HETI HADÍSZ 6 - A hadíszok rangsorolásának szempontjai és egy esettanulmány

A hadíszok megszületésével egyidőben megszületik a hadíszok kritikája is; a kettő kialakulása párhuzamos jelenség, és nem lehet egymástól szétválasztani őket. Már láttuk Á’isa példáján is, kezdetektől fogva igen gondosan ügyeltek arra, hogy mit tulajdonítanak a Prófétának. Ez a gondosság – minden európai hadísz-kritika ellenére, amelynek a fő képviselői Goldziher, Schacht és Juynboll – végigvonul a muszlim tudományosságon. Ez nem jelenti azt, hogy nem kerülhettek be a szunnába fabrikált hadíszok, mert maga a szunna akkora, hogy ez szinte elképzelhetetlennek látszik; emellett több gyűjtemény is jelöli, hogy az illető hadísz milyen fokozaton áll ez alól kivétel a két Szahíh (al-Bukhárié és Muszlimé), akik elvileg csak olyan hadíszokat vettek fel a gyűjteményükbe, amelyeknek a hitelességéről meg voltak győződve.

Mérsékelt hadísz-tudósok is azon az állásponton vannak, hogy Abú Hurajrának annyi hadíszt tulajdonítanak, hogy közöttük lehetnek olyanok, amelyek nem hitelesek. Éppen ezért volt szükség a legkorábbi időszaktól kezdve a hadíszok gondos vizsgálatára, az isznád és a matn ellenőrzésére, a hadísz-kritika terminológiájának megalkotására, a hagyományozók szavahihetőségének és memóriájuk minőségének megállapítására; ezt a tudományos munkát a hadísz-kritikusok – a korabeli eszközökhöz és lehetőségekhez képest – el is végzik. Ugyanakkor, noha al-Bukhári és Muszlim nagy tekintélynek örvend, a későbbi korok ugyanúgy elvégzik vagy elvégezhetik az isznád felülvizsgálatát, ahogy történik is egy szemtanú, Abú Bakra esetében (nem tévesztendő össze az első kalifával, Abú Bakr-ral), akinek a hadíszai jelen pillanatban is vita tárgyát képezik, noha szerepelnek al-Bukháriban és Muszlimban is.

A hadíszokat a kritika szempontjából sokféleképp lehet kategorizálni. Az első ilyen kategória-rendszer, amelyet bemutatunk, Iszláhi rendszere, aki a Khatíb al-Bagdádi (a Bagdadi Tanító) alapján alkotja meg a maga rendszerét, és viszonylag tág kategóriákat ad meg:

a. eredeti és elfogadott hadíszok: amelyek megfelelnek a józan észnek és a közmegegyezésnek, harmóniában állnak a Koránnal, és amit az umma elfogadott autentikusnak.

b. költött, fabrikált hadíszok: amelyek ellentmondanak a józan észnek, a Koránnak és a szunnának; amelyek olyan ügyekben nyújtanak kiskapukat, amelyekben nem lehetséges, mert szükség van a vallás abszolút bizonyosságára; olyan hadíszok, amelyek csak egy isznáddal rendelkeznek, de témájuk miatt sokkal többen kellett volna hagyományozzák (ide tartozik az Abú Bakra által idézett hadísz).

c. azok a hadíszok, amelyekről nem világos, hogy eredetiek-e vagy költöttek: amelyek ellentmondanak egymásnak olyasmiben, amiben egyetértésre lenne szükség. Ugyanakkor Iszláhi később hozzáteszi, hogy vannak olyan részei a vallásgyakorlatnak, ahol a Próféta sokféle gyakorlatot elfogad hitelesnek, és a későbbi koroknak nem kell egyet kiválasztani a sokféle gyakorlat közül, mert mindegyik engedélyezett és egyformán jó. Példaként a zarándoklat rítusait, a tasahhud, az ima során mondott kötött szövegek sokféleségét, és a ima közbeni kézmozdulatok lehetséges válozatait hozza fel. (IṢLĀḤĪ, Amīn Aḥsan, Fundamentals of Ḥadīth Interpretation. Al-Mawrid, Lahore, é.n. angolra ford. Tariq Mahmood Hashmi. p. 25.)

***
Egy másik rendszer is felállítható a hadíszok kategorizálásának során, itt a kategória a megbízhatóság:

1. szahíh (صحيح), teljes: az a hadísz, amelyik folyamatos, meg nem szakított isznáddal rendelkezik, amelyikben minden hagyományozó megbízható és kiváló memóriával rendelkezik, ami feltétele annak, hogy pontosan és jól emlékezzen és megbízhatóan adja vissza a hallott dolgokat; az isznádban résztvevő hagyományozóknak találkozniuk kellett egymással; ha két olyan narrátor hagyományoz egymásnak, akik a valóságban soha nem találkoztak, azt a hadíszt nem lehet szahíhnak tekinteni; a hadísz nem mondhat ellent a Koránnak és olyan hadísznak, amelyik hozzá hasonló erősségi fokozattal vagy nála erősebbel rendelkezik; emellett nem lehet ahad, azaz olyan hadísz, amit csak egyvalaki hagyományozott; egy matn akkor tekinthető valójában szahíhnak, ha több, egyformán szahíh, azaz teljes, megbízható isznádja van, több szemtanú hagyományozta, és nem áll ellentmondásban a Koránal és más, hasonló rangú hadísszal.

2. hasan (حسن), jó: az a hadísz, ami ugyanúgy teljes isznádot tartalmaz, a matn több különböző isznáddal rendelkezik, de van valaki a hagyományozók között, akiről nem állították, hogy teljesen megbízható, vagy a pontossága és akkurátussága, memóriájának magabiztossága nem üti meg hadísz szahíh mértékét. Ez majdnem olyan jó, mint a szahíh. Ha több más megfelelő, szahíh isznád alátámasztja, akkor felemelkedhet a szahíh kategóriába.

3. da’íf (ضعيف), gyenge: az a hadísz, ahol a narrátorok folytonossága nem áll fenn, vagy azért, mert az isznád hiányos, vagy mert a narrátorok a valóságban nem találkoztak, vagy a narrátorok között van olyan, aki nem megbízható, a matn tartalma ellentmondásban áll a Koránnal, nyilvánvaló hamisítvány, ellentmond a józan észnek, vagy bármi olyan probléma van a hadísszal, ami gyengévé teszi. A da’íf kategória rengeteg alkategóriára oszlik, de erről majd a későbbiekben.

***
Abú Bakra és a női vezetés esete

Abú Bakra mint szemtanú és hagyományozó, szerepel al-Bukháriban és Muszlimban is. Sokan a két gyűjteményt úgy kezelik, mint megfellebbezhetetlen tekintélyt: ami ebben szerepel, azt el kell fogadni az iszlámjog alapjául. Ugyanakkor más vallástudósok azon az állásponton vannak, hogy a problémás hadíszoknál ugyanúgy meg kell vagy meg lehet vizsgálni az isznádot, függetlenül attól, hogy al-Bukhári és Muszlim szahíhnak fogadta el azt a bizonyos hadíszt.

Abú Bakra hagyományozott egy hadíszt, ami szerint a Próféta elítélte a nők vezető szerepét a társadalomban. A hadísz így hangzik:

Hagyományozta nekünk Uszmán b. al-Hajszám; továbbá hagyományozta nekünk ’Auf, al-Haszanra hivatkozva, aki Abú Bakrára hivatkozik, aki azt mondta:

Megajándékozott engem (nafa’ani, نفعني) Isten a Szóval a Teve csatájának idején (656). Amikor elérte a Prófétát a hír, hogy a perzsák Koszrau lányát tették meg uralkodónak, azt mondta: Nem lesz sikeres az a nép, amelyik nőt választ (walla, ولّى) uralkodóul.

(al-Bukhári, Szahíh IX, Kitab al-Fitan 7099; Darussalam Bilingual, Riyadh, 1997; a hadíszt arabról fordította Gyöngyösi Csilla)

Erre a hadíszra szoktak a vallástudósok hivatkozni akkor, amikor elutasítják a nők mindenféle vezető szerepét a társadalomban. 
A hadísszal több probléma is van: a legfőbb probléma, hogy Abú Bakra szavahihetőségével kapcsolatban kételyek merültek fel. Van ugyanis egy történet Abú Bakrával kapcsolatban, amely arról szól, hogy al-Mugira b. Su’bát, egy másik jól ismert szemtanút házasságtöréssel vádolt meg (ibn al-Aszír, Uszd al-gába fi tamjíz asz-szahába. Dar al-fikr li al-Tiba’a wa al-Tawzi’, én. vol.5, p. 38; idézi Merissi, Fatima, The Veil and the Male Elite. Albin Michel S. A., 1987, p. 60-61).

A házasságtörésért halálbüntetés járt, de ahhoz, hogy ez bizonyítható legyen, legalább négy szemtanúra volt szükség, akik in flagranti látták, hogy mi történt. Az egyik volt Abú Bakra. Amikor Umár, a kalifa nyomozást indított, hogy tényleg történt-e házasságtörés, a négy szemtanú közül az egyik bevallotta, hogy nem biztos, hogy mindent látott, tehát hamisan tanúskodott; ez oda vezetett, hogy Umár bűnbánatra hívta fel a négy szemtanút, hogy az ezután következő tanúskodásaik elfogadhatóak maradjanak; hárman bűnbánatot gyakoroltak, de Abú Bakra nem, így őt megkorbácsolták, és a tanúskodásai, amik ezután következnek (beleértve a hadísz-hagyományozást is), hiteltelenné válnak Umár ítélete miatt.

A hadísz valódiságát első perctől kezdve vitatták. Az eltérő véleményeket az egyik legnagyobb történetíró, at-Tabari szedte össze (ld. ehhez a Fath al-Bárit, Bukhári kommentárját), anélkül, hogy állást foglalt volna a kérdésben. De maga az a tény, hogy ez egy vitatott hadísz, oda vezethet, hogy nem lehet általáos érvényűként elfogadni.

Ez, akárhogy is történt, kérdésessé teszi az isznádot. Akkor lehetne ezt a hadíszt elfogadni, ha más, szahíh isznádú hadísz megerősítené azt, hogy a Próféta mondott ilyet, de ez a hadísz ahad, azaz egy-isznádú hadísz, ami ilyen lényeges kérdésben még akkor sem lehet a jogalkotás alapja, ha a Próféta valóban mondta. 
A másik probléma a hadísszal az, hogy kire vonatkozik az, amit a Próféta mondott. Tekintettel arra, hogy a Próféta milyen nagyra tartotta a muszlim nőket, kevésbé látszik valószínűnek, hogy tényleg mondott volna ilyet. De ha mondta is volna, a hadísszal nem ez az egyetlen gond.

A harmadik probléma a hadísszal a megfogalmazás. Abú Bakra azt mondja, hogy „megajándékozott Isten engem a Szóval”. Ez a hadíszoknál meglehetősen furcsa megfogalmazás, a szemtanúk általában úgy szoktak fogalmazni, hogy „hallottam, amint a Próféta ezt és ezt mondta”, vagy „láttam, hogy ezt és ezt cselekedte”. A furcsa megfogalmazás, amelyikben nem szerepel szó szerint, hogy Abú Bakra hallotta volna, szintén kétségeket ébreszthet.

A negyedik probléma a hadísszal az időintervallum: Abú Bakra híradása Á’isa vesztes csatája után hangik el először, amikor Abú Bakra az ellenkező, győztes oldalon áll, azaz huszonnégy évvel a Próféta halála után. Addig senki nem emlékezett arra, hogy a Próféta mondott volna ilyet, és a hadísz feltűnően jó időben hangzik el, ami legalábbis kétségessé teszi a megszületésének körülményeit.