Mindenkinek a fejében él egy kép a muszlim nőkről. Nyugaton általánosságban ez az elnyomott áldozat képe, akikre az iszlám vallás „középkori” értékrendet erőltet, akiket férjüktől tesz függővé, és akiknek a gyerekszülésen és a háztartás vezetésén kívül más szerepet nem szán. Kétségtelen, hogy az iszlám nevében sok helyen elnyomják a nőket, ám ebből nem következik, hogy maga az iszlám nőellenes lenne. Csak úgy, mint nyugaton vagy bárhol máshol a világon, a muszlim nőket ért sérelmekért, atrocitásokért, és hátrányos megkülönböztetésekért is elsősorban a patriarchális szemlélet és a nőellenes szokások a felelősek – nem pedig maga a vallás és annak tanításai.

Erre a problémára igyekeznek felhívni a figyelmet és fellépni ellene azok az iszlám feministáknak nevezhető muszlim nők (és férfiak!), akik éppen a Korán és a prófétai hagyományok (hadíszok) alapján ítélik el a női elnyomást, az embereket és a társadalmat, nem pedig a vallást bírálva. Példaképük többek között olyan történelmi személyiségek, mint Mohamed próféta feleségei, ‘Áisa bint Abí Bakr (akiről már előzőleg írtunk) vagy Khadidzsa bint Khuwajlid, akinek személye merőben ellentmond minden, a muszlim nőkről alkotott sztereotípiáknak.

Khadidzsa egy gazdag mekkai családba született 555 körül. Édesapja Khuwajlid b. Aszad b. Abdul Uzza b. Quszajj b. Kiláb, egy vagyonos kereskedő, a Qurejs törzs tagja volt, mely abban az időben Mekkát irányította. Annak ellenére, hogy az iszlám előtti arab társadalomban a nők jogai igen korlátozottak voltak (ha egyáltalán életben hagyták őket, melyről a Korán is ír: A Felgöngyölítés szúrája, 81,8-9), apja halála után Khadidzsa vette át apja kereskedelmi üzeltét és igen tehetségesnek bizonyult benne. Ő maga sosem utazott a karavánnal, mivel a többnapos út a sivatagon át veszélyes volt, hanem megbízható kereskedőket bérelt fel maga helyett, akik nyáron Szíriába, télen pedig Jemenbe vitték az árut, mely egyes leírások szerint sokszor annyi volt, mint az összes többi qurajsi kereskedő karavánja együttvéve ( Muhammad ibn Saad, The Women of Madina. in Tabaqat vol. 8. Translated by Bewley, A., Ta-Ha Publishers, London, 1995. p. 10.). Ismert volt minőségi portékáiról és becsületességéről; vagyonával segítette az árvákat, az özvegyeket, és a fiatalokat a jegyajándék (mahr) kifizetésével. Nemes jelleme miatt Amíratul-Qurejs (a Qurajs-törzs hercegnője) és at-Táhira (a tiszta) néven is emlegették.

Mind földi javak, mind jellem tekintetében gazdag és sikeres nőként kérők tömegei tolongtak Khadidzsa kegyeiért. Első férje a Tamími törzsbeli Abú Hála b. al-Nabás b. Zurára volt, akitől két gyermeke, Hála és Hind született. Férje halála után a Banú Makhzúm törzs egyik tagjához, Atíq b. Azíz b. Abdullah-hoz ment feleségül, akitől Hindah nevű kislánya született. Végül ebben a házasságában is özvegyen maradt. Két férj elvesztése után Khadidzsa sokáig nem akart újra házasodni és beletörődött özvegy sorsába, ám végül…

Akkor jön a szerelem, mikor nem is várod, tartja a mondás, és ezt valószínűleg Khadidzsa is megerősítené. Mikor ugyanis szüksége volt valakire, aki üzleteit bonyolítja Szíriában, rokona, Abú Tálib b. Abdul-Muttalib fiatal unokaöccsét, Mohamed b. Abdullahot ajánlotta neki, akit Khadidzsa fel is fogadott. Abban az időben nem a szerelem volt az elsődleges szempont, amiért az emberek házasságot kötöttek. Mivel a nők döntő többsége kizárólag a feleség és az édesanya szerepét töltötte be a társadalomban, így fontos volt a férj anyagi háttere, amiből majd őt és a gyerekeket eltartja. Ám Khadidzsának nem volt szüksége anyagi támogatásra, a huszonéves, árvaként nevelkedett Mohamed pedig még nem volt abban a helyzetben, hogy megnősüljön és családot alapítson. Khadidzsa egyszerűen beleszeretett Mohamedbe és barátnője, Nafísza bint Munabbih közvetítésével megkérte a kezét, és Mohamed elfogadta a házassági ajánlatot.

Sokszor még ma is csodálkozva vagy éppen rosszallva tekintünk azokra a párokra, ahol a nő jóval idősebb a férfinél. De Khadidzsa ezt a tabut is megdöntötte: 40 év körül járt, mikor házasságot kötött a 25 éves Mohameddel.

Abban az időben bevett szokás volt a többnejűség, ám Khadidzsa haláláig, mely házasságuk 25. évében következett be, férje egyetlen felesége volt. Mohamed prófétai küldetése is házasságuk idején indult. Mikor Híra barlangjában Mohamed megkapta a Korán első sorainak isteni kinyilatkoztatását Gábriel angyaltól, rettentően megijedt és remegett, mikor hazatért feleségéhez. Khadidzsa betakarta sápadt férjét (melyről a Koránban is találunk utalást; A Betakarózó szúrája, 74: 1-7) és bátorító szavakkal nyugtatta, majd elvitte keresztény unokatestvéréhez, Waraqa b. Naufalhoz, aki megerősítette Mohamed prófétai küldetésének eljövetelét (Szahíh al-Bukhári, I/1, 3 sz, 46. o., Darussalam Publishers, 1997). Hat gyermekük született: Al-Qászim, Abdullah, Zajnab, Ruqajja, Umm Kulszúm, és Fátima, ám a két fiú gyerekkorban elhunyt. Mohamed egyik későbbi feleségétől, ‘Áisától több narráció is fennmaradt, miszerint a feleségek közül az akkor már rég elhunyt Khadidzsára volt a legféltékenyebb, annak ellenére, hogy sosem találkoztak. (Szahíh al-Bukhári, V/63, 3818 sz., 97. o. Darussalam Publishers, 1997) Ez is bizonyítékul szolgál arra, hogy Mohamed mennyire szerette és kötődött első feleségéhez még halála után is.

Khadidzsa, ismerve Mohamed mindig őszinte és becsületes jellemét, az első perctől fogva hitt férjének és haláláig türelemmel mellette állt a nehéz napokon is, mikor a mekkai bálványimádók gúnyt űztek Mohamedből, illetve üldözni kezdték és bojkottálták az áttért muszlimokat. Khadidzsa volt az első, aki felvette az iszlámot (ibn Iszháq, the Life of Muhammad. tr. A. Guillaume. Oxford UP, Oxford, 2004, p. 111).

Khadidzsára tehát a mai napig muszlim nők milliói néznek fel példaképként, akit nemes jelleme miatt Mohamed próféta egyik alkalommal Máriához, Jézus édesanyjához hasonlított: „Ali hagyományozta, hogy a próféta azt mondta: ’A világ legkiválóbb asszonya Mária, és a világ (másik) legkiválóbb asszonya Khadidzsah.’” (Szahíh al-Bukhári, V/63. könyv, 3815 sz., 96. o.)