A következőkben pedig az egyik, az égi utazásról szóló hadísz:

Az égi utazás (al-Bukhári 7517)

Hagyományozta nekünk Abdul Azíz b. Abdallah; továbbá hagyományozta nekünk Szulajmán, Sarík b. Abdallahra hivatkozva, aki azt mondta: hallottam ibn Málikot , amikor azt mondta:

Az égi utazás éjszakáján a Próféta (Isten tegye áldottá és adjon neki üdvösséget) [viteték] a Kába mecsetből. Miközben a Próféta a Tiltott Mecsetben aludt, mielőtt a kinyilatkoztatás lejött volna hozzá, jött hozzá három személy. Azt mondta egyikük:

- Melyik az?

- Ő a legjobb közülük - felelte a középső. Mire azt mondta egyikük:

- Akkor hozd a legjobbat.

Azon az éjszakán más nem történt, és nem látta őket egy másik éjszakáig [miután már megtörtént a kinyilatkoztatás]. Noha a szemei aludtak, amikor meglátta őket, a szíve nem aludt, mert ugyanúgy [volt], mint a Prófétáknál: alszik a szemük, de a szívük nem. És [az angyalok] nem beszéltek vele addig, amíg megragadták és a Zemzem-forráshoz vitték. Az angyalok közül Gábriel (جبريل, Dzsibríl) volt az, aki foglalkozott vele. Felvágta Gábriel [azt a részt], ami [Mohamed] torka és a mellkasa között van, kiürítette a mellkasát és a bensejét, megmosta a Zemzem vizében a kezével, amíg megtisztította. Azután jött egy arany tálca, amiben egy arany tál volt, tele hittel és bölcsességgel, Gábriel megtöltötte vele Mohamed a mellkasát és a tokáját, azaz a vénáit, és aztán bezárta.

Ezután felemelkedett vele a legalsó égbe (السماء الدنيا, világég), és bekopogott az egyik kapun.

- Ki az? – kiáltottak ki a menny lakói.

- Gábriel.

- És ki van veled?

- Mohamed.

- Hívatták?

- Igen.

- Akkor legyen üdvözölve.

A menny lakói üdvözölték Mohamedet és nem tudták, mi Isten terve vele egészen addig, amíg meg nem lett nekik mondva. Ott találta Mohamed a mennyben Ádámot, és Gábriel azt mondta neki:

- Ez az atyád, köszöntsd őt – mire Mohamed köszöntötte őt, és Ádám viszonozta a köszöntést:

- Légy üdvözölve, ó, Próféta! Valóban te vagy a Fiú!

És amikor még ebben a mennyben voltak, [látott a Próféta] két folyót folyni:

- Ó, Gábriel, mik ezek a folyók? – kérdezte.

- Ez a Nílus és az Eufrátesz forrása – felelte Gábriel.

Azután Gábriel körbevezette őt a mennyben, és látott egy másik folyót, a partján egy kastályt igazgyöngyből és krizolitból. Belemerítette a kezét a folyóba, és [az iszap] olyan volt, mint az illatos mósusz (مسك أذفر).

- Mi ez, ó Gábriel? – kérdezte Mohamed.

- Ez a Kauszár (الكوثر)[1], amit a te Urad megőrzött neked – felelte Gábriel.

Ezután Gábriel felemelkedett vele a második mennybe. És az angyalok ugyanazt mondták neki, mint az első mennyben:

- Ki az?

- Gábriel.

- És ki van veled?

- Mohamed.

- Hívatták?

- Igen.

- Akkor legyen üdvözölve.

Ezután felemelkedett vele Gábriel a harmadik mennybe, és ugyanazt mondták nekik, mint az elsőben és a másodikban. Azután felemelkedtek a negyedikbe, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek az ötödikbe, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek a hatodikba, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek a hetedikbe, és ugyanazt mondták nekik. Minden égben voltak próféták, akiket nevén nevezett, emlékszem Idriszre (إدريس) a másodikból, Áronra (هارون, Hárún) a negyedikből valakire az ötödikből, akinek nem jut eszembe a neve és Ábrahámra (إبراهيم, Ibráhím) a hatodikban. Mózes (موسى, Músza) a hetedikben volt, mivel ő Istennel beszélt [szemtől szembe]. És azt mondta Mózes:

- Ó, Uram, nem gondoltam volna, hogy valakinek megengeded, hogy nálam feljebb menjen.

Mohamed a hetedik menny felé emelkedett, amit nem ismer senki, amíg elért a Legtávolabbi Fához (سدرة المنتهى, szidrat al-muntaha). Odament hozzá az Ellenállhatatlan, a Dicsőség és Fenség Ura, míg csak két könyöknyí távolságra volt, vagy kevesebbre, és Isten kinyilatkoztatott, és a kinyilatkoztatások között volt az is, hogy „az ummádnak napi ötven ima [van kiszabva]”. Ezután elindultak lefelé, amíg elérték Mózest, aki megkérdezte:

- Ó, Mohamed, mit bízott rád a te Urad?

- Napi ötven imád – felelte Mohamed.

- Bizony, a te néped nem lesz képes erre – mondta Mózes -, térj vissza, hogy a te Urad könnyítse meg ezt neked.

A Próféta Gábrielhez fordult, és tanácsot kért tőle.

- Igen, ha te is akarod – felelte Gábriel.

Visszatért tehát Mohameddel az Ellenállhatatlanhoz és azt mondta Mohamed, miközben Isten még ugyanott volt:

- Ó, Uram! Könnyítsd meg ezt nekünk, mert a népem nem lesz képes erre – és akkor Isten elengedett neki tíz imát. Mohamed visszament Mózeshez, aki ismét az útjába állt, és addig-addig küldte vissza Istenhez, amíg öt ima maradt. Amikor már csak öt maradt, ismét az útjába állt, és azt mondta:

- Ó, Mohamed! Istenre, megpróbáltam rávenni Izráel fiait, a népemet ennél kevesebbre, de gyengének bizonyultak és feladták. A te néped gyengébb testben, szívben, látásban és hallásban. Térj vissza tehát a te Uradhoz, hogy könnyítsen a terheden.

A Próféta Gábrielhez fordult, hogy tanácsot kérjen tőle, és Gábriel nem ellenezte. Ötödszörre is felmentek tehát Istenhez, és azt mondta Mohamed Istennek:

- Ó, Uram! A népem gyenge testben, lélekben, szívben, hallásban és testfelépítésben, könnyíts a terhünkön.

És felelt az Ellenállhatatlan:

- Ó, Mohamed!

- Hallom és engedelmeskedem – felelte a Próféta.

- Nem változik meg a Kinyilatkoztatás, amit [adtam] neked. Úgy lesz tehát, ahogy előírtam neked a Könyv Anyjában. Minden jócselekedet tízszeresét éri majd – tette hozzá.– Ami a Könyv Anyjában ötven, az neked csak öt.

Visszatért Mohamed Mózeshez.

- Hogy ment? – kérdezte Mózes.

- Megkönnyítette nekünk – felelte Mohamed -, minden jócselekedet a tízszeresét éri majd.

- Bizony Isten megpróbáltam ennél kevesebbre rávenni Izrael fiait, de feladták. Térj vissza a te Uradhoz, hogy tovább könnyítsen a terheden.

- Ó, Mózes – felelte Mohamed -, bizony Isten már szégyellem magam Isten előtt, hogy ennyiszer visszatérjek.

- Ereszkedj hát le Isten nevében – mondta erre Gábriel.

És mondta [Anasz b. Málik, a narrátor]: Ekkor felébredt, és a Tiltott Mecsetben volt.

[1] A mennyben levő, a tejnél fehérebb és a méznél édesebb folyó.