Napi Iszlám

Ramadán Kairóban (személyes beszámoló)

2016. június 11. - Napi Iszlám

Ramadán Kairóban (személyes beszámoló)

Mi is az a ramadán?
A legtöbb embernek a ramadán hallatán szegény, meggyötört arcú muszlimok képe ugorhat be, akik egy hónapon keresztül kínozzák magukat azzal, hogy nem esznek, nem isznak, (és nem szexelnek) napközben. Tény, hogy kell hozzá némi elhivatottság, de ezzel együtt ramadán hava egy igen különleges időszak - Egyiptomban nemcsak a muszlimok, hanem a nem-muszlimok, az egyiptomiaknak és a külföldieknek számára is egyaránt.
Nagyon röviden a ramadán az iszlám naptár szerinti 9. hónap, mely 29-30 napból áll a Hold állásától függően. Jelentősége, hogy ekkor nyilatkoztattak ki Mohamed próféta számára a Korán első sorai és a szent hónapok közül ezt jelölte ki Isten a Koránban a böjtölésre. A ramadán havi böjt az iszlám vallás negyedik pillére, melynek szabályaihoz becsületesen tartják magukat a hívők – vallásos és kevésbé vallásosabb muszlimok is egyaránt. Hajnaltól naplementéig nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, nem élnek szexuális életet a házastársaikkal. Igyekeznek kerülni a veszekedést, a káromkodást, a hazugságokat és egyéb „kisebb” bűnöket, illetve a napi kötelezettségek mellett igyekeznek minél több istenszolgálatot végezni, hogy megerősítsék kapcsolatukat az Egyetlen Istennel (arabul Allahhal).
A 30 napos böjttel a hívők átérezhetik azon emberek sorsát, akiknek napi szinten kell nélkülözniük, illetve emlékezteti őket arra, hogy legyenek mindig alázatosak és hálásak mindazért, amijük van.
Mintha minden nap karácsony lenne

 

Sajnos az utóbbi nem mindig teljesül, mert bár ramadán havának valóban minden napja (spirituális értelemben vett) ünnepnap egy muszlim hívő számára, sokak ezt az ünneplést szó szerint értelmezik.
Az egyiptomiak alapjáraton is híresek vendégszeretetükről, illetve arról, hogy sokat és finomakat egyenek, de ilyenkor különösen jellemző, hogy az emberek vendégeket hívnak, és vendégségbe mennek. És ha egyszer valaki vendégségbe megy, ott bizony enni kell, ha nem akarjuk vérig sérteni a fáradt szakácsot. Ám a szakács általában vendégsereg nélkül is jobban kitesz ebben az időszakban magáért a konyhában, beveti minden sütő-főző tudományát. Sok kritika is éri ezért az iszlám országokban élőket, amiért a feleség vagy édesanya az egész délutánt a konyhában kénytelen tölteni, miközben böjtöl, majd fáradtan zuhan az ágyba (jobb esetben) vacsora után – ahelyett, hogy ő is lelke spirituális feltöltődésére koncentrálna.
Tudni kell még, hogy nagyon édesszájúak az itteniek, így ha valakinek már az otthoni török baklava túl édes lenne, akkor amennyiben Egyiptomba látogat, jobban teszi, ha inkább csak távolról gyönyörködik a helyi édességekben. De aki szintén édesszájú, mint jómagam, az imádni fogja őket.
Ramadánban tipikus édesség az ataif nevű, vastag tésztájú minipalacsinta, aminek a közepébe mandula és kókuszreszelék keverékét szokták tenni vagy datolyát - de bármivel lehet tölteni, majd eredeti recept szerint olajban kisütik, és mézbe vagy cukros szirupba mártják. Sütőben is meg lehet sütni, ha nem akarjuk, hogy a cukorszirup mellett még olajban is tocsogjon az édességünk.
Tehát aki eddig abban az illúzióban élt, hogy ramadánban fogyni szokás, az most nagyot tévedett. Ezt inkább sajnálattal írom, mert hát nem a túlzott eszem-iszomságról szól a dolog, de ez az igazság: a legtöbben néhány plusz kilóval búcsúztatják az áldott hónapot.
Felkészülés a Ramadánra
Otthon karácsonyra készülve már októberben megjelennek a plázákban a feldíszített karácsonyfák, a mézeskalácsfigurák, meg a Mikulás. Egyiptomban hasonló a helyzet: a boltok akcióznak, a vásárlók roskadozó bevásárlókocsikkal furakodnak át a tömegen, és az utak mentén megjelennek a "ramadános sátrak", ahol viszonylag olcsón lehet mézédes datolyához jutni és mindenhez, ami szem-szájnak ingere: kesudió, mandula, mogyoró, aszalt gyümölcsök széles választéka, füge... stb. Az üzletek és éttermek is később nyitnak, és csak hajnalban zárnak.
A mecsetekre, erkélyekre, ablakokra, pálmafákra és mindenhová, ahová csak fér, világító fénysorok, illetve a ramadán jelképének számító, fenúsz lámpás kerül, melyet a kulcstartótól az egészen hatalmas óriásokig mindenféle méretben lehet kapni szintén az útmenti árusoktól. Ezek elsősorban az otthont díszítik, vagy a háztömbök bejáratánál lógnak, ünnepi hangulatot varázsolva a forgalmas kairói utcákra ramadán idején.
Kairó keleties hangulata nem lenne teljes az utcákat rovó, kiabálós, kocsis árusok nélkül. Így ramadánkor általában a megszokott lepénykenyeres, főtt babos és lédús mangó árusok mellett megjelennek a tamr, azaz a datolya, illetve kókuszlevet áruló turbános bácsik is. Nagyon finom és nagyon olcsó, minden ramadáni vacsoraasztalnál megtalálható italok.
Hogyan telik egy nap?
Napfelkelte előtt a muszáhárati dobjával járja az utcákat, és kiáltozva keltegeti a hívőket a szuhúrra, vagyis a napfelkelte előtti étkezésre. (Megjegyzem nem sok sikerrel, ugyanis ha egy egyiptomi alszik, azt bombarobbanással sem kelted fel...) Sok egyiptomi általában le sem fekszik, ugyanis a forró éghajlatú Közel-Keletre jellemzően az emberek jobbára itt is éjszakai életet élnek, kiváltképp ramadánkor. Nem tudom, hogy bírják ilyen jól, de a legtöbben egész éjszaka fent vannak, imádkoznak, Koránt recitálnak, tévéznek, interneteznek vagy társasági életet élnek.
Míg Magyarországon általában nem hívunk fel senkit késő este, és nem állítunk be csak úgy valakihez, itt, mivel a többség nagyon későn fekszik és későn kel, ha van rá módja, bárki bármikor kopogtathat az ajtódon bármiféle előzetes bejelentés nélkül, és a mobilod is bármikor megcsörrenhet - ramadán idején akár hajnali 2-kor is.
Jön a fool meg a tameya
Mivel vacsoraidőben az ember mindenféle finomat eszik, így általában célszerű valami könnyed ételt magunkhoz venni a böjt kezdete előtt, vagy csak néhány pohár vizet inni. Persze Kairóban ez sem így van: előkerül a fool meg a tameya, a tipikus egyiptomi reggeli. Az előbbi finom fűszerezésű főtt babot, míg az utóbbi a török éttermekből jól ismert falafelt takarja. Őszintén szólva nálam először kiverte a biztosítékot, hogy hogyan képes valaki főtt babot enni kenyérrel reggelire, pláne ramadánban lefekvés előtt, de egy idő után „hozzáedződik” az ember. Mellesleg tényleg nagyon ízletes, és számtalan variációja létezik. Még a müezzin csengő-bongó hangjának megszólalása előtt lemennek az utolsó falatok, az utolsó korty (vércukor szintet erőteljesen növelő) tejes fekete tea és vége. Kezdődik a böjt.
Némi bosszúság is akad
Egyiptomban sűrűn előfordul, hogy kimarad az áram, vagy éppen nem jön víz a csapból. (Klausztrofóbiásoknak így lift helyett ajánlatos lépcsőn közlekedni, már ha nem a 14-diken laksz éppen.) Semmi gond, van elég gyertya a fiókban, zseblámpa, meg vízzel töltött palack. Ramadánban ez azért igen idegesítő tud lenni, pláne, mikor a naplementei ima megszólalásával egy időben, vagy a napfelkelte előtt fél órával hunynak ki a fények a környéken – és áll le a lift, a ventilátor, a mikró, a villanysütő, a vízforraló, és minden elektronikai eszköz, amire éppen szükséged lenne. Legjobb dolog, mikor úgy ébredsz, hogy mindenhonnan folyik rólad a víz, és még egy jót sem tudsz zuhanyozni ennek örömére, mert vízsugár helyett köhécsel a csap.
De nézzük pozitívan a dolgokat: a vacsorák nagyon romantikusra sikerülhetnek, így gyertya és holdfény mellett.
Tiszteletreméltó egyesek segítő szándéka
Naplemente előtt egy órával a szegények már az utak közötti zöld, parkos területen ücsörögnek vagy az út szélén, ugyanis egyiptomi önkéntes fiatalok járják az utcákat ilyenkor, ételt-italt osztogatva a rászorulóknak.
Illetve ha buszon tartózkodsz vagy kocsival hajtasz éppen, mikor a naplementét jelző müezzin hangja megszólal, nem kell aggódni, hogy nem tudod megtörni a böjtöt, mert ezek az önkéntesek halomszámra osztogatják a palackos vizet és kisdobozos üdítőket, és ha akarod, ha nem, úgyis adnak belőle párat.
Általánosságban elmondható az egyiptomiakról, hogy szeretnek adni. Mindenen osztoznak; ha vesz egy zacskó chipszet az egyik, először mindenképp körbekínálja (függetlenül attól, hogy barátai, kollégái vagy teljesen idegen emberek vannak körülötte), de lehet, az egészet odaadja neked. Ha megdicséred a táskájukat, ruhájukat, a válaszuk mindig „tafaddal”, vagyis tessék, vigyed, neked adom. Már-már idegesítő a nagy udvariaskodásuk a liftajtó előtt, és mindig ők akarnak fizetni helyetted is a taxiban, kávézóban, étteremben. Ha ez fordítva esik meg, és véletlenül sikerül előbb a felszolgáló kezébe nyomni a két kávétok árát, ragaszkodnak hozzá, hogy az utolsó pieszterig visszaadják. Ha kell, belecsempészik a táskádba.
Külön sorozatok a tévében
Az egyiptomiak a vacsora után vagy a mecsetbe mennek, vagy leheverednek a tévé elé, mert a helyi csatornák itt is külön ünnepi sorozatokkal és családi programokkal csábítják a nézőket. Tévé helyett vannak, akik klubokban töltik az időt. (Na, nem olyan klubok ezek, hanem sportklubok kávézókkal, éttermekkel, gyerekeknek játszótérrel, mindenféle sportolási lehetőséggel, akár medencével, stb. Szinte mindenki tagja egy ilyen klubnak.)
Eid al-fitr, a ramadán végének ünnepe
Aki egy kicsit is vonzódik a Közel-Kelethez és épp Kairóban jár, biztosan nagyon varázslatosnak fogja találni ezt a napot, főleg a hajnali, kora reggeli órákat. Ugyanis hajnaltól napfelkeltéig egész Kairó „énekel": az összes mecsetből szól a müezzin hangja: Allahu Akbar, Allahu Akbar (Az Egy Isten a Leghatalmasabb).
Ezt követően van egy rövid ima, majd megkezdődik a három napon át tartó nagyszülők – rokonok – szomszédok – ismerősök – unokák – unokatestvérek – nagynénik és nagybácsik maratonlátogatás.
Tipikus ünnepi édesség ilyenkor a kahk, ami egy egyszerű teasütemény (végre valami mérsékelten cukrozott a sok cukorpók között), melyet a háziasszonyok saját kezűleg gyártanak.
A felnőttek már eid előtt tradicionálisan új ruhát vásárolnak maguknak, a gyerekek pedig ajándékot vagy egy kis költőpénzt kapnak a szülőktől, nagyszülőktől. Vannak családok, ahol – karácsonyhoz hasonlóan – a családtagok meglepik egymást, de Egyiptomban ez nem igen jellemző.

 

Hát így telnek a napok Kairóban ramadán idején: ünnep van, ajándék van, család van, boldogság van - csak itt fenusz lámpással, feldíszített mecsetekkel, datolyával, és bejgli helyett ataif süteménnyel.
Csányi Tímea
A cikk a szerző blogoldalán és a határátkelő.com oldalon lett publikálva.

A bejegyzés trackback címe:

https://napiiszlam.blog.hu/api/trackback/id/tr288799898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása