MENEKÜLT ÉS MIGRÁNS - A szíriai donorkonferencia zavarbaejtő néhány percéről...
Az most már kezd közhellyé válni, hogy menekültügyben csak olyan híradások jelennek meg a médiában, amelyek vagy a negatív sztereotípiákat támasztják alá, vagy éppen ellenkezőleg, a szír menekülteket szerencsétlen, sanyarú sorsú, passzív emberként mutogatják, ahogy kullognak az út szélén, vagy végtelen szomorú arccal ülnek az ágyukon a táborban.
Pedig ők nem csak menekültek. Ők emberek. Szírek. Egy valaha saját országgal, saját történelemmel, saját szellemi tőkével rendelkező nép, akik arról álmodnak, hogy egyszer vége lesz annak a rémálomnak, ami jelenleg az országukban évek óta tart, és végre hazatérhetnek. De a reménynek és az újjáépítés tervének már sokkal kevésbé van hírértéke. Nincs benne erőszak, gyilkolás, szexualitás, amiről Nyugaton a leginkább szeretnek csámcsogni. Pedig 6.6 millió országon belül áthelyezett, otthonából távozni kényszerült menekült várja a megoldást és a segítséget a 4.5 millió külföldre menekült mellett.
Amikor viszont feltűnik a menekültügy porondján egy hidzsábot viselő, szír, muszlim hölgy, aki arcpirító merészséggel áll fel az emelvényre egy nemzetközi konferencián, bírálva a jelenlegi humanitárius segélyezést és a Nyugat hozzáállását a régióhoz és Szíriához, hirtelen mindenki úgy tesz, mintha senki nem hallotta volna. Egyáltalán nem szerepel a médiában, csak néhány szakmai fórumon volt megemlítve. Én sem hallottam volna róla, ha nem épp egy szír szakember hívja fel a figyelmemet erre a beszédre. Miután megnéztem, azt gondoltam, ez kétség kívül az utóbbi idők leginspirálóbb beszéde, amit hallottam. Nem akart ő könnyeket fakasztani, és világot megváltani, nem akart ő részvétet és sajnálatot.
Csak azt akarta, hogy lássa a Nyugat: ők egy erős nép, akik saját, magas szintű szakértelmükkel és civil szerveződéseikkel képesek újjáépíteni az országukat, még ha ebben támogatást is kérnek a világtól. A majd rájuk váró munkálatokban aktív és vezető szerepet akarnak betölteni, nem a vendégmunkás szerepét, akit meghívtak az újjáépítéshez segédkezni.
Február elején rendezték meg Londonban a “Szíria és a Régió Támogatása Konferenciát” Anglia, Németország, Kuvait, Norvégia és az ENSZ szervezésében. A konferencián két percet kapott Dr. Rouba Mhaissen, a SAWA Fejlesztési és Segélyezési Szervezet alapítója, hogy adakozásra sarkallja a világot. Azt tudom mondani, hogy nagyon alábecsülték őt.
“Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen abból a nagyon kevés szíriaiból, aki ma a szírek nevében felszólalhat. [...] Azért hívtak meg, hogy sokkoljam és megkönnyeztessem Önöket a menekültek helyzete kapcsán. Nem fogom megtenni. A jelenlévők nagyon sokat tudnak Szíriáról, látogattak menekült táborokat. Én szakember vagyok, nem egy mesélő, aki szívfakasztó történeteket fog tálalni. Azért vagyok itt, hogy konzultáljak Önökkel, és információt adjak annak a több mint 80 szír helyi szervezet nevében, amelyeket nemzetközi szervezetek segítenek. [...] Azt hallom minden jelentésben, hogy Szíria jövője a szírek kezében van. Mégis, mi az utolsó pillanatban kaptunk meghívást, és így sokan nem tudtak eljönni. Többek között az Európa Erőd miatt, egyszerűen nem kaptak vízumot. Tehát ez egy jelképes jelenlét egy ad hoc rendezvényen, ahol a legfontosabb dolgokat már előre eldöntötték a mi bevonásunk nélkül. [...] Beszéljenek velünk, ne rólunk beszéljenek, és ne a mi nevünkben beszéljenek. Hány szír van jelen a konferencián? Kettő, velem együtt három...”
A beszéd természetesen kitér azokra az ajánlásokra, amelyeket szakmai alapon szeretnének elérni, és ami jelentős segítséget jelenthet a krízis kezelésében. De ami a legfontosabb, egy ország rehabilitációja nem lesz sikeres, ha a nemzetközi szervezetek és segélyezők nem vonják be a helyi civil társadalmat a folyamatokba, kezdve a tervezés szakaszától. Annyi rossz példát görgetünk magunk előtt, de sajnos a rugalmatlan segélyezési rendszer és adminisztráció nem sok reményt ad a változtatásra. És az előbb-utóbb megint a Nyugatot fogja nehéz helyzetbe kényszeríteni.
Fekete Bernadett, szociális munkás
