GYORSHÍR - Shahab Hosseini iráni színész nyerte Cannes-ban a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, írja a Yahoo News az AFP-re hivatkozva. A The salesmen (Az eladó) c. film egy férjről szól, akinek megtámadják a feleségét. A filmet Asghar Farhadi rendezte, és a legjobb forgatókönyvnek járó díjat is megnyerte.

HETI KORÁN - 1. szúra – A megnyitó szúrája

(1) A könyörületes és könyörülettel teli Istennek nevével (2) Dicsőség Istennek, a teremtmények Urának, (3) a könyörületesnek és könyörülettel telinek, (4) az ítélet napja urának. (5) Csak Téged szolgálunk, és csak Hozzád fordulunk segítségért, (6) vezess minket az egyenes úton, (7) azoknak az útján, akik iránt kegyes vagy, ne azokén, akiket haragod sújt, se a tévelygőkén!
(ford: Kármán Marianna)

A cím változatai: A megnyitó (Kiss, Okváth, Simon, Hollósi), A megnyitás (Serdián), A Megnyitó (Karasszon), Nyitás (Mihálffy), a Fatihah (Endrei), Kezdet vagy Megnyitás (Buzitai Szeldmayer – Gedeon)

(1)
Allah, a Kegyelmes, az Irgalmas nevében. [Kiss 2010]
Isten, a Könyörületes, a Megkönyörülő nevében [Serdián 2010]
A Könyörületes és Irgalmas Allah nevében. [Okváth 2007]
Allah, a Felettébb Könyörületes és Irgalmas nevével. [Karasszon 2004]
A Mindható és Könyörületes Allah nevében [Mihálffy 1994]
Allah nevében, aki kegyes és kegyelemmel teljes. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében. [Simon 1987]
A’ könyörülő irgalmas Istennek nevében. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(2)
Dicsőítés és hála Allahnak, a Világok Urának, [Kiss 2010]
Dicsőség Istennek, a Világok Urának, [Serdián 2010]
Hála legyen Allahnak (al-hamdu li-Lláhi), a Világok Urának. [Okváth 2007]
A dicsőség Allahot illeti, a teremtmények Urát, [Karasszon 2004]
Dicsőség Allahnak a Mindenségek Urának, [Mihálffy 1994]
Minden dicsőség Allahot illeti, aki minden világok Ura. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának, [Simon 1987]
Dícséret Alláhnak, a világok Urának. [Hollósi 1947]
Dicsőség Allahnak, az egek Urának! [Endrei 1915]
Áldás és dicsőség az istennek a világ urának, [Szokolay 1857]
Dicséret az Istennek, a’ Világok’ (az-az teremtmények’) Urának. A’ [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(3)
A Kegyelmesnek, az Irgalmasnak, [Kiss 2010]
a Könyörületesnek, a Megkönyörülőnek, [Serdián 2010]
A Könyörületesnek, az Irgalmasnak. [Okváth 2007]
a Felettébb Könyörületest, a Felettébb Irgalmast, [Karasszon 2004]
A Mindenhatónak és Könyörületesnek, [Mihálffy 1994]
Kegyes ő, és kegyelemmel teljes. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
a könyörületesnek és az irgalmasnak, [Simon 1987]
Az Irgalmasnak, a Könyörületesnek, [Hollósi 1947]
az irgalmasnak és kegyelmesnek; [Endrei 1915]
az örökirgalmúnak, [Szokolay 1857]
A’ könyörülő Irgalmasnak. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(4)
Az Ítélet Napja Birtokosának. [Kiss 2010]
akié a legfőbb hatalom az Ítélet napján. [Serdián 2010]
A Feltámadás Napja Urának. [Okváth 2007]
az Ítélet Napjának birtokosát. [Karasszon 2004]
Az Ítélet Napja Birtokosának. [Mihálffy 1994]
Az ítélet napjának is ura. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
aki az Ítélet Napját uralja! [Simon 1987]
Az ítélet napja Urának! [Hollósi 1947]
Ura az ítélet napjának. [Endrei 1915]
ki az itéletnapján uralkodand. [Szokolay 1857]
Az Ítélet-nap Királyjának. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(5)
Csak Téged imádunk, és csak Tőled kérünk segítséget. [Kiss 2010]
Téged szolgálunk, és Tőled kérünk segítséget. [Serdián 2010]
(Egyedül) Téged szolgálunk és (kizárólag) Hozzád fordulunk segítségért. [Okváth 2007]
Csak Téged imádunk, és csak Tőled kérünk segítséget. [Karasszon 2004]
Hozzád imádkozunk és Hozzád fordulunk menedékért, [Mihálffy 1994]
Csak Őt imádjuk és hozzá könyörgünk segítségért. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért. [Simon 1987]
Neked szolgálunk és Hozzád esedezünk segítségért. [Hollósi 1947]
Téged imádunk, tőled kérünk segítséget. [Endrei 1915]
Neked akarunk mi szolgálni, és előtted esdeni, [Szokolay 1857]
Téged tisztelünk: ’s Téged hívunk segedelmünkre. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(6)
Vezess minket az egyenes útra, [Kiss 2010]
Vezess minket az egyenes útra, [Serdián 2010]
Vezérelj bennünket az Egyenes Útra! [Okváth 2007]
Vezérelj bennünket az Egyenes Útra! [Karasszon 2004]
Vezérelj minket az egyenes ösvényre, [Mihálffy 1994]
Vezess minket a helyes útra, Uram. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
Vezess minket az egyenes úton, [Simon 1987]
Vezess minket a helyes ösvényen, [Hollósi 1947]
Vezess minket az igaz utra, [Endrei 1915]
hogy az igaz utra vezessél, [Szokolay 1857]
Vezérelj bennünket az igaz úton. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

(7)
Azoknak az útjára, akiknek kegyeket adtál, nem azokéra, akiket haragod sújt, és nem a tévelygőkére. [Kiss 2010]
azok útjára, akikre a Te áldásod száll, és ne azokéra, akikre harag sújt, és ne a tévelygőkére. [Serdián 2010]
Azok útjára, akikkel szemben Te könyörületet gyakoroltál, nem azokéra, akiket haragvásod sújt, sem pedig a tévelygőkére! [Okváth 2007]
Azok útjára, akiket kegyedben részesítettél, ne azokéra, akiket haragvásod sújt, se az eltévelyedettekére! [Karasszon 2004]
Azoknak ösvényére, kiket Te kegyedben részesítesz, s mely nem azoké kik kiérdemlik haragod és nem az eltévelygőké. [Mihálffy 1994]
Vezess minket azon az uton, melyen járnak, akiket megáldottál, akik nem keltették fel haragodat és nem tévelyedtek el. [Ahmadiya Mohamedán Közösség 1989]
azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál, s ne azokén, akiket haragvásod sújt, sem a tévelygőkén! [Simon 1987]
Azoknak az ösvényén, akikkel kegyes vagy, Nem azokén, akikre haragszol és nem a tévelygőkén! [Hollósi 1947]
azoknak az utjára, akiket kegyeddel elhalmoztál és nem azokéra, akikre haragszol és nem a tévelygők utjára. [Endrei 1915]
azok utjára, kik kegyelmeddel dicsekhetnek, s nem azokéra, kikre neheztelsz, és nem a tévelygők utjára. [Szokolay 1857]
Azoknak (t. i. a’ hív Prófétáknak ’s a t.) útjokon, kik eránt kegyes és jó akaró valál, nem is bánál vélek haraggal, és bosszúval mint amazokkal (t. i. a’ Zsidókkal,) és nem a’ tévelygők’) (az-az a’ Keresztények’) útjokon. [Buzitai Szeldmayer - Gedeon 1831]

TÁRSADALOM - Jaj, ezek a mai fiatalok, avagy így gondolkodik az arab ifjúság 

(Az írás részletesebben, grafikonokkal illusztrálva itt olvasható!)

Kíváncsi vagy mit gondolnak, hisznek, éreznek, álmodnak és remélnek az arab fiatalok 2016-ban? Tudni szeretnéd, hogyan vélekednek az emberi jogokról és hogy melyik országban élnének a legszívesebben, ha a világon bárhova elköltözhetnének? Elhoztuk neked a választ magyarul! A nyolcadik, éves ASDA’A Burson-Marsteller Arab Youth Survey 2016-ot (Arab Ifjúság Közvélemény-kutatás 2016) a nemzetközi Penn Schoen Berland (PSB) közvélemény-kutató cég végezte a Közel-Kelet és Észak-Afrika 16 országában. A személyes, angol és arab nyelven folytatott interjúk keretében 3500 alanyt kérdeztek meg a január 11. és febrár 22. közti időszakban. A résztvevők minden arab országban 18 és 24 év közötti, női és férfi állampolgárok voltak.

A kutatás célja, hogy tényekkel alátámasztott elemzést adjon az arab ifjúság gondolkodásáról, és ezáltal információval segítse a magánszektor és a közszféra döntéshozóit.

A felmérés a maga nevében egyedülálló és a legkiterjettebb képet adja a Perzsa-öböl arab államai (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek) Algéria, Egyiptom, Irak, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Palesztína, Tunézia és Jemen területéről. A háborús helyzet miatt Szíria a kutatásban nem szerepelt.

A résztvevőkkel készült mélyinterjú személyes és politikai témákat is érintett; szóba kerültek az arab fiatalok félelmei és vágyai, a gazdasági helyzettel kapcsolatos nézeteik, a munkanélküliség és a zuhanó olajár hatásai, a nőjogok, az úgynevezett arab tavasz követkeményei valamint a válaszadók sajtófogyasztási szokásai is.

A megkérdezettek minden országban állampogárok voltak, és a a minta összetétele hűen tükrözte az egyes országok társadalmi-gazdasági szerkezetét. A résztvevők fele-fele arányban voltak nők és férfiak, a felmérés hibahatára pedig +/-1.65%.

Minden országban 200 fiatalt kérdeztek meg, kivéve az Egyesült Arab Emirségeket, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot, amely országokat egyenként 300 válaszadó képviselt, valamint Irakot, ahol 250 fiatal vett részt, és Palesztínát, ahol 150 válaszadó volt.

A módszer kidolgozásánál a megkérdezettek földrajzi helyzetét is számításba vették a szakemberek- az Emírségekben például a résztvevők 40%-a Dubajból, 40%-a Abu-Dzabiból, 20%-a pedig Sardzsából származott. A szaúdi fiatalok a három nagyváros, Rijád, Dzsedda vagy Dammam valamelyikében éltek, a palesztín fiatalok Ciszjordániában és Gázában, az omániak Maszkatban és Batinában, a libanoniak Bejrútban, Tripoliban és Szaidában, a tunéziaiak Szfaxban és Szúszában, az irakiak Bagdadban, Bászrában és Irbilben, az egyiptomiak Kairóban, Alexandriában és Manszúrában.

A kutatás során összegyűlt anyag legfontosabb eredményeit tíz téma köré csoportosítva összegezte a cég.

1. A da'eshez való viszonyulás

Az arab fiatalok összességében immár második éve gondolják úgy, hogy a Közel-Kelet fejlődésének legnagyobb akadálya a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet működése, és közel négyötödük fejezte ki aggodalomát annak terjeszkedése miatt. Ugyancsak közel négyötödük veti el annak lehetőségét, hogy valaha is támogatni fogják a szervezetet, még akkor is, ha azok csökkentik erőszakos cselekményeiket, és többségük nem hiszi, hogy a csoport valaha képes lesz egy valódi iszlám állam megalapítására.

2. Munkanélküliség és kilátástalanság
Az arab fiatalok a munkanélküliségben és a kilátástalanságban látják a legfőbb lehetséges okát annak, hogy honfitársaik egy része a da'eshez csatlakozik, négy megkérdezettből egy azonban nem tud semmilyen magyarázatot adni a jelenségre.

Az arab fiatalok kevesebb, mint fele reméli, hogy ígéretes munkalehetőség kínálkozhat számára; különösen égető ez a probléma azokban az országokban, melyekben a da'es sikeresen toborzott tagokat.

3. Szunnita- síita kapcsolatok
Az arab fiatalok közel fele gondolja, hogy a szunniták és síiták közti viszony érzékelhetően romolott az elmúlt öt évben. A megkérdezettek kiemelkedő többsége gondolja, hogy a szunnita- síita ellentét jelentős feszültségforrás a régióban. Összességébén a fiatalok több, mint fele gondolja, hogy a vallás túlzott szerepet kap a Közel-Keleten.

4. A szövetséges országok
Idén ötödjére nevezik meg Szaúd-Arábiát saját országuk fő szövetségeseként az arab fiatalok, Irán befolyása pedig egyre növekszik- különösen Irakban, Libanonban és Palesztínában. Bár az arab fiatalok többsége Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket szövetségesnek, Iránt pedig ellenségnek tekinteni, a Levante térség fiataljai Iránban is hajlamosak szövetségest látni. Az Amerikai Egyesült Államok is meglehetősen erős pozíciót foglal el a régióban; szövetségesnek legfőként a Perzsa-öböl arab országaiban számít, a Levante térségben azonban nem örvend népszerűségnek, különösen Irakban nem, ahol a tízből kilenc megkérdezett ellenségként tartja számon.

5. Az iráni atomprogram és Szíria
Az iráni atomegyezmény megosztja az arab ifjúságot; legnagyobb támogattsága Ománban van, amely ország jelentső szerepet játszott az egyezmény létrejöttében. A szíriai konfliktusról ugyancsak nincs egyetértés a megkérdezettek között; 39% tartja a nemzetközi és térségbeli nagyhatalmak közti proxiháborúnak, 29% gondolja, hogy Bassár el-Aszad diktatúrája ellen folytatott szabadságharc, 22% szerint polgárháború, 10% pedig nem formál róla véleményt.

6. Az arab tavasz
Az arab tavasz kitörése után öt évvel szinte kizárólag az Egyiptomi fiatalok gondolják, hogy a felkelések hatására az arab világ helyzete jobb, mint azelőtt. Összességében az arab ifjak 53%-a szerint a stabilitást szorgalmazni fontosabb a demokráciánál, 19% nem tud határozott véleményt formálni, és leginkább Jemen és a Levante régió ifjúságát osztja meg a kérdés.

7. Személyhez fűződő- és szabadságjogok
A megkérdezettek többsége szerint az arab vezetőknek többet kellene tennie a szabadságjogokért és az emberi jogokért. A megkérdezettek nemétől függetlenül a válaszadók kétharmada gondolja, hogy az arab vezetőknek többet kellene tenni a nők szabadságjogainak és személyes szabadságának érdekében. A nőjogok ügye mellett a régió minden országában egyformán kiálltak a fiatalok; a változások vágyát Szaúd-Arábiában fogalmazták meg a legerősebben.

8. A világ legélhetőbb ország
Az arab ifjak idén ötödjére választották az Egyesült Arab Emírségeket a világ legélhetőbb államának, jobbnak ítélve az országot az USA-nál, Németországnál és Kanadánál is. Ugyancsak az Emírségeket nevezték meg a legtöbben arra a kérdésre válaszul, hogy „A világ melyik országához szeretnéd, hogy hasonlítson a saját országod?”. A kutatásban résztvevők szerint az Emirátusok stabil, biztonságos, növekvő gazdasága révén változatos munkalehetőségeket kínál magas fizetésért, jó az oktatási rendszere, tiszteletben tartja a tradíciókat, erős hagyományokkal rendelkezik, ideális hely a családalapításra, és tárt karokkal fogadja a külföldieket. A felsoroltakon túl az Emírségeket tartják a legideálisabb országnak a cégalapításhoz.

9. Olajárak
Az elmúlt év óta egyre jobban aggasztják a fiatalokat zuhanó olajárak, különösen igaz ez az OPEC államokban élőkre. A megkérdezettek közel négyötöde gondolja, hogy az országa kormányának továbbra is alacsonyan kell tartania az energiaárakat, ám ha mégis kénytelenek lesznek a támogatást megvonni, azt kizárólag a vendégmukások rovására tegyék.

10. Hírfogyasztás
Az arab fiatalok napi szinten inkább online forrásból tájékozódnak. 32% olvas minden nap híreket online, 29% néz televíziós hírcsatornákat naponta, 7% olvas napilapot. Összességében a televízió még mindig a vezető információforrás az arab fiatalok körében, azonban az online médiumok egyre jobban felzáróznak, különösen a nyomtatott sajtó rovására. A válaszok alapján a napi szinten használt közösségi médiuaplatformok közül a vezető helyen a Whatsapp áll, de a fiatalok több, mint fele oszt meg számára érdekes híreket Facebookon.

Sabiq Eszter Faatima

http://www.arabyouthsurvey.com/en/home

GYORSHÍR - "Azonnal vedd le! Ez itt Amerika!" - kiáltotta egy utas, majd letépte a muszlim nő kendőjét

AJÁNLÓ - Tíz könyv, amit feltétlenül el kell olvasnod, ha érdekel az iszlám

Olvastad a “Lányom nélkül soha” című opuszt, és azt hiszed, mindent tudsz a Közel-Keletről? Egyszer láttál a kirakatban egy hastáncosruhát, és máris iszlámszakértőnek érzed magad? Beleolvastál a Koránba, és máris tudni véled, mi a dzsihád? Segítünk, hogy elmélyítsd a tudásod. Persze tudnod kell hozzá angolul vagy franciául, esetleg németül. Az iszlámról magyarul nagyon kevés könyv jelent meg, és a kevés közt is kevés az igazán jó, azt meg nagyítóval kell keresni, hogy magyar szerzőnek magyarul megjelent könyve jó legyen.

1. Bevezető szint: Karen Armstrong: Mohamed. Európa Kiadó, 1998. Fordította Péri Benedek.

Ha még soha semmit nem olvastál az iszlámról az Egri csillagokon kívül, de érdekel a Kelet, és nem elég neked a hetenkénti vizipipázás és arabkávé-ivás, akkor ez a könyv egy jó bevezető teljesen laikusoknak. Karen Armstrong kiváló író, tényszerűen fogalmaz és nem elfogult. A mű kifejezetten olyanoknak szól, akik most kezdenek ismerkedni az iszlámmal és Mohamed életével. Elmagyarázza, hogy mi a jelentősége Mohamed fellépésének hetedik század Arábiájában, és hogy miben hozott újat. Annak ellenére, hogy a könyv szerzője nem muszlim, a könyv nem kényszeríti rá Mohamedre a nyugati narratívát, hanem az iszlám szempontjából próbálja megérteni a szerepét és a világtörténelemben betöltött helyét.

2. Alapszint: Az ezeregy éjszaka meséi. Atlantisz, ford. Prielszky Csilla

Ebből csak áttételesen fogunk értesülni arról, hogy milyen is lehetett a középkori iszlám társadalom, de a mesék segítenek abban, hogy közelebb érezzük magunkat az 1400 éves történethez. Ha valakiben van romantikus hajlandóság és néprajzos-szociológus érdeklődés, a meséken keresztül sok érdekességet megtudhat a középkori társadalomról. Az Ezeregy éjszaka tele van nagyszerű történetekkel, remek szereplőkkel, repülő szőnyegekkel, átváltozásokkal, kegyetlenkedéssel, kalifákkal és vezírekkel, az arab piac hangulatával. Ha még nem olvastad, ezt mindenképp olvasd el.

3. Gumifa a sivatagban-szint: Germanus Gyula: Az arab irodalom rövid története. Gondolat, 1973.

Germanus kiváló író, könnyen olvasható, jó prózája van, még akkor is, ha ilyen enciklopédikus művet ír. A mű legnagyobb előnye a hátránya is egyben: szinte kizárólag magára az irodalomra koncentrál, azaz nem, vagy alig beszél az iszlám más műfajairól, amelyek szintén fontosak lennének. Viszont Germanus az, aki kísérletet tesz arra, hogy a modern (az ő korában modern) arab irodalomba is bepillantást nyújtson, és ez a magyar orientalisztikában ritka kincs, hiszen az idő itt megállt a középkorban. A másik remek dolog a könyvben, hogy sok remek versfordítást is tartalmaz. Germanus maga készítette a nyersfordításokat, amiket aztán Jékely Zoltán ültetett át versbe, aki viszont nem tudott arabul, és nem értett a Közel-Kelethez, így kerülhetett gumifa a sivatagba („A válás perce eljött; midőn már felkerekedtek, // a törzs gumifáinak alján, mintha keser gyökeret // szívnék, úgy álltam a társak nyergelt tevéi mellett.” Imrul-Qajsz, p. 35).

4. Lexikon-szint: Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Kőrösi Csoma Társaság, kézirat, közreadja Dévényi Kinga-Iványi Tamás.

Az arab irodalom rövid története nem egy egyestés olvasmány, hanem inkább lexikonként használható, ha valaki keresni szeretne benne valamit. Goldziher tárgyi tudása mind a mai napig bámulatos, még akkor is, ha sok tudományos következtetése már nem túlhaladottá vált. Goldziher megpróbálja számba venni azokat a tudományterületeket és műveket, amiket minden középkori iszlámmal foglalkozónak el kellene olvasnia, és a lista nagyon impozánsra sikeredett. Kb. 300 szerző kb. 300 munkájáról ír benne. Ezt tényleg listaként érdemes forgatni, és kipipálni, ha az embernek sikerült egy címet abszolválni. Ugyanakkor magyar nyelvterületen eddig ez a legteljesebb lista a középkori arab tudománytörténetről.

5. Középszint: A Korán

Az iszlám tanulmányozását semmiképp nem a Koránnal kell kezdeni. Ahhoz, hogy az ember cask a felszínét megértse annak, amit olvas, már elég sok mindent kell tudjon az iszlámról, a szunnáról, a Prófétáról és az értelmezési keretről. Arról nem is beszélve, hogy jelen pillanatban nincs igazán jó magyar fordítás, és a fordítás is cask értelmezés, nem maga a Korán. A legideálisabb az lenne természetesen, ha mindenki megtanulna arabul a Korán kedvéért, de legalább a muszlimok. A második legideálisabb megoldás az lenne, ha valaki írna egy Qur’an for dummies-könyvet magyarul. A harmadik legideálisabb megoldás a most megjelent Study Qur’an. Sajnos vagy sem ez sem kezdőknek való, az angol fordítás nagyon régies, a magyarázatok hozzá viszont kiválóak: annak, aki tud néhány dolgot az iszlámról. Ezt a könyvet főleg felsőoktatásban, a vallástudományban és az iszlámtudományokban lehet majd jól használni.

6. Szevasztok sí’iták és szunniták-szint: Farhad Daftary: Az iszmá’iliták rövid története. L’Harmattan, 2006. Fordította Hajnal István.

Az iszlám története nem csak a szunnita iszlámból áll, hanem ugyanilyen lényeges része a s0’ita történelem is, amelyhez kiváló bevezetőt nyújt ez a könyv. A bőséges jegyzetanyaggal és további olvasnivalókkal ellátott könyv nagyszerű betekintést nyújt abba a problémába, hogy mi a teológiai-politikai különbség az iszlám két felekezete között, és hogyan alakul a sí’iták későbbi történelme, emellett röviden bepillanthatunk az Alamút időszakába is. A szerző másik könyvével, az Aszaszin legendákkal együtt érdemes olvasni.

7. Az égi utazás-szint: ibn Iszháq/ibn Hisám: A Próféta élete. Fordította A. Guillaume, Oxford, 1967. Csak angolul elérhető.

Az iszlám kialakulásának megértéséhez ez lenne az egyik legfontosabb könyv, ez mégsincs meg magyarul, így akit érdekel, kénytelen ibn Hisámot valamilyen európai fordításában olvasni. A szíra, azaz a Próféta élettörténete eredetileg Ibn Iszháq munkája, aki a hidzsra szerint 85-ben szülelett és 151 és 159 között halt meg (CE: sz. 704, mh.761-770 között). Ő volt az első, aki megpróbált a Próféta életéről minden részletet összegyűjteni, és egy teljes életrajzot összeállítani ez alapján. Munkája részletekben maradt fenn, ibn Hisámnál és at-Tabarinál. Guillaume az ibn Hisám-féle szöveget veszi alapul, de kiegészíti az at-Tabariban található információkkal. Ebből teljes, szinte kortárs képet kapunk arról, hogy hogyan jött létre az iszlám, milyen problémákkal szembesült a Próféta, és hogy bizonyos Korán-áják hogyan, milyen körülmények között lettek kinyilatkoztatva. Aki komolyan akar foglalkozni az iszlámmal, annak ez kötelező olvasmány.

8. Eddig az orientalisták is eljutottak-szint: Edward Said: Orientalizmus. Európa, 2000. Fordította Péri Benedek.

Az Orientalizmus szellemtörténeti szempontból az egyik legfontosabb mű, amit írtak. Edward Said, aki zseinálisan ért a szövegekhez, arról beszél, hogy az ún. Nyugat hogyan tekint az ún. Keletre, hogyan beszél és értekezik róla, hogyan csinál belőle tudományt, és mik azok a fontos szempontok, amelyeket minden orientalistának, kelet-kutatónak, a Kelettel foglalkozó bárkinek, az egyszerű olvasótól az újságíróig mindenkinek meg kell fontolnia, amikor a témához nyúl. Said nem könnyű olvasmány, és a sokszor dagályosnak tűnő stílusa mélyén kell rábukkanni azokra a fontos megállapításokra, amelyek alapvetően változtatták meg az orientalisztika arculatát. Ennek ellenére érdemes átrágni magunkat a könyvön, rengeteget lehet tanulni belőle, ezúttal nem az iszlámról, hanem arról, hogy mi hogyan gondolkozunk az iszlámról.

9. 72 huri a mennyországban szint: Henri Corbin: Az iszlám filozófia története

Ez sincs meg magyarul, sajnos, én románul olvastam, van viszont eredeti francia, és angol fordított kiadása. Mivel az európai szellemtörténet számára az iszlám egyik legérdekesebb aspektusa a filozófiával való találkozása, azért annak, aki érteni akarja a középkori szellemtörténetet, akár az európait, akár a keletit, muszáj filozófiai szövegeket olvasnia és tájékozódnia, hogy milyen szellemi mozgások voltak az arab-perzsa világban a középkorban, és ezek hogyan hatottak a keresztény skolasztikus filozófiára. A könyv elég jó bevezetőt nyújt a filozófusokba, és néhány teológust is megemlít és elemez, illetve az iszlámnak nem csak az egyik ágát veszi sorra, hanem szó van sí’ita, szunnita, hellenizált, szúfi, andalúz filozófusokról, illetve Corbin szentel egy-egy fejezetet a középkor utáni fejleményeknek is, különös tekintettel a sí’ita és szúfi iskolára. Corbin persze egy kicsit idejét-múlt, ezért ehhez nem árt hozzáolvasni a Seyyed Hossein Nasr és Oliver Leaman által szerkesztett History of Islamic Philosophy c. Könyvet (Routledge, 1996), amely egyrészt szerzők szerint, másrészt tematikusan dolgozza fel a középkori iszlám (és a hozzá kapcsolódó zsidó) filozófiát.

10. Al-Gazáli-szint: al-Gazáli: A vallástudományok újraéledése, azaz az Ihjá ulúm ad-dín.

Ez sincs meg magyarul, pedig a középkori iszlám vallástudomány egyik legjelentősebb alkotása. Viszont a ghazali.org-on fent van a teljes angol fordítás. Aki már idáig eljutott a tanulásban, az mindenképp élvezni fogja al-Gazáli kiváló stílusát, és betekintést nyer abba, hogy a középkorban hogyan épül fel egy iszlámtudományi-vallástudományi-vallásjogi kézikönyv. A könyv sorba veszi azokat a témákat, amelyek egy középkori muszlim jogászt érdekelhetnek: szerepelnek benne a tisztaság, az adakozás, az ima, a zarándoklat, az étkezési szabályok, a házasság, stb. szabályai. Ez a könyv már csak azoknak való, akik kellőképp elmélyedtek az iszlámtudományokban, és megfelelő tudást szereztek ahhoz, hogy értelmezni is tudják az olvasottakat.

Gyöngyösi Csilla iszlámkutató

GYORSHÍR - Szíriai menekültek 2000 dollárral segítették a kanadai erdőtűz evakuáltjait

GYORSHÍR – És ha egy muszlim tér át kereszténynek?

ISZLÁM ÉS TÁRSADALOM – A Kaukázus muszlimjai 4. – Szúfizmus, mint a politikai iszlám alternatívája

A szúfizmust, ahogy általában az iszlám legtöbb aspektusát, a Közel-Kelethez és az arabokhoz szokás kötni. Csak kevesen tudják, hogy az iszlám miszticizmus legnagyobb alakjainak egyik szülőhelye éppen Közép-Ázsia térsége, ahol a szúfi tanok sokkal erősebben jelen vannak, mint sok arab országban. Üzbegisztán különösen kiemelkedik a szúfizmus történetében, így a térségen belül a cikk elsősorban ezzel az országgal foglalkozik, de az itt leírt folyamatok, társadalmi dinamikák többé-kevésbé az összes szomszédos országra alkalmazhatóak.

Az iszlám misztikában járatosabbak számára Üzbegisztán valóban a modern szúfizmus egyik központja. A fővárostól, Taskenttől 500 km-re lévő Bukhara a híres Naqsbandí-rend közép-ázsiai központja, a város pedig a térség legszentebb helye. Itt született a 14. században Bahauddín Naqsbandí, a rend alapítója és itt van a mauzóleuma is, ami a szovjet idők (amikor ún. „Vallásellenes Múzeummá” alakították át) után ma újra várja a jámbor zarándokokat. A mauzóleum mellett egy régi fát találunk, ami szintén fontos szerepet kap a „népi iszlám” felfogásában: úgy tartják, akkor nőtt, amikor Nasqbandí született, és továbbra is misztikus kapcsolat van közte és az elhunyt szent között. Az a hír járja, hogy ha a zarándok háromszor megkerüli, teljesülnek a vágyai.

Bukhara nemcsak Naqsbandíról ismert; a hajdan virágzó város a maga aranykorában Avicennának (Abú Alí ibn Szína), a híres tudósnak is otthont adott, aki számos matematikai, fizikai, zoológiai, zenei és költészeti munkája mellett leginkább Al-Kánún című, orvostudományi könyvével vált az iszlám világ egyik legnagyobb tudósává. (Avicennán ma is vitatkozik a két szomszéd: a törökös műveltségű üzbégek és a perzsa kultúrát átvevő tadzsikok mindketten a maguk atyjának vallják. Mivel a két nép az előbb említett kultúrkörök alapján határozza meg magát, Avicenna közvetve a türk és a perzsa rivalizálás tárgya is.) Itt élt a beszédes nevű Al-Bukhárí, a szunnita muszlimok egyik legnagyobb hadísztudósa is.

A városban hét szúfi szent hely is található: a már említett Naqsbandí-múzeumon kívül a zarándokok más sejkek sírjait is felkeresik, mint például Babaí Szimászíét, aki megjósolta Naqsbandí születését (“Hosszú idő telik majd el, de az illata átjárja a világot”) vagy sejk Abdulkháliq Abd al-Gizsduváníét.
Hasonlóan jelentős város még az egyébként tádzsik-többségű Szamarkand, ahol többek közt Quszám ibn Abbásznak, a Próféta unokatestvérének és Abu Manszúr al-Máturídínek, a nagy szunnita hittudósnak a sírja vonz sok zarándokot.

Ezeket a zarándoklatokat ziyaretnek hívják (az arab ziyára szó eltorzult változata). Szamarkand környékén a helyi sírokat nevezik még „eszkilik dzsoji”-nak, ami „régi helyet” jelent üzbégül.
Úgy tartják, az üzbég nép 92 törzsből áll, és mindegyik törzsnek megvan a maga „iszhánja”, vagyis védőszentje, de ezenkívül a különböző mesterségeknek is kiválasztottak a régi jámbor muszlimok közül szenteket.

A Próféta unokatestvére és veje, Ali ibn Abí Tálib kiemelt fontosságot kap az üzbég és általában a közép-ázsiai misztikában, több „sírját” megtalálhatjuk a környéken (ahogy például Afganisztánban is), noha maga Ali sosem járt Közép-Ázsiában. Az egyébként szunnita szúfi rendek ugyancsak központi szerepet tulajdonítanak Alinak, többen tőle vezetik le a rendeket, és általában hasonló kultusza van, mint a Közel-Kelet síitái között. Ez a kultusz Közép-Ázsiában olykor helyi, pre-iszlám legendákkal keveredik, jó példa erre például a Szamarkand melletti Kattakurgan, ahol Ali állítólag egy titokzatos sárkánnyal harcolt. De ugyanitt megtalálható néhány szabadságharcos sírja is, akik az oroszok ellen harcoltak – a helyi legendák szerint nem meghaltak, hanem titokzatos módon eltűntek. Az „eltűnés” (iszlám terminológiában „ghiyáb”) és a természetellenesen hosszú alvás fontos szimbólum a szúfi misztikában.

Bennigsen szerint (Mystics and Commissars, Sufism in the Soviet Union, London & Berkeley, 1985) Észak-Kaukázus harcos szúfi mozgalmaival ellentétben Közép-Ázsia mindig is viszonylag „kívül maradt” a nagy birodalmak vetélkedésén, és a hódítókat a térség földrajzi akadályai sem csábították túlzott előrenyomulásra. A régi híres kánságok, mint például Bukhara, Khíva vagy Kokand iszlám jellege nem volt közvetlenül fenyegetve, így ezeken a helyeken a szúfizmus – ellentétben Csecsenfölddel például – az idők során a rendszer részévé vált. Jó példa erre a napjainkban újra felkapott és népszerűsített Alisír Navoi, egy 15. századi költő és misztikus, aki a heráti uralkodó, Husszein Bayqarah udvarában és szolgálatában élt – azaz egyszerre volt szúfi és „állami ember”, az udvar (vagyis az állam) embere. A párhuzamot nem lehet nem észrevenni, ráadásul Navoi emellett harcos pamfleteket írt a türk nyelvek elsőbbségéről a perzsával szemben, ami a már említett üzbég-tadzsik rivalizálás esetében is jól jön Taskentnek. „Nevét széles körben emlegetik, verseit gyakran idézik, hogy ezzel bemutassanak egy udvari pozíciót elfoglaló szúfit, aki lojális volt az államhoz.” (Papas, 2005:38)

A térségben a radikális tanok erősödése több fontos eseményhez is köthető. Ilyen az 1979-es iráni forradalom, amely bár síita volt, több szunnita ország szélsőségeseit militarizálta, továbbá a szovjetek afganisztáni inváziója, végül pedig a gorbacsovi glasznoszty, amelynek során – a viszonylag szabadabb politikai légkör mellett – sok muszlimnak először nyílt lehetősége mekkai zarándoklatra, Szaúd-Arábiában pedig egy eltérő iszlám életformával ismerkedtek meg. Ennek az erősödésnek a ma is érezhető hatásával állítja szembe a kormány a szúfizmust, mint autentikus nemzeti örökséget, egyaránt felelevenítve a régmúlt aranykorának nagy helyi alakjait és a közelmúlt szovjetellenes, a nemzeti függetlenségért harcoló szúfi mozgalmait. 1993-ban az elnök, Iszlám Karimov és az ország főmuftija, Abdullah Mukhtar Khan együtt jelentek meg a Naqsbandí-mauzeóleumnál rendezett ünnepségen, ami a rend 675. évfordulójára emlékezett meg. Az 1994-es év pedig hivatalosan is „Yaszawwí-emlékévvé” lett nyilvánítva Ahmed Yaszawwí, egy másik híres közép-ázsiai szúfi rend alapítójának az emlékezetére. Őróla Karimov úgy beszélt, mint „a szellemi örökség erejének a szimbólumáról”. Az üzbég alapítóatyák pantheonjában is több szúfi szent kapott helyet a hódító Tamerlán és az üzbég író, Pahlavon Mahmúd mellett.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a káoszt Üzbegisztán sem kerülhette el, ami megmutatkozott többek közt a bűnözési ráta emelkedésében is. Sok helyen, különösen a Fergána-völgy üzbég részén a járőröket alapító iszlámisták vetettek véget a helyi gengszterbandák tevékenységének, ami hozzájárult e csoportok és a vezetők népszerűségéhez. Ilyen vezető volt például Tahir Juldasev vagy Dzsuma Namangani, és az ő nevükhöz fűződik a radikális Adolat-mozgalom. Az Adolat rendet teremtett a környéken, viszont a fennhatósága alatt bevezette a saríát, illetve követelte annak kiterjesztését egész Üzbegisztánra. Ez a terv eltörölt volna néhány, a szovjet időkből átkerült szekuláris rendelkezést, mint például a poligámia és a gyermekházasság tilalmát, illetve kötelezővé tette volna a kendő hordását a nők számára.[1] 1992-ben, Iszlám Karimov elnök megerősödésével a mozgalmat betiltották, Juldasev és Namangani pedig először a szomszédos Tadzsikisztánba menekültek, ahol az ott dúló polgárháborúban is részt vettek. Juldasev később rövid afganisztáni tartózkodás után a pakisztáni Pesawarba tette át a székhelyét, ahol a tálib radikálisokkal is kapcsolatba került. Eközben hazai földön is aktívak maradtak: szervezetük, az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (Oʻzbekiston Islomiy harakati) 1999-ben és 2000-ben fegyveres dzsihádot hirdetett Karimov rezsimje ellen. 2015-ben a szervezet hűséget fogadott a Da'isnak (más néven ISIS-nek). 2009-ben Juldasev állítólag egy amerikai légitámadás áldozata lett Afganisztánban.

Noha a közép-ázsiai országok az éledő nacionalizmus miatt egymással is rivalizálnak (lásd a már említett üzbég-tadzsik konfliktust!), saját szélsőségeseik úgy tűnik, jobban megtalálják egymással a hangot. A határokon való átszivárgásokat egyszerűsíti, hogy a térség államai (bár maguk a népek hosszú múltra tekinthetnek vissza) félig mesterséges képződmények, így e nacionalizmusok is viszonylag új konstrukciók, és mivel a határok is „felülről” lettek meghúzva (sokszor Moszkva érdekeinek megfelelően), egymás kisebbségeiből mindegyiknek jut: jó példa erre éppen a már említett üzbegisztáni Bukhara, ahol jelentős tádzsik népesség él. A más országokba való beépülést segíti a klán-alapú társadalom, ugyanis sok nagycsaládot a később megrajzolt határok kettévághattak ugyan, de a törzsi lojalitás nem szűnt meg.

Bár a klánok a jelenlegi elnöknek is segítettek hatalma megszerzésében – és megtartásában!, a radikális ellenzék is mindent megtesz, hogy felhasználja az ebben rejlő előnyöket. Ezenkívül a „helyi iszlám” helyett megjelentek a külföldi szerzők művei is, amik között különösen népszerű a pakisztáni hittudós, Abu-l-Ala al-Maudúdí, a Dzsamaat-al-Iszlámí nevű szervezet alapítója, és az egyiptomi Hasszán al-Banna és Szayyid Qutb, akiknek a nevéhez a Muszlim Testvériség mozgalma fűződik. Mindkét teoretikus élesen elítéli az iszlám számos, Üzbegisztánban is gyakorolt aspektusát, mint például a sírokhoz tett látogatásokat vagy a szentekhez való fohászkodást, de ismertek arról is, hogy életük során szinte folyamatos harcban álltak a különböző kormányokkal: ez a harcos ellenzékiség jól tükröződik az írásaikban is.

Mit tud tenni a kormány?

„A helyi vezetők nagyon óvatosan nyúlnak a szúfi kérdéshez: Egyrészt elfogadják, hogy a szúfi rendek népszerűségével és kiterjedt kapcsolati hálójával maguk is közkedveltté válhatnak, és így a kormányt is népszerűsíthetik, másrészt viszont a rendek titoktartása és szövevényes hálózata elősegítheti a muszlimok szerveződését, egy esetleges 'politikai infrastruktúra' kiépítését.” (Gaziev, 2006:6) Taskent mindenesetre támogatja a szúfi központok, iskolák alapítását, illetve a sírhelyek, mauzóleumok helyreállítását, és igyekszik azokat a szúfi sejkeket vezetői pozíciókba juttatni, akik elfogadják ezeket a támogatásokat. Jó példa erre a szélsőségesek egyik bázisának tartott Fergána-völgy vallási vezetőinek „fentről történő” leváltása, hogy aztán Taskentből küldjenek újakat, illetve 1993-ban elmozdították a pozíciójából Muhammad Sadiq Muhammad Yusufot, a térség muftiját is, és a Naqsbandí-rend vezetőjével, Mukhtakhan Abdulaevvel váltották föl. Az állam azonban úgy tűnik, nem felejtette el a szúfizmusnak a szovjet rendszerben vállalt ellenzéki szerepét sem: vonakodik például megnyitni az ún. „khanakákat” (a khanaka átmenet a kolostor és a vendégház között, ahol általában kóborló szúfik szálltak meg régen). Mivel a khanáqák egyben gyülekezőhelyek is voltak, ezek hiányában sokan magánházakban találkoznak, amit szintén nem néznek jó szemmel azok, akik a vallási életet a mecsetekbe és más, államilag elfogadott intézményekbe szorítanák vissza. Az üzbég titkosszolgálat ugyanis korábbi esetekre hivatkozva gyanakszik ezekre az összejövetelekre, amik a jámbor zikrektől valóban az iszlámista konspirációig terjedhetnek.

A büntetőtörvénykönyv továbbá szigorúan szankcionálja a be nem jegyzett vallási iskolák alapítását (az ezért járó bírság a minimálbér kb. százszorosa és háromtól öt évig terjedő kényszermunka). Hasonló büntetéseket szabnak ki azokra is, akik iszlám oktatást folytatnak anélkül, hogy erre feljogosító papírjuk lenne valamilyen állami iskolától. A kilencvenes években ezeket az intézményeket újraregisztrálták, amely során sok bezárásra került: 1997-ben (ekkor voltak az iszlamisták népszerűségük csúcsán) Üzbegisztánban kb. 4200 mecset volt, ezekből 2433 a Fergána-völgyben; ez a szám 1999-re 1566-ra csökkent (Narodnoye Slovo, 1999).

Az üzbég vezetés továbbá igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni más, külföldi szúfi – elsősorban Naqsbandí-rendekkel, például az Egyesült Államokban lévő Islamic Supreme Council of America-val, ami maga is Naqsbandí-kötődésű (Keston News Service, 2002). Láthatjuk, hogy bár a naqsbandík vezető szerepet vállaltak a Szovjetunió idején az iszlám ellenzéki mozgalmakban, most a szélsőségesek elleni harc előretolt bástyái. A tradíció és a fundamentalizmus e harcában (a kifejezés Alisher Ilkhamovtól származik, aki a taskenti Társadalomkutató Intézet tudományos munkatársa) Üzbegisztán szövetségesre talált Törökországban, ahol a vezetés hasonló kihívásokkal néz szembe. A jó viszonyt erősíti a nacionalista pán-török eszme, ami igyekszik összefogni a különböző török-turáni népeket (természetesen Ankara vezetésével, ami egy újabb lehetséges, jövőbeni konfliktus gócpontja lehet).

Az üzbég példa rámutat arra is, milyen nehéz meghúzni a határt politika és vallás között, illetve felmerül a kérdés, vajon létezik-e egyáltalán ilyen a térségben? Nehéz pontosan meghatározni, hol kezdődik a „szélsőség”, és meddig beszélhetünk politikai leszámolások áldozatairól, de tény, hogy a radikális iszlám veszélye valós Közép-Ázsiában.

Az is tény, hogy bár a demokráciadeficit (sic!) ugyancsak ismert a térségben, Közép-Ázsia rezsimjei általában a vallás és az állam szétválasztása mellett vannak, és a szélsőségesek elleni küzdelemben egyszerre kínálnak partnerséget Oroszországnak és az Egyesült Államoknak is.

Szekér Gitta, orientalista

GYORSHÍR - "Allahé a dicsőség" a buszokon?