Napi Iszlám

Szaíd Nurszi: A ramadán havi böjt (részlet) 2. rész

2016. június 21. - Napi Iszlám

 

Negyedik pont
Ha a böjtnek a léleknevelésre gyakorolt hatását nézzük, szintén számos bölcsességet találunk benne. Ezek közül az egyik: az ember ösztöne szabadon és függetlenül akarja kiélni magát, s ekképpen látja is önmagát. Sőt, még uralomra jutásáról is álmodik, s magától értetődőnek tartja, hogy úgy cselekedjen, ahogyan a kedve tartja. Egyáltalán nem gondol arra, hogy Allah határtalan kegyelmében nevelje magát, s az Ő adományaival érje be. Ha pedig még hatalomra és gazdagságra is szert tett, s az isteniről való megfeledkezettsége abban még segítségére is volt, akkor az isteni adományokat tolvajként ragadja meg, s állatként nyeli le.
Az áldott ramadán hónapban, a leggazdagabbtól a legszegényebbig mindenki megérti lelke mélyén, s ösztöneit megtapasztalva, hogy ő valójában nem birtokol semmit, hanem őt magát birtokolják, s hogy ő nem szabad, hanem Allahnak az odaadó, áhítattal teli szolgálattevője. Utasítás nélkül még a legegyszerűbb és legkönnyűbb dolgot sem képes megtenni. Ha még a víz felé sem képes kinyújtani a kezét, akkor beképzelt önelégedettsége darabokra törik szét. S ezért elvégzi szolgálatát és áhítatát, mely a legeredendőbb feladata.
Ötödik pont
A ramadán hónap böjtjének bölcsességei közül számos a lélek tökéletességével kapcsolatos. Ezek egyike a következő: Az emberi lélek önmagáról is megfeledkezik az isteniről való megfeledkezettségében. S ennek következtében nem látja meg önnön végtelen tehetetlenségét, kimondhatatlan szegénységét és lényének számtalan meghibásodási lehetőségét. S nem is akar ezekkel szembesülni. Ráadásul az ember nem szívesen gondol arra, hogy ő milyen gyenge, hogy mennyire ki van téve a pusztulásnak, mily számtalanszor üldözi őt a baj, s hogy csontjaira rakódott húsa le fog válni majd róla. Úgy kapaszkodik ebbe a világba, mintha acélból volna a teste, s halhatatlan volna. Mohón és telhetetlenül, vágyait szabadjára engedve veti bele magát az evilág dolgaiba. Megbéklyózza mindaz, amiből előnye, élvezete származik. S mindeközben megfeledkezik Teremtőjéről, aki a teljes, tökéletes szeretettel gondoskodik róla. Látómezejében nem látszik evilági életének végkimenetele, sem túlvilági élete, s erkölcstelenségének ingoványában tapos.
Ramadán áldott havának böjtje még a legkábultabb, isteniről megfeledkezetteket és a legmegátalkodottabbakat is tudatára ébreszti saját gyengeségükre, tehetetlenségükre és nyomorúságukra. Az éhség rákényszeríti őket arra, hogy a gyomrukra gondoljanak, s felfigyeljenek szükségleteire. Elkezdik megérteni, hogy testük mily nagymértékben gyenge és kiszolgáltatott. Világossá válik számukra, hogy mennyire szükségük van az együttérzésre és jóságra. S mindezzel önhatalmúságuk illúziója is szertefoszlik, és teljes tehetetlenségét és nyomorúságát átérezve Allah színe elé járul, s felkészül arra, hogy hálás szívvel az Ő könyörületének kapujánál kopogjon – ha addigra az isteniről való megfeledkezettségében még nem sötétedett el teljesen a szíve.
Hatodik pont
A bölcs Korán leküldetésének tekintetében – s mivel ezen áldott hónap a Korán leküldetésének ideje –, az áldott ramadán havi böjt számos bölcsessége közül az egyik:
Mivel ramadán hónapban lett leküldve a Korán, azért, hogy kinyilatkoztatásának ideje meg legyen jelenítve és e szakrális könyvet a legszebb módon üdvözöljük; a lelket az alacsonyabb ösztönöktől távoltartsuk, értelmetlen állapotaitól megóvjuk, s inkább olyanba kerüljünk, amelyben az angyalok vannak, hiszen azok nem vesznek magukhoz sem ételt, sem italt, mindezért olvasni és hallgatni kell a Koránt, úgy, mintha éppen akkor küldetett volna le; hogy meghalljuk Allah üzenetét, ahogyan azt a tiszteletreméltó Próféta (ﺺ) hallotta a tiszteletreméltó Gábriel angyaltól, vagy inkább az Örökkévaló Beszélőtől*, s egy szakrális állapotba jussunk.
Mintha egy nagy imaházzá alakulna át az iszlám világ ramadán áldott havában, ahol e hatalmas mecset minden szegletében millióan recitálnák az isteni beszédet, hogy a földlakók is meghallják azt.
„Ramadán hónap az, melyben a Korán le lett küldve.” (2:185)
Ramadán bizonyítja, hogy az, a Korán hónapja. E hatalmas közösség egy része odaadóan hallgat egy Korán-olvasót, egy másik része pedig önmagában, halkan mélyed el a kinyilatkoztatásban. Egy ilyen állapotban engedni az alantas ösztönöknek evés-ivás által e fénnyel telítettséget elhagyni, olyan visszataszító, hogy jogosan vált ki nemtetszést a muszlimok soraiban, s az egész iszlám világban.
Kritikai megjegyzések:
* „Örökkévaló Beszélő” - al-Mutakallim, vagyis az Örökkévaló Beszélő, Allah egyik attribútuma, melynek értelmében Allah beszéde időn és téren kívül való. Ennek a pontos értelmezése teológiai iskolák szerint eltérő lehet.
A fentiek a Rejhan Kiadó engedélyével jelentek meg a Napi iszlám oldalán. Az eredeti művet fordította: Yusuf Fuad.

A bejegyzés trackback címe:

https://napiiszlam.blog.hu/api/trackback/id/tr118829708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása