi alakja Szajjid Qutb. Paradox módon azonban az úgynevezett iszlamisták által vizionált visszatérés az állítólagos gyökerekhez az iszlám történetében teljesen új, példa nélküli jelenségnek számít.

Az iszlamizmussal kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a világ muszlimjainak túlnyomó többsége nem iszlamista, valamint hogy a kezdeti mozgalmak nyomán szárba szökkent iszlamista pártok és szervezetek közel sem egységesek, közel sem mind terroristák, sőt nem is feltétlenül fegyveres úton képzelik terveik megvalósítását. A széles iszlamista palettán a szélsőséges militánsokon kívül találhatóak olyan pártok, amelyek demokratikus folyamatokon keresztül kívánják elérni céljaikat, és olyanok is, akik abban bíznak, hogy a pozitív példamutatással beindított társadalmi reformok, és ennek nyomán az iszlám útjának tökéletessége felől meggyőzött társadalmi többség ereje szinte automatikusan garantálja egy ideális iszlám társadalom létrejöttét.