Napi Iszlám

Transzgender és műtéti nemváltoztatás az iszlám világban

2016. február 14. - Napi Iszlám

GENDER - Transzgender és műtéti nemváltoztatás az iszlám világban

Miután egy libanoni bíróság 2016-ban elismerte egy nemváltó férfi jogát a neme műtéti úton történő megváltoztatására e döntést számos nyugat-európai LGBT jogvédő társaság úgy értékelte, mint jelentős lépést az LGBT-jogok elismerése felé. Hasonló szabályozásnak lehetünk tanúi Iránban is. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a homoszexuális kapcsolatot a libanoni büntetőjog továbbra is büntetendőnek tartja, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja, az iráni jog szerint pedig akár halálbüntetés is kiszabható az ilyen esetekben. E nyugati nézőpontból meglehetősen "furcsa" és kettős hozzáállás kapcsán fontos rámutatni arra, hogy a közel-keleti társadalmak egy részének hozzáállása a transzgender kérdésben - és különösen a női szerepben élő férfiak kezelésének kérdésében tradicionálisan különbözik az európai hagyományoktól, és nem feltétlenül áll összefüggésben általában az LGBT-jogérvényesítéssel.

A kérdés tárgyalása kapcsán nagyon lényeges az ókori és később a középkori mediterrán civilizációkban az eunuchok szerepe, akik majdnem minden társadalomban nagy számban voltak jelen, és mint nem nemzőképes - tulajdonképpen nem nélküli - személyek fontos szerepet töltöttek be a társadalmi struktúrában.

Bár a Mohamed-korabeli arab társadalmakban ez a jelenség nem volt annyira elterjedt, mint Bizáncban vagy a szasszanida Perzsiában, mégis ismert és létező gyakorlat volt, az arab nyelv pedig a mukannasz (elnőiesített) fogalmával jelölte őket. Bár a prófétai hagyomány határozottan megtiltotta a kasztráció intézményét, az eunuchokat nem büntette.

Abú Dávud hagyományaiból (Szunán Abú Dávud, Vol.32/No.4095) fennmaradt, hogy ilyen mukannasz emberek látogatták a Próféta házát, és gyakran társalkodtak Mohamed feleségeivel. Bár az iszlám alapvetően tiltotta azt, hogy a férfiak női, a nők pedig férfiruhában jelenjenek meg, ugyanakkor a mukannaszokra ez a tiltás csak annyiban volt érvényes, hogy a nőként élő férfiaknak a városokon kívül kellett élniük.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a hozzáállás kizárólag a mukannaszokra vonatkozott, egyéb nem heteroszexuális beállítottságra abszolút nem terjedt ki. A férfiak homoszexuális kapcsolatára mind a Korán, mind a prófétai hagyomány egyértelműen tiltott paráznaságra (ziná’) tekint, és hasonló megítélés alá esik, mint bármely házasságtörő kapcsolat. Mivel kifejezetten a leszbikus kapcsolatra vonatkozóan sem a Koránban, sem a szunnában nem található közvetlen utalás, a vallásjogi hagyomány többsége - egyszerű analogikus érveléssel - a férfiak homoszexualitásával azonos megítélés alá helyezi, ugyanakkor megjelennek olyan vélemények is, amelyek éppen a nemi szerv behatolásának hiányában elutasítják, hogy a nők szexuális kapcsolata a ziná’ jelenségkörbe tartozna.

Míg tehát a házasságon belüli heteroszexuális kapcsolattól eltérő más nemi identitásokat és szexuális kapcsolatokat az iszlám társadalmak hagyománya jellemzően egységesen elítélte, az eunuchság intézménye a mediterrán civilizációban a test csonkítását tiltó koráni parancs és prófétai hagyomány ellenére is továbbélt - elsősorban egyes rabszolgák kasztrálása révén. 

Erre a gyakorlatra az Oszmán Birodalomban még a XX. század elejéről is van példa. A mukannasz népesség - bár bizonyos mértékig kitaszított réteg volt, adott esetben azonban fontos társadalmi szerepet tölthetett be. Így például a szultáni hárem testőrsége is ilyen személyekből állt egészen a kalifátus bukásáig. A testőrség vezetője a Kızlar Ağası, azaz a "nők vezetője" volt. (ld. a poszt fényképe, forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/59/a0/4f/59a04fb554406c92a8f9200ead25470f.jpg)

A XX. és XXI. század mindazonáltal jelentős változásokat hozott a mukannaszok társadalmi szerepét illetően. A rabszolgatartás felszámolása megszüntette a mukannasz népesség utánpótlásának jelentős részét, így a korábban az eunuchok között "elvegyülő", egyéb okból a mukannasz közé tartozó "nemet váltó" személyek hirtelen önálló - bár kis létszámú - társadalmi csoporttá váltak. Míg a kortárs szunnita vallásjog őket egyértelműen szexuálisan perverznek tartja, és elutasítja az ilyen gyakorlatokat, a síita és az ománi ibádita gyakorlat továbbra is mukannaszként ismeri el őket. (Ománban kifejezetten a személyi igazolványban is feltüntetésre kerül a "harmadik nemhez" való tartozás.)

Mivel pedig e fogalom eleve "elnőiesítettet" jelent, így a vallási gyakorlat belső logikájából következően logikus lépés az elnőiesítési folyamat "teljessé tétele" műtéti úton. Ugyanakkor a modern iráni gyakorlat ezt az eljárást egyben a homoszexualitással szembeni fellépésre is felhasználja, amennyiben az illegális homoszexuális kapcsolatot folytatók számára kiszabott büntetés helyett a műtéti úton keresztül történő nemváltás intézményét kínálja fel, mint "választási lehetőség".

Káldos János, szociológus

A bejegyzés trackback címe:

https://napiiszlam.blog.hu/api/trackback/id/tr208390004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása