ISZLÁM VALLÁSJOG - Időszakos házasság az iszlámban

Az időszakos házasság fogalma és formái

Az iszlám egyes nézetei szerint a muszlim férfi feleségül vehet egy nőt meghatározott időre, ha megfizeti neki a jegyajándékot. Ez az időszak lehet akár csupán fél óra is a tizenkettes síita vallástudósok szerint. A házasság létrejöhet szóbeli vagy írásbeli megegyezés alapján is. A férfi lehet már házas, a nő viszont nem lehet férjezett.
A szabályos és az időszakos házasság több szempontból is eltér egymástól. Az előbbinél a több esetben és iskola szerint kell a szülők engedélye, míg az utóbbinál csak a fiatal szüzeknél. Maga a házassági szerződés is eltérő, illetve míg az előbbi határozatlan idejű, addig az utóbbi egy bizonyos időtartamra vonatkozik – ami természetesen meghosszabbítható. Az időszakos házasságról nem kell a szabályos úton elvett feleségnek tudnia. Mindkét házasság esetén meg kell állapítani a jegyajándékot, és válás esetén a nőnek ki kell várnia a három hónap türelmi időt, hogy egy esetleges terhesség esetén tisztázott legyen az apa személye. Az időszakos házasság intézménye külön kezeli a fiatal szüzek esetét, akik nem veszíthetik el szüzességüket semmilyenfajta behatolás által, így biztosítja azt, hogy időszakos házasságot csak elváltak vagy özvegyek köthessenek. Az időszakos házasságban élő párok is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek az állam előtt, mint a szabályos házasságban élők.
Az időszakos házasságnak két fajtája van: 
A nikáh al-miszjár a szunnita időszakos házasság (az utazók házassága), amit a legtöbb szunnita vallástudós elutasít, de mindegyikük elfogadja a létét a korai iszlám közösségben. Akik teljes mértékben elutasítják, arra hivatkoznak, hogy ez csak egy régi hagyomány volt, amelyet a későbbi kinyilatkoztatások és hadíszok eltöröltek. Azok pedig, akik most is elfogadják, csak elméletben látják igazoltnak, de a gyakorlati megvalósulását nem támogatják - formailag tisztának tartják, de a mögötte megbúvó szándék sokszor nem tisztességes. Tehát a miszjár egy preiszlám időkből származó, nem elfogadott szokásjog.
A nikáh al-muta’ a síita időszakos házasság, ami elsősorban a tizenkettes síitáknál (12 imámot elismerő imámita irányzatnál) preferált, jelenleg is élő, iszlám hagyomány. Iránban változó a megítélése, de ennek elsősorban társadalmi okai vannak, hiszen az időszakos házasságok legtöbbször azt mutatják, hogy a felek már elváltak korábban. Jogilag viszont teljesen elfogadott.

Az időszakos házasság jogi alapja

Az időszakos házasság intézménye tehát az iszlámban nem egyértelműen elfogadott, bár ismert és gyakorolt szokás mind a szunnita, mind a síita irányzatban. Mint minden jogi kérdés esetében az elfogadók hivatkoznak mind a Koránra, mind a hadíszokra (a prófétai hagyományokra), és ugyanezt teszik az ellenzők is.
„[…] Mindaz, ami ezen kívül van, az megengedett a számotokra, hogy tisztes – nem paráználkodó – házas emberekként keressetek feleséget a vagyonotokkal. És ha egyesekben örömötöket leltétek, úgy nekik adjátok át a megszabott jegyajándékot. És nem róható fel vétketekül az, amiben kölcsönösen megállapodtatok a megszabott jegyajándék átadása után. Allah bizony Mindentudó és Bölcs.” (Korán, A nők szúrája, 4:24.)
A síita irányzat mindegyik ága, továbbá több szunnita tudós is úgy értelmezi ezt a Korán-verset (áját), hogy az időszakos házasságot engedélyezi a muszlimok számára. A síita tudósok mindegyike számos bizonyítékot lát ebben az ájában, és ezeket részletesen mutatják be Korán-értelmezéseikben (tafszírjaikban) (pl. Sarh al-Lum'a, V, 248-253; Dzsawáhir, V, 163.). Fakhr ad-Dín ar-Rází, szunnita teológus is azt írja tafszírjában, hogy az időszakos házasság először engedélyezett volt. Mohamed próféta az egyik Mekkába tartó zarándoklat (’umra) alkalmával látta, hogy a mekkai nők különösen kiöltöztek az alkalomra. Néhányan a Próféta társai közül panaszkodtak, hogy hosszú ideje távol vannak már feleségeiktől, mire a Próféta azt mondta: „Akkor menjetek és leljetek örömöt ezekben a nőkben!” (Fakhr ar-Razi, Tafsir al-Kabir, III. 286.)
A négy fő szunnita iskola (hanafita, malakita, hanbalita, sáfita) nem tartja érvényesnek az időszakos házasságot, mert a Szahíh al-Bukhári és a Szahíh Muszlim hadíszgyűjtemény kategorikusan tiltja a házasság ezen formáját (vö. Szahíh Muszlim, IV/3410-3435, Darussalam Bilingual, Riyadh, 2007).

Az időszakos házasság előnyei és hátrányai

Sudabeh Mortezai iráni származású osztrák filmrendezőnő A nemek bazárjában című dokumentumfilmben (https://www.youtube.com/watch?v=GTz1t3_hpeQ) egyszerre mutatja be az időszakos házasság előnyeit és hátrányait, megvalósulását a mindennapi életben, illetve az iráni társadalmat a házasságok viszonylatában és a vallástudósok szemszögéből. A fennálló problémákat több szemszögből vizsgálja meg szem előtt tartva a vallástudósok és a szabadelvű fiatalok, a férfiak és nők nézőpontját.
„A mi szeretett iszlámunk rámutat a társadalomban levő erkölcsi stabilitás jelentőségére. Azok az egyedülálló nők, akik nem tudják kontrollálni a szexuális ösztöneiket, erkölcstelenségükkel megrontják a társadalmat. Az időszakos házasság egy hatékony intézmény az elvált és özvegy nők védelmére” – mondja az egyik molla a filmben.
A filmben sokszor épp maguk a vallástudósok használnak vagy jelenítenek meg olyan nézőpontokat, amelyek a nőjogi aktivisták számára igencsak felháborítóak lehetnek: „Az iszlám soha nem engedné egy nőnek a szexuális kapcsolatot férfiak százával, hacsak azok a férfiak nem fizetnek neki, és nem gondoskodnak róla anyagi értelemben. Ez az, amiről az időszakos házasság szól.” Tulajdonképpen ez első hallásra nem más, mint az európai prostitúció lepapírozása. De természetesen itt korántsem erről van szó. Az időszakos házasság elsősorban az elváltak és özvegyek számára adja meg a könnyebbséget a házasságok létrehozásában. A probléma akkor kezdődik, ha mindezt a vágyak és ösztönök szintjén kezelik.
Az idézett tudósok nőkhöz való hozzáállása többször arrogáns vagy hímsoviniszta. Ezt mutatja a „használt nő” kifejezés használata a már házas életet élt nők megnevezésére, vagy a menopauza időszakát elérő nők lenézése, és ugyanezt a benyomást kelti a „nők árusítása” és a nők elkendőzésének részletezése közti paradox párhuzam.
A rendező az időszakos házasságot európai érvekkel is próbálja igazolni: a nyugati kultúrában ugyanis igencsak nyomós érvnek számít, hogy a pároknak könnyebb, ha mindenféle ceremónia nélkül kipróbálhatják, milyen együtt élniük. Ha nem passzolnak egymáshoz, akkor sokkal könnyebb egy időszakos házasságot lezárni, mint egy szabályos házasságot.
Mindemellett társadalmi szempontból is könnyebbséggel jár, hiszen – és persze itt jön az a probléma, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás – a hétköznapi életben az egyedülálló férfiaknak vagy nőknek nincs megbecsültsége a társadalomban. A filmben szereplő egyik férfinek kifejezetten nehézséget okoz az albérletkeresés egyedülállóként – a lakástulajdonosok ugyanis szívesebben adják ki a lakásokat házasoknak.

Miért fontos az európai nőknek tudnia az időszakos házasságról? Sok esetben az európai nők nem tudnak az időszakos házasság feltételeiről, nem ismerik a jegyajándék jelentőségét vagy azt a tényt, hogy egy férfinek több felesége is lehet, amiről időszakos házasság esetén nem kell nyilatkozniuk. A kulturális különbségekből fakadóan így sokszor éri kellemetlen meglepetés az európai nőket. Előfordulhat például, hogy az adott időszak lejártával a korábbi ígérgetések ellenére a férfi mégsem hosszabbítja meg a házasságot; esetleg kiderül, hogy a férfinak már van egy vagy akár több családja is, esetenként más időszakos felesége is. Az ilyen problémák megelőzésére Sudabeh Mortezai dokumentumfilmje rendkívül hasznos információkat tartalmaz nem csak a magyar nők, de bármely európai nő számára.

(dr. Kármán Marianna, afrikanista, iszlámkutató, Ibn Khaldún Alapítvány)

‪#‎iszlám‬ ‪#‎Irán‬ ‪#‎házasság‬ ‪#‎SudabehMortezai‬ ‪#‎fiqh‬